Örömmel jelentjük minden kedves érdeklődőnek és persze az összes kétkedőnek, illetve hitetlennek, hogy immár bezsebeltük az Ikeás ajándékutalványokat, amik már csak arra várnak, hogy kisorsoljuk őket a tagok és oldalunk ajánlói között! Gyerünk mindenki, még hétfőn éjfélig lehet csatlakozni és hírünket küldeni az ismerősöknek, hogy a mostani játékba beleférj. További infó a Facebook profilunkon található. Hajrá!

Lehet ezt pironkodva letagadni, vagy egyszerűen csak piperkőcösdinek nevezni, de tény, hogy a testszőrzet dobogós helyen szerepel az életünkben. Kinek az a kardinális kérdés, hogy lehetőleg minél kevesebb takarja a testét - ez elsősorban a hölgyekre jellemző -, kinek meg az, itt nyilván a férfiakra gondolok, hogy teste adott részeiről szexi dús fekete bunda göndörödjön alá.

Bruno Catalano Franciaországban született 1960-ban és ő is egyike azoknak a művészeknek, akik bevallva vagy bevallatlanul, de valószínűleg totál zakkantak (vagy akár gyermekkori trauma áldozatai szegények). A művészúr, mint ahogy a képeken is látható olyan szobrokat készít -általában az utazás témakörét felhasználva-, amikből egy jókora darab hiányzik. A kidolgozás persze ötletes, de kültéren valószínűleg a mostani viharos időjárásban a szél hajtogatná derékszögbe.

Luke Twigger brit kézműves szemtelenül játszik a hagyományokkal, ügyesen egyensúlyozik a giccs, a pimaszság és a művészet határán. Virágos motívummal feldíszített Skullmate tála és a hozzá tartozó -a tálba helyezhető-, de külön tűpárna funkcióval ellátott agy, szvsz rendkívül ízléstelen…mint ahogy az „Aural Pussy” és a „Cherubs Are Most Definitely Multi-instrumentalists” fantázianevű szobrai sem túl lakásbarát alkotások, de legalább mosolyt csalnak az arcunkra!

Még emlékszem gyermekkori mániámra, amikor az éppen aktuális Garfield magazinból zsírpapír segítségével másoltam le a tohonya macska és barátai figuráit. Na, ez valami hasonló, csak ennél jó pár fokkal kifinomultabb. Lauren DiCioccio erős és kifejező művészetének lényege abban rejlik, hogy a rajzolásos technikát cérnával helyettesíti, a The New York Times-ban és egyéb neves változataiban található, számára megkapó, szuggesztív fotók sziluettjeit hímzi fel finom szövésű muszlin anyagra. Zseniális!

Talán nem csak én fogok mosolyogni a spanyol Codeco design cég papírból készült, számítógépünk kuka ikonjára hasonlító szemetese láttán. Az ötlet egyszerű, ragasztásos technikával állítható össze az eldobható tároló, bár nyilván az anyagfelhasználás nem teszi lehetővé, hogy száraz dolgokon kívül bármit is beletegyünk. A Codeco honlapjáról letölthető mindenki számára asztali, illetve normál méretű változata, úgyhogy lehet a nyomtatót, ollót és a ragasztót izzítani!

Guerra de la Paz a művészeti kollaboráció neve, mely a két tag nevéből adódott össze. A kreatív csapat Alain Guerraból és Neraldo de la Pazból áll, akik Floridában élnek és dolgoznak 1996 óta együttműködve. Munkájuk alapja a hagyományos tudományterületek kombinációja a mindennapi használati tárgyakkal, illetve kísérletezés azok rendhagyó felhasználásával. Szobraik és installációik mindegyike az újrahasznosítás díszpéldánya, rengeteg mögöttes tartalommal.

A Fitzroy középiskola képei láttán elgondolkodtam, hogy vajon mennyire befolyásolja egy ilyen környezet a diákokat. Jobb a teljesítőképesség? Jobbak az elért eredmények? Nagyobb kedvvel járnak suliba a tanulók? A tanárok élvezettel tanítanak az osztálytermekben? Milyen arányban fordulhat elő tanár és/vagy diákverés, szegregálás. Ha nincs ilyen, ez annak köszönhető, hogy az ausztráliai Melbourne-ben járunk? Nálunk lehetne csillivilli iskolákat építeni, akkor is hosszú időnek kell eltelnie ahhoz, hogy a fejekben változás történjen? A társadalmi hatások és az ebből fakadó hozzáállás a meghatározó, vagy maga a környezet, az exteriőr és az enteriőr szerepe is okozhat pozitív változást? Lehet, hogy ki kellene próbálni nálunk is és akkor kiderülne…

Ebben a nagy rovatalapítási tűzben mi is rádobunk akkor egy újabb adag rőzsét, annak reményében, hogy szívesen fogja majd mindenki kóstolgatni, amit kisütünk. Sokat gondolkodtam vajon milyen címmel indítsuk útjára új sorozatunkat, aztán bevillant egy mindenki által ismert régi magyar mondás a tollakról meg a madarakról. Ezért aztán a „Madarat tolláról” címet adtuk az új rovatnak, ami ebben a kontextusban valóban frappánsnak tűnik.

