Lelki szemeimmel látom, hogy aki teheti, valamilyen strand vagy vízpart felé igyekszik ebben a jó időben, úgyhogy nem rabolom sokáig az idetévedők idejét. Inkább laza infógrafikákkal finomhangolom a nyárias hangulatot, a H-57 kreatív stúdió legutóbbi műveivel. Az olasz fiatalokból álló csapat, folyamatban lévő sorozatában történelmi (vagy nem történelmi, viszont hétköznapjainkra hatással lévő) eseményeket és ikonikus történeteket egyszerűsítenek le az irónia vagy csak a poén kedvéért.
Nike Schroeder munkái a maguk durva kontúrvonalaival, kilógó cérnaszálaival alapos és rendkívül részletes, ugyanakkor látszólag durva és befejezetlen alkotásoknak tűnnek. A színházi produkciók körül is bábáskodó, jelmez-és díszlettervezőként is dolgozó, magazinok és könyvek illusztrálásával is foglalkozó 30 éves berlini művésznő képeinek szín-és formavilága, az elmesélt történetek, a megjelenített alakok teljesen eltérnek a hímzésről alkotott általános fogalmainktól. És éppen ez a jó benne!
Eddi Prabandono indonéz szobrász különleges kapcsolatot ápol 5 éves kislányával. Az Indonéz Művészeti Főiskolán tanult 39 éves művész idén úgy döntött, hogy egy óriási szobrot készít a helyi neves kiállításra, amelynek alapját a Luz iránt érzett mélységes szeretet adta. A kislány arcának pontos és hatalmas mását 25 tonna agyagból faragta ki, és július végéig lehetett megtekinteni a 165 tehetséges kortárs alkotó 241 munkáját felvonultató Art Jog 2011 kiállításon.
Nathalie Trépanier aktívan részt vesz a montreali művészeti közösségben, már több mint húsz éve. 1988-1991-ig színészetet tanult a Conservatoire de Montreal iskolán, de filmes karrierjét lassan a háttérbe szorítva, inkább színházi előadások látványvilágának megtervezésével foglalkozik, valamint hosszú ideje különleges hobbijával tölti a legtöbb időt. „Kincsvadásznak” hívja magát, aki célirányosan járva a montreali utcákat, roncstelepeket, hétköznapi hulladékot, alkatrészeket gyűjtöget egyedi szobraihoz. Sok hasonló példát mutattunk már be, mégis van valami különleges és magával ragadó báj Nathalie újrahasznosított figuráiban és lakberendezési tárgyaiban.
Melanzana Jones, Mapoleone, Al Cacone és Finocchio? Ugye rémlik valami? Ha igen, viszont halvány sejtésed sincs, miképpen lépj tovább a megoldás irányába, azt javasolnám, hagyd a fenébe és múlasd inkább végig a mi cébéjánk talián megfelelőjének számító kiskereskedelmi lánc, az Esselunga észbontóan ötletes kampányát. Mire a végére érsz, garantáltan jobb lesz a hangulatod, és még a zorrodatistisztíccsa... :)
Severija Incirauskaite-Kriauneviciene (monddkigyorsan!) litván művésznő az egyszerű és általában mindenki számára érthető szimbólumok nyelvén próbál kommunikálni. Előszeretettel használja a virágmotívumot, ami azonban extra különlegessé és lenyűgözővé teszi alkotásait, hogy az anyag, amire a jól ismert formavilágot felhímzi, nem más, mint a fém. Kanalak, locsolókannák, lábosfedők, sajtreszelők, motorháztetők, autóajtók és egyéb nyalánkságok kivirágosított változatai kerekítik a szemünket a folytatásban.
Billie Achilleos nem először kerül a Louis Vuitton látókörébe. A sokoldalú művésznő tavaly már együtt dolgozott a híres céggel egy különleges kollekció elkészítésének erejéig, és a sikeres együttműködés eredményeként újra felkérték a közös munkára. A Louis Vuitton Mon Monogram névre keresztelt szolgáltatásának megtámogatására idén négy új, állat formájú táskaszobrot készíttettetett a speciális effektek területén is jártas hölggyel. Az ironikus felhangokkal is rendelkező szobrok közül a tatu a bőr szilárdságát és tartósságát, a hód az anyag funkcionalitását, a kaméleon a sokszínűségét, míg a sok cipzárral és patenttal felszerelt szöcske a jellegzetes hangokat kívánja megjeleníteni.
