A világ egyik legnevesebb edzőcipő-, sportruházat- és sportszergyártócégének alapítója, Bill Bowerman néhány évtizeddel ezelőtt így nyilatkozott saját márkájáról, a Nike-ról: "A mi nyelvünk a sport nyelve, amely a szenvedélynek és a versengésnek az egész világon ismert szótárán alapszik. Sok minden történt a Nike-nál, amióta belépett a piacra, a legtöbb ezek közül jó dolog volt, néhány viszont kétségtelenül kellemetlen. De a cég mindvégig azon volt, hogy lehetőséget teremtsen a teljesítmény növelésére mindazoknak, akiknek ez hasznára válhat, és erőt adó üzenettel szolgáljunk mindenki számára, aki odafigyel rá." Bill Tikos (a The Cool Hunter blog és az Access Agency kreatív ügynökség alapítója) ezt az alapvető gondolatot meglovagolva találta ki a Nike Extreme koncepciót.

Costa Rica egyik szubtrópusi esőerdőkkel borított félszigetének közepén, egy hegyoldalba épített viskóról van szó, ami abszolút rászolgál mindenféle értelemben a fenti jelzőre. A 3+1 szintes óriási luxusvillába nem kevés betont kellett az alapozásnál felhasználni, hiszen a földnyelv szeizmikus aktivitás szempontjából az ország egyik legveszélyeztetettebb területe...

Karen M. O'Leary építészeti tervező Észak Karolina legnagyobb városában, Charlotteban él és dolgozik. Rendkívüli módon szereti a térképeket, így nem csoda, hogy aprólékos művészete is ezt jeleníti meg, Karen ugyanis papírból vágja ki (néha festi) kedvenc városainak utcáit, épületeitnek sziluettjeit. A klasszikus térképek leegyszerűsített, szöveg és fölösleges információ nélküli változatai csak a vonalakkal operálnak, és akár meg is vásárolhatjuk a nekünk leginkább tetszőt. Némelyik esetében elég tágra kell nyitni a pénztárcánkat, de Google Map fanoknak kötelező!

Fotó, videó, művészet, zene = tiszta tökéletesség. Röviden így lehetne jellemezni a brit Dentsu London kreatív ügynökség reklámfilmjét, melyet a Canon Pixma nyomtatóihoz készítettek. A felvételen látható fröccsenő festékért a fotós és biokémikus Linden Gledhill volt a felelős, aki kísérletet tett arra, hogy a hanghullámokat "megfesse" különböző színű tintacseppekkel, jelentem egészen nagy sikerrel. Talán már mindenki kitalálta, természetesen a felvételeket szintén egy Canon masinával készítették (Canon 5D Mark II, plusz Canon EF 100mm Macro IS USM objektív). Képek a munkafolyamatról, gyönyörű színekről és 2 in 1 videó a készítésről, illetve magáról a reklámról a folytatásban.

Pedig első pillanatban nagyon annak tűnik. Bocsánat a bizarr képzettársítás miatt, de amikor először láttam meg ezt a ragacsosnak tűnő cuccot, hirtelen Ripley csupa állkapocs barátainak a képe villant be, amint a hátunk mögött jól leigázva bolygónkat már a csapból is ők folynak...

Nem ez az első multifunkciós pohár a földkerekségen és valószínűleg nem is az utolsó, viszont van annyira letisztult, esztétikus és elegáns, hogy mindenképpen szót ejtsünk róla. Sven Milcent és az Utopik Design Lab kicsit fantáziátlan fantázianevű pohárkoncepciója négy főbb italcsoport szervírozására találtatott ki. A "One Glass for Every Drink" a fejrész megtartásával és a talprész váltogatásával víz, konyak, bor és pezsgő felszolgálására alkalmas, és még a túlburjánzó pohárkészletek problémájára is tökéletes megoldás volna.

A neves enteriőrfotós, Todd Selby optikáján keresztül most bepillantást nyerhetünk egy New York-i srác napjába, aki az átlag közép-európai számára karakteresen különböző, de úgy vélem némelyikünktől közel sem annyira idegen hétköznapjait éli a Rockaway Beach Blvd egyik házának tetején...

Következő utunk a minivilágban San Franciscóba vezet. A tilt-shift/time-lapse technikával készült videót egy bizonyos Minimus készítette kedvenc helyeiről, mint például Golden Gate Park, Baker Beach, Treasure Island, a Twin Peaks hegycsúcsai vagy a Crocker Amazon Park. A zenéért a Machete Avenue - Instrumental című száma a felelős.

via: ufunk

A 2009-es díjazottakról egészen egyszerű okok miatt még nem tudtunk beszámolni, most viszont nagy örömmel tesszük ezt meg a 2010-es MFD nyertesekkel, illetve elismerésben részesült koncepcióikkal.

