Különböző korokon és kultúrákon keresztül elemezve táj és építészet viszonyát három karakteresen eltérő kapcsolattípust különböztethetünk meg:

a – a természeti tájtól elhatárolt, ezt nevezzük zárt világnak,

b – a természeti tájban szétszórt épületek világa, ez a nyilvánosság szintje,

c – a természeti tájjal együtt élő, ez meg a nyitott települések világa...

Az elsőre megtévesztő cím közel sem annyira hatásvadász, mint amennyire annak tűnik. Észak-Londonban a manapság elég menőnek számító Barnsburyben található csöpp házikó ugyanis az ingatlanügynökség állítása szerint a világ egyik legkisebb, „összkomfortot” nyújtó hajléka.

Nicola Yeoman soha nem tanulta iskolai keretek között a művészetet, mondhatni ösztönösen kreatív emberről van szó, aki már egészen kicsi kora óta abban lelte a legnagyobb örömét, ha a közvetlen környezetében található alapanyagokból valami különlegeset alkothat.

Artur Bordalo aka Bordalo II portugál művész korábban játékosan átcicomázott vonatsíneivel szerepelt nálunk egészen nagy sikerrel. Párhuzamosan futó, folyamatban lévő projektjei mellett (amelyek közül a vonatsínes móka is csak egy egyik) arra is volt ideje idén nyáron, hogy egy kicsit beszóljon a médiának.

Meike Harde német tervező Time Is Dancing nevű minimalista falióráján egy akrilüveg balerina táncol rendíthetetlenül. Miközben múlnak a percek és az órák, pördülnek a különálló testrészek, az inkább esztétikus, mint funkcionális designtárgyon az idő múlása elegáns és néha nyakatekert tánccal örvendezteti meg a nézőt.

Junior Fritz Jacquet francia művészt gyerekkora óta rabságban tartja a papír iránt érzett szerelem. Különböző figuráihoz, maszkjaihoz, absztrakt szobraihoz a legszélesebb körben választ a szóban forgó alapanyagból.

NeSpoon a csipkeminta megszállottja, amelyet nem is sajnál kifejezésre juttatni. A Varsóban élő és „garázdálkodó” lengyel street art művésznő nem kevesebbet tudhat magáénak, minthogy hatékony munkájával sikerül elérnie azt, hogy a csipkéről ne a nagyi jusson eszünkbe.

A bringák, rollerek és társaik már nem feltétlenül ösztönöznek minket, hogy új, alternatív és környezetbarát módját válasszuk a városi közlekedésnek, Tomáš Moravecnek azonban sikerült valami olyat kitalálnia, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni!

A képeken látható, óriási szappanbuborékokra hasonlító ufóságoknak természetesen semmi köze a szappanhoz, annál inkább a fúvott üveghez. Alex De Witte holland terméktervező az ötletgazda és a kivitelező, aki kétfajta méretben készíti az egyedi lámpákat.

David Hedberg designer tanonc képeken látható, mosolyérzékelővel felszerelt retro tévéje csak akkor sugároz adást, ezen belül is videoklipeket, filmekből vett vicces és/vagy akciódús jeleneteket, amikor a felhasználó mosolyog. Amint a mosoly elhalványul, csak a hangyaháborúra bambulhat a néző.

Kyung Woo Han legújabb projektjében a személyiségstruktúrát vizsgálja. A „Plastic Rorschach”, ahogy a címe is azonnal elárulja, a Rorschach tintafolt-tesztet veszi alapul, azonban a koreai művész újrahasznosított, összegyűrt, tükrözött műanyag zacskók segítségével próbálja ugyanazt a hatást elérni.

Augusto Esquivel argentin művész a gombok bűvkörében él hosszú-hosszú évek óta, lélegzetelállítóan precízen kidolgozott, térbe lógatott gombszobraira már mi is rácsodálkoztunk korábban.

Adja ki a jelszót a FŐTÁV. A cég nagyszerű ötlete beleillik abba az örvendetesen szaporodó színekkel az apátia elleni kezdeményezés-cunamiba, melyek célja Budapest eredetileg életigenlő (emlékszünk még erre, ugye?) arcát, a város valódi vitalitását már-már vérlázítóan álcázó unalmas „szürke foltok” vidám színekkel történő kreatív (f)újratöltése. A Pimp my Pipe közösségi köztér pályázat – szinkronban a többi király projekttel – egy újabb remek civil szféra kapcsolódási pont, lehetőség arra, hogy a város élhetőbb legyen azáltal, hogy a városlakók életében... a te életedben előbb-utóbb felbukkanó problémák orvoslásában vagy azok megelőzésében tevékenyen részt vegyél vagy egyszerűen azért, hogy színesebbé, ergo élvezhetőbbé tedd a makrokörnyezeted. Egyúttal lehetőség arra is, hogy a látottakból ötletet merítve te is életre hívj egyet.