Egy olyan világban élünk, ahol a csúcstechnológia, a design és az innováció szimbiózisa már alapkövetelmény. E szövetség eredményeképpen – evolúciós fejlődésünk jelenlegi fázisához igazítva –, gyakorlatilag nap mint nap megtapasztalhatjuk ennek az életünket olykor nagy mértékben is könnyebbé tevő és kézzel fogható jeleit. Igaz kényes [persze reméljük, azért ma már annyira mégse] a téma, de minden bizonnyal valós igény lehet az is, hogy a fejlesztések célba vegyenek egyéb testközeli, természetes igényeket kielégítő zónákat is, mint például a nagyonintim szféra és a szexualitás...
Korábbi tapasztalataink alapján kijelenthetjük, a hajunk, ha megvált a fejünktől már nem annyira csábító, még akkor sem, ha különböző művészeti célokra használják fel. Rendszeres időközönként azért bepróbálkozunk egy-egy érdekes hajprojekttel, pedig személy szerint magam sem rajongok értük, maximum tisztes távolságból. Agustina Woodgate nem aprózza el a dolgokat, nem finomkodik néhány hajszállal, egészen egyszerűen csomóba gyűrt hajtéglákból, pontosan 3.000 darabból készített várat, illetve egy másik változatot, amely a homokvárakhoz hasonló formavilággal bír. Az argentin származású, jelenleg Miamiban élő és dolgozó művésznő munkái között nem ez az egyedüli vitatható, azonban figyelemreméltó alkotás, talán elég annyit mondanom, hogy újrahasznosított plüssállatok szőréből készült szőnyegei legalább annyira furcsák, mint a hajvárak.
Stacey Lee Weber az amerikai munkásosztályhoz tartozó családok gazdaságokban, gyárakban és az építőiparban dolgozó szakképzett tagjainak fáradtságos munkája előtt szeretne adózni aprólékos műveivel. A philadelphiai művésznő több sorozatban megvalósított különleges szobrai kizárólag valódi érmék felhasználásával készültek, megjelenítve az amerikai kultúra alapjait lefektető, „fillérekért” dolgozó kétkezi munkások kemény munkája és csekély fizetségük közötti kapcsolatot.
Takács Viktória így mesél magáról: „A nagyim szavai csengenek a fülembe folyton: „Arany kezed van!” Bármikor varrtam, rajzoltam, festettem, kötöttem, ő így dicsért. Amikor néhány hónapja elveszítettük, úgy éreztem alkotnom kell, hogy elmúljon a szomorúság, és belevetettem magam a munkába.” Így született meg az első, a második, aztán szépen sorban, a mára már Hello Indigo névre keresztelt kollekció összes darabja.
Thomas Pavitt művész nem egy unatkozós fajta. Ha éppen nem 10.000 gyufaszálból készít komplex tipo-képet, esetleg Blu Tack gyurmaragasztó-hurkácskákból hasonló alkotást, akkor azzal üti el az idejét, hogy pontról pontra összeköthető rajzot készít Mona Lisáról. Először persze körbenézett a Zinterneten, hogy melyik a legbonyolultabb „dot to dot” rajz, de egyikkel sem volt megelégedve, ezért inkább felvázolta a maga változatát Leonardo Da Vinci híres festményéről. Pontosan 6.239 darab gondosan elhelyezett pont összekötésével előbukkanó Mona Lisa-változatot készített, majd egy nem hivatalos világrekord kísérlettel megfejelve a dolgot, 9 és fél órán keresztül húzogatta a vonalakat. A fáradtságos folyamatról készített fotók és time-lapse videó a folytatásban.
Bár 2005-ös készítésű furaságról van szó, számomra mégis az idei év egyik legbizarrabb autója az agykocsi, amelynek készítője és tulajdonosa Olaf Mooij. A rotterdami székhelyű holland művész amúgy is híres az egyedi „kocsiszobrairól”, de a szóban forgó „Braincar” mindegyiken túltesz. Ha a kinézet nem volna elég, a használt autó hátuljára elkészített és felerősített agy különleges funkcióval bír. A kocsiban elhelyezett fotó-és videórendszerrel megörökíthetjük az utazásainkat, és egyéb nyalánkságok mellett akár éjszaka vissza is vetíthetjük a matt fehér agy felületére, hogy extra vizuális élményt biztosítsunk a meglepett emberek számára. Bizarr!