A négy kategóriában -termék, vizuális kommunikáció, terv, diákmunka- nevezett pályamunkák közül a tegnapi napon a rangos szakmai zsűri az alábbi terveket díjazta:

Ha az emberek nem mennek a McDonalds-ba, a McDonalds megy az emberekhez, mert milyen rossz már, ha a nagy sporteseményeken, koncerteken, utcai fesztiválokon és egyéb eseményeken, ahol nagy tömegek vannak jelen és éhesek, nem ehetnek hamburgert, sült krumplit, fagyit és nem ihatnak kólát. Legalábbis Bill Tikos, a The Cool Hunter nevű remek designblog és nem mellékesen az Access Agency kreatív ügynökség kitalálója így gondolja. McMobile nevű koncepciója a régi fagylaltos kocsik, popcorn árus standok hangulatát idézi, külsőre aranyos, csak az a költői kérdés nem hagy nyugodni, hogy az embereknek volna szüksége egy ilyen lehetőségre vagy inkább a cégnek...

Malika Fabre is a French artist based in London. Her bold, minimal style – often described as Pop Art meets OpArt – is a striking lesson in the use of positive/negative space and colour. Her unmistakable style has established her as one of the UK’s most sought after graphic artists. Malika’s clients include The New Yorker, Vogue, BAFTA, Sephora and Penguin Books, amongst many others.

Összesen ennyit lehet megtudni a szépségpöttyös hölgyről, ezért inkább azt javasolnám nézegessünk néhány általa elkövetett rajzot, csak úgy szubjektíve...

Az izraeli Kobi Levi minőségi lábbelik tervezésére szakosodott szabadúszó designer, aki szerint egészen elképesztő teremtményei hordható, magunkon viselhető szobrok is egyben. Egyik, XXL PUMP névre hallgató topánkája -minden bizonnyal- csak az én mocskosul perverz fantáziámban indított be explicit képzettársítási folyamatot, viszont türelmetlenül várom már azt az örömteli pillanatot, amikor magyar anyák lábán is feltűnnek végre ezek a bőr költemények...

A Rip Curl szörfmárka és a Timeslice Films egy ambiciózus projekt keretén belül szörfösökkel/szörfösökről készített kampányvideót a malajziai Sunway Lagoon élménypark egyik hullámmedencéjében, a Mátrixban látható bullet-time technika segítségével. A kultikus film a befagyasztott pillanatok körül forgó kameratechnika szerelmesévé tett, így az 52 darab Canon gép segítségével készített rövidfilmet is tátott szájjal néztem. Ne hagyjátok ki a hajtás után található Making of videót sem!

Sorsukra hagyott kórházakról, épületekről, diktátorok és terroristák villáiról már több alkalommal is szót ejtettünk. Magára hagyott tengeralattjárók, mélytengeri bányászatnál használt eszközök, de II. világháborús aknák sem kerültek még képbe, egészen mostanáig...

Ken Kagami sajátságos műveire jellemző az egymásnak ellentmondó elképzelések egyszerű kifejezése. Tiszta, szűzi, műanyag és puha játékokkal teremt bátor installációkat, melyek a szex, erőszak és ürülék témakörét járják körül néhol humoros, máshol megbotránkoztató stílusban. A felnőtt és a gyerekvilág összeolvadásával kuncogás okozó objektumok, szeretetre méltó, de bizarr művészeti alkotások jöttek létre, melyek a maguk infantilis, ám beszédes módján a néhol szörnyű, néhol természetes, de mindenképpen valóságos emberi ösztönről mesélnek számunkra.

Sokszor hallom Moccatól az édesapja egyik kedvenc mondatát: "amíg lószar van, veréb is lesz", de csak most értettem meg igazán ennek a mélyebb tartalmát is. Az iArm lehetővé teszi, hogy kedvenc iPhoneod, tablet PC-d, eReadered, távirányítóid vagy akár a nyári hőségben jó szolgálatot tevő ventilátor folyamatosan a kezed ügyében legyen. Mármint a kezeden. A fura kiegészítőre ugyanis ilyen kütyük csatlakoztathatóak, maximum 3 darab belőlük. Nos, a legviccesebb talán a ventilátoros lány, de a többi sem kutya. Ha ellenállhatatlan vágyat érzel arra, hogy neked is legyen egy iArm a kezeden, 8 dollárért beszerezheted.

Az ötlet nem túl bonyolult, sőt, kifejezetten egyszerű, de mégis kedves és nagyszerű. A leginkább gyerekek érdeklődésére számot tartó Spread Your Love nevű koncepció tervét egy iráni designer, Hamed Kohan készített el a Designboom és a Seoul Design Foundation szervezésében megrendezett Seoul Cycle Design 2010 versenyre. Ha megvalósul, felnőttként minden egyes pedálhajtásoddal a biciklizés iránti szeretetedet és/vagy jó értelembe vett infantilizmusodat hirdetheted vagy inkább a kislányodnak vásárolsz majd, ha szívecske lenyomatú gumikat szeretne a bringájára. A pályamű kiegészítésként egy szívecskékből álló biciklitárolót is tartalmaz, mely stílusában és üzenetében tökéletesen illik a koncepcióhoz.