Emellett nem lehet szó nélkül elmenni. A német Florian Mueller webdesigner és fotográfus szabad pillanataiban zokniból, kesztyűből, nyakkendőből készít különleges lényeket. Ezek a rokonszenves cukiságok még akár ötletként is szolgálhatnak ügyes kezű anyukáknak és apukáknak, hogy hogyan dobják föl gyermekük mindennapjait egy-egy saját készítésű bábúval. Az imádnivaló kollekció neve egyébként Psycho Babák…

Az impulzív 3D-s vonalakkal ellátott padlók és falak semmiképpen sem nevezhetőek nyugtatónak -amilyen hatásra általában törekszik egy lakástulajdonos-, sokkal inkább gerjeszt zavaros, folyamatosan hullámzó, aktivitásra kényszerítő kedélyállapotot. Az 1962-es születésű Heike Weber német művésznő erről az oldalról közelíti meg a belső terek kialakítását, kimagaslóan egyedi munkáin keresztül. Szépnek szép, de inkább szórakozóhelyekre vagy edzőterembe tudnám elképzelni, esetleg gyermeklelkű, másik univerzumból származó, más dimenzióban élő embertársaink otthonába.

A legtöbb, amit valaha ki tudtam hozni a papírhajtogatással kapcsolatos tehetségemből, szánalmas kishajók és repülők formájában manifesztálódott, így köszönőviszonyban sem volt a tradicionális japán origami művészettel. Bár elképesztő dolgokat készítenek egyszerű papírból, olyat idáig még nem láttam, amit Won Park művel. Nem is a technika, mert az adott, hanem az anyag, amit felhasznál elkészítésükhöz, ugyanis a -valószínűleg- gazdag művész bankjegyekből formázza meg különleges alkotásait. Én inkább túró rudira költeném a felhasznált összeget…

Így is lehet figyelemfelkelteni! Henk Hofstra egy tipikus holland művész, szenvedéllyel festi a vidéki élethez szervesen kapcsolódó összetevőket, mint például tehén, virágok. Ami különlegessé teszi a művészetét, hogy jó néhányszor az amszterdami városképet díszíti fel alkotásaival. Festészete kombinációja a statikus képeknek és az első látásra önkényes színorgiának, ami hosszas nézegetés után hihetetlen mennyiségű energiával tölti fel az embert. A De Lawei színház 50. évfordulójára például 500 darab hatalmas, három méter hosszú és két méter széles, élénkpiros hangyával próbálta felhívni a figyelmet. Azt hiszem sikerült neki! Ha valaki élénken érdeklődik festményei iránt, Hofstra saját galériájában Drachtenben és sok más galériában egész Hollandiában, illetve külföldön is megtekintheti, hiszen folyamatosan vannak kiállításai.

MINALE-MAEDA a neve annak a holland design stúdiónak, melyek az igazán művészi pirítós készítéséhez szükséges sütőlapátot köszönhetjük. Egy probléma van vele, hogy csak egyetlen darabot készíthetünk vele sütésenként. A rotterdami Mario Minale és Kuniko Maeda rengeteg terve közül talán az ételinstallációval kapcsolatos munkáik a legkülönlegesebbek, ennek egyik darabja a 2005-ös Table Manners.

A Toba Toba csoport 2006-ban jött létre, tagjai Amelia Eguia és Julian Mantel. Mindketten Buenos Airesből származnak, de különleges, érzelmes, szürreális és vicces univerzumukat Milánói életük során fogalmazták meg és nyilatkoztatták ki. A Toba Toba alkotásain keresztül egy fantasztikus világot fedezhetünk fel, ahol az idő és tér szabad utat engedett az illúziónak és a csodának. Az álmodozók eklektikus, fluoreszkáló tájba, színes, irizáló flórába helyezik el kíváncsi teremtményeiket, akik egytől egyik végtelenül kedves figurák. Ebben a felzaklatott világban jó elmélázni néhány percig rajtuk…

Olyan korban élünk, amikor életünk nyitott könyv a világ előtt. Szinte pillanatról pillanatra követhető minden apró rezdülésünk adott webes felületeken. Persze szerencsére nem kötelező jelleggel, de a lehetőség mindenki előtt ott van, hogy beszocializálva magát, családtagjává váljon egy egyre izmosabb és korlátlanul öblösödő virtuális famíliának. Ehhez semmi mást nem kell tennie, mint létrehozni egy ízlés szerint felturbózott profilt valamelyik közösségi szájton. Ajtó, ablak kitárva, innentől kezdve aztán egyéb dolga sincs, mint szorgalmasan bökdösni az igézően csábító „SHARE” gombocskát.