A párizsi Centquatre művészeti központ egyedülálló gyűjtőtégelye a kreativitásnak, nyitott minden fajta művészi kifejezésre, többek között zene, tánc és színház. Egyik hangárszerű, 500 négyzetméteres épületében Elise Morin művész Clémence Eliard építész közreműködésével készítette el hatalmas installációját. A pontosan 65.000 darab régi, használt CD „összevarrásával” kialakított hullámzó tengert 2011. szeptember 10-ig lehet megtekinteni a helyszínen, ahonnan tovább utaztatva más kiállításokra, különböző, mégis hasonlóan lélegzetelállító formában tárják majd az érdeklődők elé.
Azon gondolkodtam, mihez is tudnám hasonlítani a dán designer Kristian Ulrich Larsen alábbi fotókon látható multifunkcionális távirányítója. Első blikkre semmi nem ugrott be, majd néhány perc elteltével eszembe jutott a klasszikus és manapság az adóbevallásokkal hivatalosan is összefüggésbe hozott, ellenben mindenképpen jobb sorsra érdemes söralátét. Majd a pillanat tört része alatt radíroztam is ki a képet, mert oly korban élünk, amikor erősen vigyázni kell már a fake kontextusokkal is.
A DDB Worldwide Pte. Ltd. reklámügynökség kreatív, semmihez sem hasonlítható ötletek megvalósítására létrehozott projektjének egyik legújabb darabja a Tree of Life. A Degree nevű gyűjtőtégelyben munkálkodó Gary, Aaron és Khairul ötlete egyszerűen, mégis nagyszerűen szemlélteti a környezetvédelem fontosságát, a természettel szimbiózisban élő állatvilág kiszolgáltatottságát és csendes szenvedését az emberi pusztítás következtében. Ha kitennéd a faladra, az újrahasznosított papírra nyomtatott posztert akár meg is vásárolhatod 45 dollárért.
Bár az izraeli formatervezés mai üdvöskéiről már több alkalommal is hírt adtunk, arra még nem volt példa, hogy kíváncsiságunkat kielégítve egy itteni magánház privát szférájába is bepillantsunk. Most végre – bepótolandó ezt a hiányt is – horgonyozzunk le a világ egyik legrégebbi kikötőjeként számon tartott Jaffa városának kikötőjében...
Itt a soha vissza nem térő alkalom, hogy velünk mozizhassál! A Fórum Hungary Kft és a Blog.hu jóvoltából kaptunk 5 darab páros belépőt a vámpíroshorroros Frászkarika 3D augusztus 17-i premier előtti vetítésére (amin mi is ott leszünk), mi pedig szeretnénk meghálálni a Manzárd Café facebook rajongóinak, hogy ilyen szép számban gyűltek össze nálunk. Gyors játékunkban azt találtuk ki, hogy jól kisorsoljuk azok között a Manzárdos rajongók között ezt az 5 darab páros belépőt, akik ma (azaz augusztus 10.) éjfélig elküldik a manzard.cafe@gmail.com címre (a tárgyhoz írjátok oda, hogy "Frászkarika 3D") a helyes választ az alábbi kérdésre:
A helyesen válaszoló nyertesek listáját holnap (augusztus 11.) tesszük ki a facebookos üzenőfalunkra. A film augusztus 17-én 20 órakor kezdődik az egyik budapesti moziban.
Arra tanítanak, hogy nem szabad, pedig az étellel játszani jó dolog, sőt, kötelező, főleg, ha olyan végeredmény kerül ki a kezeink alól, mint amilyet az ausztráliai Melbourne-ben élő fiatal művész, Jun Gil Park készít. A banán héjának természetes oxidációs folyamatait kihasználva, fogpiszkálóval megkapargatva az érzékeny felszínt, rendszeres időközönként egyedülálló alkotásokkal lepi meg az érdeklődőket.
