Távolról úgy néz ki, mintha a képeken látható alkotások hatalmas firkaportrék lennének grimaszoló emberekről, amelyek komplexitásukat elnézve már önmagukban is dicséretes teljesítménynek minősülnének, de közelről egyből kiderül a turpisság.

Valóban életre kelnek, legalábbis Francisco de Pájaro aka Art is Trash, vagy ahogy Spanyolországban, tevékenységének központjában ismerik, El Arte es Basura fantáziavilágában és kezei nyomán. Bizarr, azonban vicces figurák lesznek belőlük, hogy felhívják magukra a figyelmet, ha már alapjáraton nulla, azaz nulla, vagyis nulla érzelmi reakciót váltanak ki az emberekből.

Soha nem gondoltam volna, hogy a szépségén kívül más érdekessége is lehet az egymás mellé húzott egyszerű vonalaknak. Persze ehhez az is kellett, hogy rálássak arra, hogy a kézzel készített változataikhoz, amiből azért lássuk be, valószínűleg túl sok nem létezik, micsoda türelemre van szüksége a művésznek.

Az önmagát simán csak street art szuperhősnek nevező Spidertag művésznevű úriember 2008 óta foglalkozik az utcák feldíszítésével, méghozzá nem is akárhogyan. Társaitól eltérően ő egy nagyobb vintage bőrönddel járja az utcákat, amelyben festékek helyett tengernyi szög, kalapács és különböző színű fonalak találhatóak.

Azt hiszitek, hogy egyszerű fadarabokat láttok a képeken? Tévedtek! Tulajdonképpen egy szerethető átverés részei vagyunk, merthogy nem ezek szerepelnek rajtuk, csak annak álcázzák magukat. Ők bizony agyagból készült teáskannák, kancsók, cukortartók és társaik, amelyeket Eric Serritella amerikai keramikus készített.

Rogan Brown szobrászművész munkáit elnézve egyetlen kifejező rövidítés jutott eszembe: OMFG! Többek között organikus formák, geometrikus minták jellemzik munkásságát, mikroszkopikus sejtektől kezdve a nagyméretű geológiai formációkig sok minden szerepel a portfóliójában. Mindez akkor válik igazán lenyűgözővé, ha kiderül, hogy mindent papírlapokból készít, ráadásul kézzel vágva.

Carly Paige autodidakta sminkes elég furcsa, azonban látványos módját választotta annak, hogy felhívja az emberek figyelmét saját magára és legfőképpen a filmkészítők figyelmét a munkásságára. Többek között különböző celebek, filmes karakterek, művészek, történelmi alakok arcát sminkeli az arcára, méghozzá profikat meghazudtoló módon. A neves blogok, oldalak között futótűzként terjednek a képei, úgyhogy akár vehetjük úgy is, hogy bejött neki a dolog!

A Signs for the Homeless című projektet két művész, Kenji Nakayama és Christopher Hope találta ki, hogy felhívja a figyelmet a szegénységre és a hajléktalanokra Boston területén. A folyamatban lévő projekt alapvető koncepciója az, hogy a hajléktalanok kéregetéshez használt tábláit, a rajtuk szereplő szövegeket (beleértve a helyesírási-és nyelvtani hibákat is) a manapság divatos betűtípusokkal és designnal jelenítik meg, kézzel festve.

„A világ első tengerparti kalligráfusa” megtisztelő címet a Cape Townban élő Andrew van der Merwe, egyébként profi kalligráfus (díszes, művészies betűket írni tudó személy) birtokolhatja. A dolog nem olyan bonyolult, hiszen ahogy már az első kép alapján is kiderülhetett a számotokra, a művész az elképesztően gyönyörű betűit/alkotásait tengerparti homokba rajzolja bele.

