Mi jut eszedbe először, ha azt mondom: „olasz”? Amennyiben nőből vagy, ide [éppen a gigámra mutatok] a rozsdás bökőt, hogy az elegáns cipők, ruhák, ékszerek, vagyis maga a divat. Pasik ugyanerre a kérdésre csípőből válaszolják: foci, bor, vagy épp spagetti. Megannyi sztereotípia, melyek egy idealizált, ám valójában hamis képet mutatnak, mert ahogy az összes többi ország, úgy természetesen Itália is több arcú. A ferrari-gucci-milán tengellyel párhuzamosan, bár közel sem annyira látványosan, de létezik egy másik ország is, ahol a népszerű turista útvonalaktól távoli magas hegyek között megbúvó évszázados falvak, középkori városok levegőjében – gyakran ez az odatévedő érzése – mintha még az idő is megállt volna.
Campana régiójában, hetven kilométerre Nápolytól északra, az alig 1700 lelket számláló Prata Sannita városka is egy ilyen település. Nem véletlen, hogy a bécsi székhelyű feld72 építészei is egyik projektjükhöz itt találták meg a tökéletes helyszínt.
Koncepció: egy worskhop keretén belül a nagy többségében munkanélküli helyiek aktivizálása a kiválasztott, általában meredek sziklafalakba épített elhagyatott többszintes épületek egyikének teljes átalakításához, melynek végeztével kinyithat az isten háta mögötti település első vendégfogadója. A nem kevés humorral Million Donkey Hotel névre keresztelt létesítmény persze mérföldekre van az ötcsillagos kategóriától, a feld 72 építészeinek azonban közel sem ez volt a céljuk. Annál inkább annak bizonyítása, hogy gyakorlatilag a múltban ragadt történelmi helyeket is – az ott élő népekkel szorosan együttműködve, közös munkával, valamint okosan kiválasztott célok kitűzésével – sikeresen lehet becsatlakoztatni a 21. század idősíkjába.
PS: az a síneken spernorácsos erkélyre gurítható ágy, na az se szamárság ám, sőt... :)
