A Fitzroy középiskola képei láttán elgondolkodtam, hogy vajon mennyire befolyásolja egy ilyen környezet a diákokat. Jobb a teljesítőképesség? Jobbak az elért eredmények? Nagyobb kedvvel járnak suliba a tanulók? A tanárok élvezettel tanítanak az osztálytermekben? Milyen arányban fordulhat elő tanár és/vagy diákverés, szegregálás. Ha nincs ilyen, ez annak köszönhető, hogy az ausztráliai Melbourne-ben járunk? Nálunk lehetne csillivilli iskolákat építeni, akkor is hosszú időnek kell eltelnie ahhoz, hogy a fejekben változás történjen? A társadalmi hatások és az ebből fakadó hozzáállás a meghatározó, vagy maga a környezet, az exteriőr és az enteriőr szerepe is okozhat pozitív változást? Lehet, hogy ki kellene próbálni nálunk is és akkor kiderülne…
Bizonyítandó, hogy ott sem fenékig tejfel az élet, a Fitzroy High School története is hosszabb időre nyúlik vissza. Az állami iskolát 1992-ben bezárták, hogy egy hosszas, 11 éven keresztül tartó procedúra, diákok, szülők, helyi lakosok által véghezvitt kampány keretén belül 2004-ben újra megnyithassa kapuit. Az iskola filozófiája az innováció, ami nem csak az oktatásban, de a kisztrájkolt, McBride Charles Ryan által megtervezett, 2009-ben átadott új épületben is tükröződik, ami összeköttetésbe került a valamivel több mint 100 éves régebbi iskolai épületek csoportjával.
A külső és a belső színorgia, a kialakítás, az ötletesség valószínűleg jótékony hatással van a tudásra szomjazó diákokra, így a fent feltett költői kérdések többségére a saját válaszom az, hogy akárhol is tartunk most, az innovatív fejlesztések jótékonyan hatnak a lélekre még akkor is, ha jó magyar szokás szerint előszeretett kesergünk fölöslegesen.