Ha valaki megkérdezné, a válaszom az volna: sosem rajongtam a csipkéért és ezek után sem fogok, hiába Nathan Vincent férfiember modern kori elgondolása erről a művészetről. És hiába a filmes szimbólumok, KRESZ-tábla változat vagy a nem titkolt cél, a kőbe vésett férfi-női szerepek lerombolása. Ügyes, de ezeket pláne nem tenném ki sehova…vannak azonban olyanok, akik igen, és így kerek a világ. Ők itt informálódhatnak tovább.

Abszolút a véletlen műve, hogy ez a poszt, a valamivel több mint egy hónapja eltávozott fenoménről, Malcolm McLarenről szól, akitől Najmányi László nekrológjának egy idézetével szeretnénk elbúcsúzni mi is:

Ashkan Honarvar 1980-ban született az iráni Shiraz-ban. Talán a túlságosan is impulzív környezeti hatások, talán a túl sok horrorfilm miatt lehetséges, hogy a fiatalember a visszataszítóság határán egyensúlyozó alkotásokkal sokkolja a nagyérdeműt, de tény, hogy a rengeteg hétköznapi, digitálisan manipulált kép közül minden egyes munkája kiemelkedik. Egy biztos, ezek után másképp fogok az édességekre nézni…

Kevés olyan ember van, aki pontosan meg tudja állapítani, hogy mennyire piszkos az a törölköző, amit éppen használ, még akkor sem, ha tisztaságmániás és naponta cserélgeti azt. Sang-hoon Lee ennek megoldására azonban egy ötletes koncepciót dolgozott ki, a szennyezettség mértékével arányosan pöttyösödő törölközők lehetőségét. Sajnos a koreai designer nem tisztázta, hogy az eljárás hogyan működik, de lényegében ez úgyis csak akkor válik fontossá, ha akad gyártó, aki lecsap a kanyarótörölközőre.

Kathy Schicker londoni textiltervező különleges lakáskiegészítőket készít, egész kis kollekciója van már a színváltó és fénykibocsátó textíliákkal bevont párnákból és egyéb dekorelemekből. Az eljárás keretén belül jacquard textil felhasználásával, illetve „intelligens” szálak-és tinta segítségével varázsolja egyedivé őket. A honlapján bővebb betekintést enged a párnák és lámpaernyők, függönyök és kanapék felturbózott változatainak világába, és ha megtetszett ez a high-end stílus, nála lehet rendelni. Itt pedig további különleges anyagokban tobzódhatunk.

Michael Jackson, a pop koronázatlan királya már életében olyan ikonná vált, ami nemcsak a zenét, hanem a divatot, a filmeket, kulturális kódokat, egy egész korszakot, több generációt határozott meg. Halálának közelgő első évfordulója alkalmából, 2010. június 24-25.-én a Las Vegas-i Planet Hollywood Resort and Casino, a Julien's Aukciós Házzal karöltve egy nagyszabású árverést fog tartani. A popkirály „This is it” című világkörüli turnéjának angliai ideje alatt Kent-i kastélyába vonult volna vissza a koncertek után.

És igen! Végre a holland Reinier de Jong elhozta számunkra a könyvgyűjteményünk gyarapodásával arányosan bővíthető könyvespolcot, és még szép is. A REK ugyanis széthúzható, ráadásul esztétikus, kifinomult, minimalista stílusban készült, és ami a legjobb, hogy a teljes terjedelmében pompázó polcrendszer ötletesen elhelyezett, különböző méretű rekeszei rengeteg kütyünket felszívhatják…használaton kívül pedig egyszerűen bedobhatjuk a sarokba és úgyis szép! Kell ennél több? Az árakért persze emailben kell felvenni a kapcsolatot a készítőkkel, így az, hogy mennyibe fáj ez nekünk, sajnos nem derült ki, pedig bármikor bevállalnám!

Manapság már nem sikk, ha egyszínű a fal, sőt, az is hétköznapivá kezd válni, hogy valaki graffitivel dekorálja otthonát. Nem trendi az LCD-fal és a luxustapéta sem. A természetes megoldások, kilátszó téglák, a terméskő is idővel ki fog menni a divatból. Hogy mi lesz az új alternatíva? Pár lehetőséget már bemutattunk itt, most a Change it forgatható falfelület koncepciója keltheti fel a figyelmet, hiszen igazán sokszínű lehetőséget ad a lakástulajdonosok kezébe az éppen aktuális hangulatunk megfelelő minták megválaszthatóságával. A tervező Amirkhan Abdurakhmanov.

Régen volt már konyhával kapcsolatos bejegyzés, de most, hogy igazán geek kiegészítőről szólnak az internetes híradások, újból érintjük egy pillanat erejéig a témát. A brazil Anderson Horta termék designer ugyanis a klikkelő kézből készített a forró edények fogdosásához alkalmas kesztyűt. Hogy mikortól lehet kapni, az sajnos nem derült ki blogjából, de az egyéb érdekes kiegészítőit is érdemes végignézegetni.