Az Eco Reminder falimatricához egy jó nagy adag szellemesség és humor társul, hogy könnyebben észrevehetőek legyenek a lakás néha elfeledett "részei", a villanykapcsolók és konnektor sokasága. A legtöbben magától értetődőnek vesszük, hogy az energia csak úgy van, létezik csőstül, ezért előszeretettel pazaroljuk az áramot a fölöslegesen égő lámpákkal, konnektorban felejtett töltőkkel. A matricák célja, hogy emlékeztessen mindenkit: nem kell túl nagy erőfeszítés ahhoz, hogy egy kissé környezetkímélőbben bánjunk a villamosenergiával. Olcsónak egyébként nem nevezném a PVC mentes műanyagból készülő kiegészítőket, de ötletnek mindenképpen jó, és akár magunk is festhetünk a falra valami hasonlót, költségtakarékos üzemmódban.

2010. október 8. és 9. között kerül megrendezésre az első Vimeo Fesztivál és Díjátadó, ahová bármilyen kreatív videóval lehetett jelentkezni. Érdemes ellátogatni a döntősök oldalára és délutáni programként elmazsolázgatni a számtalan rövidfilm között, hiszen nagyon jókat lehet találni. Október 9- ig szavazhatsz is a neked leginkább tetsző alkotásokra. Kedvcsinálónak Daniele Napolitano Notte Sento című szerelmes történetét választottam, mely leginkább a klasszikus Mielőtt felkel a nap (1995) / Mielőtt lemegy a nap (2004) című alkotások kellemes hangulatát idézi.

Mikor lehet beköltözni című sorozatunk e heti kiadásában a Karib-tenger egyik apró, francia fennhatóság alatt álló szigetére Saint-Barthélemyre kalandozunk el.

Saint Barthélemy egy francia tengerentúli terület (franciául collectivité) a Karib-tengerben. 2007. február 22-én jött létre, mint önálló francia tengerentúli terület, előtte Guadeloupe francia tengerentúli megye része volt...

Következő állomásához érkeztünk a téli időjárásra felkészítő tréningünknek. Ezúttal egy nagyon tehetséges magyar fotós, Dobrovits Ádám portfóliójába tekinthettek bele. Higgyétek el, megéri! Az ősznek és a télnek megvannak a maga szépségei, ha nehezen is, de próbáljuk most meglátni ezeket...

A fogyasztói társadalomban egyre fontosabb szerepet kap az esztétikum, amit valaki vagy rajongásig szeret vagy totálisan hidegen hagyja. Egy baj van vele, sokszor igen mélyen a pénztárcánkba kell nyúlni, ha valaki nem csak a funkcionalitásra szeretne pénzt áldozni. Manapság már mindent megdesignolnak, a legegyszerűbb termékeket is addig szokták variálni, megújítani vagy egyszerűen csak leegyszerűsíteni, hogy senki ne tudjon ellenállni nekik. Színes, szagos, változatos, letisztult, egyszerű, intelligens, ma már a leghétköznapibb használati tárgyainknál is a szépségre törekednek a tervezők. Így akár természetesnek is vehetjük, ha például egy egyszerű vécépapír sem maradhat ki a repertoárból, hiszen miért ne lehetne pont a fenekünknek megadni egy kevés plusz eleganciát?

Egy egészen különleges helyre szeretnénk meginvitálni titeket a mai délelőttön. Luke Geissbuhler operatőr, aki olyan filmekben közreműködött mint a Borat vagy a Brüno, olyan csatornáknak rendezett műsorokat, mint például a Comedy Central, Discovery vagy az American Movie Classics és akinek kliensei közé tartozik a Nike vagy a Volkswagen, igazán rossz dolgot nem adhat ki a kezéből. Egy saját projekt keretén belül -kisfia lelkes támogatása közepette- 2010 augusztusában egy meteorológiai léggömbre erősített Go Pro Hero HD kamerát küldött az űrbe. Hogyan emelkedett a sztratoszféra felső határáig és rögzítette a nagy feketeséget a házilag barkácsolt űrhajó? Kiderül a nem mindennapi dokumentumfilmjükből!

HUÁáááááá! Ezzel a csatakiáltással jelezte felénk egyik legkedvesebb "blogbarinőnk" (KKinga), hogy nem akármilyen poszttémát talált nekünk így péntek estére.

Egy New York-i székhelyű cég, az Aruliden által tervezett Kiki de Montparnasse huncut sakk készletről van szó, amely egyáltalán nem nevezhető hagyományosnak, sőt valójában teljesen másról szól. A figurák ugyanis kivétel nélkül falloszt formázó vibrátorok is egyben...

Rebecca Paul az ipari formatervező és képzőművész, valamint Mikal Jessie Hameed - más néven M11X, náhány évvel ezelőtt alapította meg a brooklyni székhelyű reBaroque céget. Gyerekkoruk óta fanatikus zenerajongók voltak, vagy muzsikus családban nevelkedtek mind a ketten -Mikal édesapja például híres jazz zenész volt- ugyanakkor elhivatott zöld gondolkodású emberek lévén adta magát az ötlet egy olyan közös vállalkozás indítása, ahol a képzőművészet, a zene, a technológia ötvözésével, valamint a fenntartható tervezés alapú design alkalmazásával hozzanak létre teljesen újszerű, egyedi és nagyon szép kiegészítőket, illetve lakberendezési tárgyakat...