Szeretem, ha az emberek szokatlan dolgokkal próbálkoznak, ráadásul, ha az a valami még jókedvre is derít, a legjobb hatást érik el nálam. Így történt például akkor is, amikor egy diszkógömbre hasonlító betonkeverő autó tűnt fel a Budafoki úton, az első meglepetés után a mosolygás lett úrrá rajtam. Ha Mimmo Rubino, más néven Rub Kandy olasz művész vibrálóan színes alkotása gurulna el előttem, ugyanez történne, úgyhogy azonnal kiérdemelte a csillagos ötöst!

Van valami megmagyarázhatatlan bája annak, ha az emberek összeszedve minden tudásukat, felelevenítve az összes emlékképüket, saját térképet rajzolnak az adott városban ismeretlenként közlekedő társuknak! Bár egy ilyen helyzetben a segítségnyújtásra való hajlandóságot nyilván nem befolyásolja a gyorsabb és egyszerűbb okostelefonok, tabletek és a térképes applikációk használata, de valahogy sokkal személyesebb, odaadóbb hozzáállást tükröz és közvetlenebb kapcsolatot teremt a két fél között, ha mindezek hiányában mondjuk valamelyiknek a saját képzelőerejére és kézügyességére kell hagyatkoznia.

Qiyun Deng kínai terméktervező idén diplomázott a svájci École cantonale d'art de Lausanne egyetemen. Diplomamunkája egy igen érdekes és végtelenül szépen kidolgozott ötlet: olyan evőeszközök (plusz fagyiskehely, salátástál), amelyek komposztálható bioműanyagból (PLA) készültek.

Lance Oscarson, sokoldalú amerikai művész, reklámszakmában jeleskedő kreatív igazgató, a Vintedge Artworks alapítója csodálatos kézműves alkotásokat, köztük mitikus állatokat, gépembereket készít stempunk és dieselpunk stílusban.

Lisa Lou egy rendkívül tehetséges és végtelenül türelmes művész! Mi sem bizonyítja ezt jobban annál, hogy a képeken látható, leginkább egy fura festményre hasonlító konyhát valóban berendezte, ráadásul minden egyes apró részletet a kreatív boltokban kapható, különböző formájú és színű gyöngyökkel ragasztgatta tele, állítólag hozzávetőlegesen 30 millió darabból...

Az elmúlt tizenhárom évben a Serpentine Gallery rendszeresen meghív egy-egy neves építészt, hogy ideiglenes alkotásaikkal részt vegyenek a lazán csak „a maga nemében a világ a legambiciózusabb építészeti programjának” nevezett projektben. A Serpentine-pavilon presztízsnek számító megtervezésében az elmúlt években olyan ikonikus alakok vettek részt, mint például Zaha Hadid (2000), Oscar Niemeyer (2003), Frank Gehry (2008) és AI Weiwei (2012), idén pedig harmadikként ismét Japánból Sou Fujimoto került kiválasztásra, aki a maga 41 évével a legfiatalabbnak számít ebben a körben.

Michael Aaron Williams munkájának középpontjában az utca áll, az a hely, ahol az emberek élik mindennapi életüket, és ahol így a lehető legtöbb érdeklődőhöz juttathatja el az alkotásait. A street art területén ügyködő művész azonban nem csak itt jeleskedik, hanem számos egyéb projektet is futtat egyszerre. Közülük is a legszembetűnőbb talán az, amelyben a múlt századból származó (1920-1930) kereskedelmi könyveléshez használt főkönyvek lapjaira fest portrékat kávé és némi tinta felhasználásával.

Nagyon úgy tűnik, hogy Agata Oleksiak, közismertebb nevén Olek az egyre nagyobb művek készítésében találta meg a feltűnéskeltés és a siker kulcsát. A yarn bombing koronázatlan királynője és lelkes segítőtársai nemrégiben fejezték be a művésznő talán legnagyobb alkotását, egy vonatszerelvény befedését, amely szülőhazájában, Lengyelországban szórakoztatja a járókelőket.

