Hogy milyen egy jó önpromóció? Sokan és sokféleképpen keresik a tökéletes választ, Jens Lennartsson svéd utazási-és életmód fotós például úgy gondolta, hogy akciófigurákat fog legyártatni magáról. Az epikus projekt 2012 júniusában indult és idén októberben kerültek kiküldésre az első figurák. Nem tisztem eldönteni, hogy a legtökéletesebb ötletről van-e szó vagy sem, mindenesetre figyelemfelkeltő és vicces a megközelítés.

Caroline Cheng kínai művésznő időt és energiát nem spórolva készíti apró porcelánlepkéit (persze nyilván segítsége is akad a munkafolyamatban). Ez önmagában még nem lenne meglepő, de talán nektek is kikerekedik a szemetek, ha elárulom, hogy ezeket a lepkéket különböző ruhákra applikálja rá, ráadásul van olyan ruhaköltemény, ami több mint 20 ezer darab lepkével került feldíszítésre.

Ahány ember, annyiféle rajongás létezik, az igazi szenvedély pedig nem ismer határokat! Kerényi Zoltán egy dologban nem különbözik tőlünk. Ahogy egyszerű földi halandóként mi szinte mindannyian, úgy ő is izgalommal vegyes nosztalgiával turkál megsárgult régi fotók között. A különbség a „megszállottság” mértékében kimutatható, ami Kerényi Zoltán esetében szemmel láthatóan, örvendetesen „súlyosabb” szinteken stabilizálódott.

Ha az emberek nem mennek kiállításra, a kiállítás megy az emberekhez, sőt, szállítja is majd őket...valószínűleg valami ilyesmi gondolat vezérelhette anno 1978-ban a melbourne-i Transporting Art projekt szervezőit. 1978 és 1993 között 36 ikonikusnak számító villamost cicomáztattak fel Ausztrália legismertebb művészeivel, köztük például Mirka Mora, Howard Arkley, Michael Leunig, Reg Mombassa, Trevor Nickolls és sok más alkotó segítségével.

Vajon hidegfront jött? Az idei Ikeás évad egyik átívelő, fő történetszálának újabb cliffhangeréhez érkeztünk, amelyről annyit érdemes tudni az új olvasóknak, ha az IKEA hív minket sajtótájékoztatóra, az időjárás idáig mindig a zordabb oldalát mutatta meg számunkra. A válasz a feltett kérdésre: igen! Ezúttal sem volt másképp, az idei tél első kövér hópelyheit fújta a jeges északi szél az arcunkba, mikor a kukTanoda Főzőiskolába szervezett karácsonyi kollekció bemutatóval egybekötött közös sütögetésre tartottunk Lacival.

2013 nyarán a Milwaukee-ban élő Molly Evans elhatározta, kedvenc énekese Lionel Richie világságereiből kölcsönvett szövegrészletekkel dobja fel az Eastside utcáit. A művésznő terve megvalósításához a környék családi házainak hátsókertjeibe kiselejtezett, egykor házi kedvencek ejtőzésére szolgáló, vagy szimplán megunt pamlagokat, foteleket és párnákat szemelt ki, melyekre elnagyolt öltésekkel kerültek fel az oly sokszor hallott idézetek. A mókás „Lionel Stichie” projekt egyetlen célja Evans elmondása szerint az volt, hogy a járókelőket – ha csak egy percre –, de kizökkentse a hétköznapok gyakran nyomasztó gondolatmeneteiből.

A képeken látható fura ufóautót Olaf Mooij holland művész készítette, akit a Faithless „God is a DJ” című dala ihletett a funkcionális alkotás elkészítése közben, immár második alkalommal. Ránézésre is kijelenthető, hogy az eredeti, 1999-ben készített DJ Mobile 2.0-s változata, valamint minden bizonnyal az autóba integrált hangrendszer is képes lehet arra, hogy bármilyen fesztivál fénypontjaként tömegeket vonzzon magával vagy éppen maga köré.