A svédországi Örebro főterén kiállított óriási sárga nyúl nem váltott ki osztatlan sikert a város lakói, illetve a turisták körében. Vagy nagyon szeretik, vagy nagyon utálják a történelmi központban kiállított környezetidegen szobrot. Köztes állapot nincs. Az ilyenkor megrendezésre kerülő, lassan hagyományossá váló OpenArt fesztivál egyik ideiglenes látványosságát az a Florentijn Hofman tervezete és kivitelezte, akinek hasonlóan hatalmas és látványos, flip-flop papucsokból készített majmáról korábban már beszámoltunk. A gigaprojektekhez, azon belül is az óriási pihengető állatokhoz vonzódó holland művész fából készült, 16 méter magas nyulát szeptember 11-ig lehet megtekinteni.
Észrevehető egyfajta tendencia abban, ahogy a fiatal kortárs művészek a porcelánt egyre inkább egyfajta mélyen rejtőző szadista hajlam kiélésére használják. Az alapjáraton bájos (és/vagy giccses) lakáskiegészítők készítésére használt anyagot előszeretettel alkalmazzák a fura gyerekkor vagy az egyszerűnek nem nevezhető társadalmi hatások feldolgozására. Munkái alapján a 26 éves Maria Rubinke is ebbe a kategóriába tartozik. A dán keramikus játszi könnyedséggel veszi el az anyag ártatlanságát töredezett, eldeformált, felnyitott, feldarabolt, levágott, átszúrt, vérző szobraival. Nyugalom megzavarására alkalmas képek a folytatásban.
Okistugu Kado szusiszakács Oszakai konyháján különleges gasztrocsodák készülnek. A tehetséges séf órákat tölt mindenféle gyümölcsök és zöldségek faragásával, amelyeket végül bambusznyárs vagy fogpiszkáló segítségével tart egyben. A plusz poén és a hírverés kedvéért kizárólag übernépszerű Star Wars karaktereket készít a korábban jégszobrászként dolgozó művészlélek. Immár majdnem 15 éve foglalkozik a zöldségek különleges megmunkálásával, és ezalatt az idő alatt több mint 40 figurát készített. Yoda, R2D2, Han Solo, Ahsoka Tano, rohamosztagosok, Ewokok sárgarépából, fehér retekből, édes burgonyából és társaikból a Minayoshy szusibárban élőben is megtekinthetőek.
Ugyan érdekes vállalkozás a mai világban boríték vagy levélpapír-designnal foglalkozni, de néha azért sikerül olyat kitalálni, amit már csak a poén kedvéért is érdemes használni. A grafikai tervezéssel, terméktervezéssel foglalkozó japán D-BROS borítékötletei pont ebbe a kategóriába tartoznak. A felnyitáskor látványosan előbukkanó kondenzcsík, mozdony kéményén kiáramló gőz vagy éppen a kipufogófüst, minden gyermeklelkű felnőtt számára élvezetes játék lehet.
EVOL különleges vonzódásáról a lakótelepi épületekhez már korábban beszámoltunk. A német szabadúszó művész, street art fenegyerek most újabb érdekességgel jelentkezett, mégpedig a hamburgi MS Dockville zenei és művészeti fesztivál látogatóit kényezteti érdekes alkotásával. EVOL a félig ipari, félig zöld területen elhelyezkedő, kiállításokkal, művészpiaccal és egyéb művészeti projektekkel kényeztető 3 napos popzenei eseményre természetesen ismét panelházakkal készült. A kíváncsiskodók egy 8 nap alatt kiásott árokban és a benne elhelyezett miniatűr betondzsungelben bóklászhatnak két koncert között.
Balogh Írisz soha nem akart művész lenni. Nem pályázik, nincs rajta nyomás, hogy eladhatót készítsen, hogy ebből éljen. Ahogy mondani szokás jó közhelyesen, mégis súlyos igazságtartalommal: ő csak egy alkotó ember, aki abból dolgozik, ami épp a keze ügyébe kerül, arra viszont állandó késztetést érez, hogy a benne élő kreativitást kifejezze valahogy. Komolytalannak nevezi magát, műveivel nincsen súlyos mondanivalója, mindössze formai játékról, szórakozásról van szó.