A Moment Factory nevű kanadai kreatív stúdió nem kevesebbre vállalkozott, minthogy létrehoz egy varázslatos fényerdőt a Québec-i Parc de la Gorge de Coaticook területén.

Anna Keville Joyce argentin étel-stylist, illusztrátor és hű munkatársa, Agustín Nieto fotóművész, a múltkori komoly téma után sokkal vidámabb, azonban az előzőhöz hasonlóan látványos és íncsiklandó ételinstallációkat és fotókat készített.

Alessandro Isola olasz designert a szőnyegráncokban való bukdácsolás ihlette a képeken látható merevített alsó résszel felszerelt hosszú szálú szőnyeg megtervezésekor. Az már csak hab a tortán, hogy továbbgondolva a hagyományos funkciót, a szőnyeg egyik sarkát felkunkorította, hogy az dohányzóasztalként is funkcionáljon.

Az Ella et Pitr (aka Papiers Peintres) névre hallgató francia utcai művészduó a portugáliai Abrantes városban készítette el soron következő gigantikus alkotását. A két alvó gyereket ábrázoló „Quand les enfants dorment” (Amikor a gyerekek alszanak) című alkotást az idén július közepén megrendezésre került 180 Creative Camp művészeti fesztivál keretén belül festették közvetlenül a fűre, természetesen környezetbarát technikát és alapanyagokat felhasználva.

A Shahar Peleg Tel-avivi designer által 2004-ben alapított Peleg Design stúdió vicces lakberendezési kiegészítőiről híresült el, korábban mi is írtunk róluk a tojássárgája-cuppantó hallal kapcsolatban. A képeken látható Jumbo nevű evőeszköz szárító elefánt sem kevésbé ötletes.

Bovey Lee 10 éves kora óta foglalkozik kínai kalligráfiával és festészettel, később pedig festőként végzett a kaliforniai Berkeley Egyetemen, karrierje azonban egy egészen másik területen, a kínai rizspapírok világában teljesedett ki.

Joshua Renouf brit designer végre elkészítette azt, amire érzéseim szerint biztos, hogy sokan régóta várnak, egy olyan ébresztőórát, ami kávét is főz. A „Barisieur” az előre beállított időpontra egy csésze kávéval lepi meg az ébredező tulajdonost.

Ohata Shintaro japán művész alkotásaival kapcsolatban három évvel ezelőtt tébláboltam egy kicsit, az első fotók megnézése után ugyanis nehezen tudtam megállapítani, hogy tulajdonképpen mit is látok valójában. Egy kis utánajárással persze hamar kiderült, hogy a két-és háromdimenziót keverő, festészetet és szobrászatot ötvöző tökéletes illúziókról van szó.

Alfredo Barsuglia osztrák művész együttműködve a Los Angeles-i MAK Center for Art and Architecture munkatársaival egy különleges installációt valósított meg a „Social Pool” képében. Az ötletgazdák így nyilatkoznak róla: Nagyon nehéz megtalálni. Nincs út oda, nincs jelzés, kerítés, semmiféle nyom, de azért érdemes megkeresni!

Csónakázás közben műalkotásokat nézegetni. 600 négyzetméternyi stégen hűsölni a Városligeti Csónakázó Tó felett arab, közép-európai és magyar képzőművészek munkái között. Esténként irodalmi beszélgetéseket és koncerteket hallgatni a tóparton. Mindez lehetséges augusztus 7. és 20. között a Városligetben, a műjégpálya szomszédságában.

A tavalyi Kobe Biennálén nemzetközi hajózási konténerek újragondolásával kapcsolatban különböző tervezők, művészek mutathatták meg tehetségüket. Masakazu Shirane és Saya Miyazaki egy olyan moduláris installációt készített, amely azt az érzést keltette az emberekben, mintha egy hatalmas kaleidoszkóp belsejében sétáltak volna.

Meglehetősen nagy sikert aratott anno a Manzárdon Mica Angela Hendricks közös művészeti projektje 4 éves kislányával, amelyben anya és lánya egymás rajzait kiegészítve alkotnak fura lényeket.