A szabadúszó művész, illusztrátor, grafikus Noemi Schipfer, valamint az építész, zenész Nakamoto Takami által megalapított NONOTAK stúdió a különleges audiovizuális installációiról híresült el az elmúlt években.

Alexander Khokhlov Moszkvában élő orosz fotós karöltve Valeriya Kutsan sminkmesterrel és Veronica Ershova retusszakértővel készíti a folyamatban lévő, átfogó és több részegységet is magába foglaló Art of Face című sorozatot. Az arcot, mint egyfajta vásznat használják, amelyen különböző stílusban megfestett karakterek, formák jelennek meg, néha tökéletes illúziót teremtve.

A képeken látható meditatív, szó szerint és átvitt értelemben is felemelő Diminish and Ascend című alkotás David McCracken új-zélandi művész érdeme, aki az ausztráliai Bondiban hagyományosan megrendezésre kerülő Sculpture by the Sea című művészeti fesztivál keretén belül örvendeztette meg az érdeklődőket látványos művével.

Sokat az alábbi fotókon látható apartmanról nem tudtunk kideríteni. Annyit igen, hogy egy monolitikus apartmanházban, Moszkva belvárosában található. A 80 négyzetméteres lakásban pedig egy fiatal egyetemista lány éli mindennapjait. Amiért érdemesnek találtuk mégis megmutatni, talán még példaként is állítani, az az alkalmazott kreatív megoldások intenzív, színes tárháza.

Az Underdogs nevű csoporttól több másik alkotóval együtt meghívást kapott Lisszabonba a blogon már többször megemlített, művészi falbontásairól híres portugál street art fenegyerek, Vhils és olasz társa, Pixelpancho is, néhány remekbe szabott utcai alkotás elkészítésére. Egyik kedvenc az Underdogs Public Art Project keretén belül kettejük együttműködésében létrejött műremek, a hajóroncsot kezében tartó steampunkos hangulattal megfűszerezett android.

Tobias Gutmann svájci művész a tavalyi Konstfack-i Karácsonyi Vásáron jelent meg először a képeken látható jópofa ötletével, amellyel tulajdonképpen semmi más célja nem volt, minthogy mosolyt csaljon az emberek arcára.

Gensi barátunk a Neston-ból jó négy hónapja rakta össze a mindmáig utolsó N & M mixet. Az augusztus óta elérhető bő egy órás negyedik szettbe, azóta 4226 - an csekkoltak be, ami minden előzetes várakozásunkat felülmúlta.

Edouard Martinet francia művész munkáit elnézve nehéz elhinni, hogy az egyes szobrokat felépítő alkotóelemek valaha is más használati tárgyként vagy azok alkatrészeiként élték életüket, pedig minden fej, test, szárny és láb egykor autók, bringák, írógépek és más használati tárgyak építőelemeiként léteztek.

Egyre többször találkozom az utcán azzal az egyébként jópofa divatirányzattal, hogy a férfiak különböző színű zoknikat vesznek fel az adott napon. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy ez az ötlet valószínűleg egy agglegény divattervező fejéből pattanhatott ki, akit a sokak által ismert zoknievő manók sanyargathattak a fél pár zoknikkal valamikor az élete folyamán.

A japán ember a természeti jelenségekben, a dolgokban magát a tárgyat és a benne feltételezett szellemet egyformán imádja. A természetet benépesítő "kánik” (szellemek) egyenrangúak a dolgokkal, amelyeket laknak. Ez a viszony kézzel tapinthatóan, minden erőlködés nélkül jelen van a hétköznapokban. A mitológia átadása nem kizárólag a sulik törióráira korlátozódik, olajozottan működik az örökség közvetítése apa és fia között is, olyan egyszerű ceremóniák formájában, mint egy tradicionális evőpálcika, vagy papírvágókés tenyérbe nyomása. Ez arrafelé a mindennapok rutinja...