Nem minden az, aminek látszik! A baglyok meg pláne nem, úgyhogy most se higgyetek a szemeteknek, mert amit néztek, a MadeIn Company nevű kínai művészeti kollektíva Calm című alkotása sem csupán egy építkezésről megmaradt, ám szépen elegyengetett törmelékmező!

Ha némi rajzkészség és persze a szabadon szárnyaló fantázia is megvan, éppen elég csak egy-egy hétköznapi tárgy, hogy apró csodákat műveljünk! Tang Chiew Ling malajziai szabadúszó grafikusnak sem kell több például faleveleknél vagy vattacsomóknál ahhoz, hogy azonnal a szívünkbe lopja magát. Az egyszerű kellékek köré kerekített történetek egy végtelenül kedves univerzumba kalauzolják el a nézőt, úgyhogy a hétfő ellenpontozásaként most ide csalogatlak benneteket. Vigyázat, ultra könnyed levél-és vattamesék következnek a folytatásban...

Ha nagyon unatkozol az irodában, akár megpróbálkozhatsz azzal is, amit Pietro D'Angelo művész csinál, ő ugyanis csak és kizárólag iratkapcsok felhasználásával építi fel figuratív szobrait. Az 1974-ben Palermóban született, jelenleg is itt élő és dolgozó szobrász eredetileg hagyományosabb alapanyagokkal dolgozott.

A táblafesték elterjedését nézve nem meglepő, ha újabb és újabb felhasználási területeken agyalnak az emberek. Az egyik legújabb, jópofa ötletet az első kép jobb oldalán is látható Harry Potter kinézetű főiskolai hallgató, Philip Romano találta ki, aki a saját autója, egy 2004-es Hyundai Elantra teljes külső felületét kezelte vagy inkább kezeltette ilyen festékkel.

Bízunk benne, a francia Guillaume Kurkdjian hűsítő pasztellszínekkel kombináló izometrikus animGIFizéi a kint, meg már bent is tomboló tikkadtságban nem csak nekünk okoznak némi felfrissülést. A fiatal grafikus/illusztrátor > Bisous Les Copain < címen futó, hetente frissülő 2D projektjét itt lehet követni!

Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de szerintem baromi viccesek Peter Pink rózsaszín napszemüveges krumplijai, akik ezektől az apró kiegészítőktől szinte életre keltek. Az önmagát egyszerűen csak ostobasággyártó kisiparosnak nevező kreatív ráadásul különböző hétköznapi helyzetekbe helyezi őket, például tengerparton napoznak, rózsaszín szemüveges kígyóuborkák kordonja előtt tüntetnek vagy éppen szánkóznak, amitől még jópofább ez az egész szürreális ötlet! De erről magatok is meggyőződhettek a folytatásban...

Genovától 22km-re a Portofino félsziget nyugati oldalán fekvő halászfaluban Camogliban található a kis öbölre néző ház, melynek második emeletét a Gosplan Architects belsőépítészei vettek kezelésbe. A 35 négyzetméteres gambrel tetővel fedett padlásszoba átalakításával fél év alatt végeztek. A két apró hálószobát, konyhát és fürdőszobát magában foglaló apartman, spártaian egyszerű funkcionalitásával idegnyugtató választás egyedülálló, ablakbakiülés közben tengerillatot mélyen belélegezni szerető kismackók számára…

„Utazzunk el nyaralni, de nagyon gyorsan!” című rovatunkban ma egy olyan válogatást hoztunk inspirációnak, amely a 20. század méltán híres alakjainak útlevelét mutatja meg. Mert, hát ugye nekik is volt/van ilyen, ha meg akarták mutatni tehetségüket a nagyvilágban. Kerestem, kutattam, hogy ki készítette a válogatást, hátha van egy gyűjtőoldal, de nem találtam, úgyhogy meg kell elégedni azzal, hogy egyszer csak valaki összeszedte a képeket. Így ismeretlenül is köszönet a munkájáért! Többek között Marilyn Monroe, Janis Joplin, Ella Fitzgerald, David Bowie vagy éppen Walt Disney vár a folytatásban...