Hétfőn már beszámoltunk arról, hogy ez a hét a művészetkedvelők Mekkája, hiszen immár harmadik alkalommal nyitotta meg kapuit a Millenárison az Art Market Budapest. Tegnap személyesen is ellátogattunk a helyszínre, az ott töltött pár óra alatt pedig leírhatatlanul sokszínű, vibráló és impulzív élményben volt részünk.

Refe Tuma író és felesége, Susan tavaly novemberben egy különleges, vicces és nem utolsósorban misztikus élménnyel lepte meg gyerekeit. Mivel mind a 4 gyerekük nagy dinórajongó, így az ötlet egyszerű volt, ráadásul a hozzávaló kellékek kéznél voltak: azt találták ki, hogy az éjszaka leple alatt különböző élethelyzetekbe helyezik majd a játékokat, mintha azok életre keltek volna.

David Foster karrierje építészként kezdődött, de végül nem ezen a területen ért el látványos sikereket, hanem a több ezer szög felhasználásával készülő képeivel. Pár évvel ezelőtt kezdett még csak neki a kísérletezésnek a szokatlan alapanyaggal, mára pedig a végtelenül részletes, emberekről és állatokról készített portréi, valamint város-és tájképei csodájára járnak a műkedvelők.

Majdnem 8 év tervezés és 1 év gyártás és összeszerelés után idén október végén készült el Andy Scott legújabb gigantikus alkotása, az óriási lófejeket formázó The Kelpies névre keresztelt szoborduó. A korábbiakhoz hasonlóan ezúttal is fémszerkezetes megoldást alkalmazott a brit szobrász, amelyre 30 munkás segítségével készültek el a rozsdamentes acélból készült „bőr” panelek.

Tavaly invitáltunk titeket először az Art Market Budapest nemzetközi kortárs művészeti vásárra, az érdeklődők számára pedig jó hírünk van, mert idén újra megrendezésre kerül az esemény, immár harmadik alkalommal. Bár a fő momentum persze a vásár, ahol a különböző galériák, művészeti projektek mutatják be a kortárs művészek munkáit, de a korábbiakhoz hasonlóan az idén november 28-tól egészen december 1-ig tartó eseményt is érdekes programok, izgalmas előadások és beszélgetések, valamint iskolai csoportoknak szervezett múzeumpedagógiai-és gyermekfoglalkozások teszik majd még színesebbé.

Phillip Derthick úgy döntött, hogy nem valami szokványos ajándékkal lepi majd meg feleségét, Marie-t, 50. házassági évfordulójuk alkalmából. Az ötlet tulajdonképpen adta magát, hiszen korábban többször is csinált már hasonlót: ha már amúgy is szeret az aprónak éppen nem nevezhető gazdaságukban munkálkodni és művészkedni, a jeles alkalomból újra az ohiói Mantuaben található kukoricaföldjükkel kezd majd valamit.

Michael Pecirno 2011-ben indított útjára Notes for Anyone című projektjét, amelyben Chicago utcáira rövid, könnyen emészthető és lélekemelő üzeneteket helyez ki. Bár ezek hatása nagyban múlik az egyéni hozzáálláson, az apró szövegajándékok a legtöbb emberben jóleső érzéseket váltanak ki, hiszen ki ne örülne egy-egy olyan gondolatnak, hogy „mindenki számít” vagy éppen „csodálatos mosolyod van”...

Zheng Chunhui kínai szobrászművész november 14-én mutatta be a nagyközönség számára azt a hatalmas, döbbenetes és lenyűgöző faszobrot, ami a maga több mint 12 méteres hosszúságával, több mint 3 méteres magasságával és közel 2,5 méter szélességével azonnal a Guinness rekorderként is debütált, mint a világ leghosszabb egybefüggő fából készült szobra.