A Hollandiában található Delft University of Technology, miután egy pusztító tűz a lángok martalékává tette az épület egy részét, köztük az iskola könyvtárát is, úgy döntött, hogy az újrahasznosítás jegyében az el nem égett könyveket használja fel, hogy egy kis extra különlegességet csempésszen az új könyvtár enteriőrjébe. Kevesebb mint egy évvel a szörnyű esemény után, az újragondolt könyvtár egy fényes, vidám térré változott, építészeti ihletésű elemekkel teletűzdelve, színültig töltve a végtelen mennyiségű új könyvvel. Hogy mi készült a megmentett példányokból? Ebből építették meg az új recepciós pultot...Zseniális!

A félreértések elkerülése végett tisztázzuk le, én sem örülök a mostani időjárásnak - a tavaszi drámai árvíz helyzet tükrében -, illetve elkeseríteni sem szeretnék senkit, de barátkozzunk a tudattal! Az átmeneti nyári szünet után úgy látszik, lassan ismét hozzá kell szokni a látványhoz, ami ma reggel is fogadott bennünket. Visszavonhatatlanul itt az ősz és esik, mégpedig kitartóan...

Azoknak, akik azt hiszik, hogy az elektronikus zene csak a klubokba való, egy igazán különleges helyet ajánlanék. Nyüzsgő üzletek, bárok és éttermek között található Bécs hatodik kerületében (Theobaldgasse) a Tongues, amiben minden megvan, amit elvárhatunk egy gyönyörű, rusztikus csemegebolttól. Helyileg előállított termékek az ismert és megbízható termelőktől, ínycsiklandozó húsok és sajtok, frissen készített ételek, valamint egy csipetnyi plusz, szubjektív válogatás a legjobb elektronikus zenékből. Igen, jól olvastátok, Peter Fehringer és felesége, Gabriele (aki a csemege résszel foglalkozik) és Christopher Schweiger (aki a lemezboltot vezeti) úgy döntött, hogy összehozza azokat az elvileg össze nem illő dolgokat, amiket a legjobban szeretnek. Vajon milyen lehet egy finom sonka rágcsálása közben mondjuk Aphex Twin "Selected Ambient Works 85–92" albumát hallgatni? Ha ellátogatsz hozzájuk, magad is átélheted. Bárcsak több olyan hozzájuk hasonló bátor ember lenne, akik szívüket és vágyaikat követve egyedülálló dolgokat alkotnak a világnak...

Lemaradtam volna valamiről? Minden bizonnyal erről lehet szó, én ugyanis ennyire konkrétan megfogalmazott ÜZENETET tartalmazó és magától értetődő designnal még életemben nem találkoztam...

Hosszú másodpercekig csak néztem az 1973-ban Los Angelesben született Todd Knopke alkotásait és csak lassan jöttem rá a turpisságra. A jelenleg Brooklynban élő és dolgozó művész munkáiról hiába gondolnánk azt, hogy festmények, nem azok. A foltvarrás egy igazán sajátságos, egyedi formáját láthatjuk a művein. A patchwork ötlete valójában nem nevezhető korszakalkotónak, de mivel az anyagok, a színek, a minták variációja számtalan, mindenki kiélheti ötletességét, fantáziáját. Nem létezik két egyforma foltmunka, és nem kell hozzá különösebb kézügyesség sem, csak egy kis türelem, ízlés, fantázia. Hajrá, lehet utánozni vagy inkább egyedit alkotni, úgyis jönnek a hosszú téli esték...

Idén nyáron a Let's colour project (korábbi bejegyzésünk a projekttel kapcsolatban) keretein belül a Walls Are Dancing francia kezdeményezés felkérte az MWM Graphics három freskófestőjét, hogy egy élő festészeti előadással kápráztassák el a járókelőket három különböző városban, három házfalon. Marseille, Lyon és Párizs csatlakozott a Dulux szponzorálásában indított projekthez, az alábbi különleges videó ezt a folyamatot mutatja be 700.000 fotó segítségével, melyet a szintén francia Monsieur Monsieur nevű együttes eddig kiadatlan számára komponálták meg. Making Of videó a folytatásban, a találatot pedig köszönjük Dezsinek!

Képzeljük el, amint a legnagyobb észak-amerikai ragadozó nagymacska, a puma éppen ízletes páfrányleveleket majszol. Vagy az ázsiai földrész egyik csodaszép csúcsragadozóját, az évente indiai, bangladesi vagy nepáli emberek tucatjait megkóstoló bengáli, más néven királytigrist, amint egy mangrovegyökér felett csámcsog békésen. És mit szólnátok hozzá, ha Afrika királyai, az oroszlánok egy felséges papirusznád ebédtől elzsibbadva henyélnének egy antilopovitól pár méternyire, mit sem törődve a körülöttük önfeledten szaladgáló hússzaggal?

A Showtime kábelcsatorna -akinek olyan kultsorozatokat köszönhetünk, mint például a Dexter, Kaliforgia, Nancy ül a fűben, Fiúk a klubból, Jackie nővér vagy a Tara alteregói- gondolt egy nagyot és úgy döntött, hogy együttműködve a világ néhány vezető tervezőjével, a csatorna sorozatai által ihletett high-end szobákat alakítanak ki New Yorkban, a Manhattan közepén található Cassa Hotel and Residences- ben. A Showtime-ház szeptember 7-én debütált, a 48 emeletes épületben egyelőre 3 penthouse lakosztály került kialakításra, melyeket Dexter, a Kaliforgia, illetve a Nancy ül a fűben inspirált. A 70 West 45th Street alatt található különleges enteriőrök a nyilvánosság számára is nyitva állnak szeptember 11. és október 23. között, minden belépőjegy árából 15 dollárt a Harlem Children's Zone non-profit szervezet számára ajánlottak föl.

Lehet, hogy velem együtt sokan túl vannak a napi elsőn, talán már a másodikon is, viszont az igazság az, hogy tegnap mikor elmeséltem mivel kezdődik minden napom, kifelejtettem valamit. Pedig nagyon fontos és a reggeli első cigaretta mellé kötelező szeánsz egy gondolatokat ébresztő forró kávé elfogyasztása...

Sajnos a most nagyítónk alá kerülő lakás se nem bérelhető, se nem eladó. Tehát ahogyan magamat, úgy mást is gyorsan le kell csillapítanom. Nem kell feltétlenül sem a bankszámlát lenullázni, sem rohanni a New York-i járathoz. Ez az elképesztő apartman ugyanis egy mintalakás. Stefan Boublil és az általa vezetett The Apartment, belsőépítész-lakberendező, valamint ingatlan fejlesztéssel és bérbeadással foglalkozó cég 130 négyzetméteres referencia lakásáról van szó, amit egy a 80-as években a Central Park mellett épült felhőkarcoló 61. emeletén három kisebb lakás egybenyitásával alakítottak ki.

Nagybátyám is előszeretettel készített gyufaszálakból épületeket, úgyhogy közelről is megcsodálhattam, megérinthettem az aprólékosság és türelemjáték netovábbját. A gyufamakettek készítése, azaz különböző épületek élethű makettjeinek kidolgozása gyufaszálak összeragasztásával vagy ékelésével, akár egy türelemüvegen belül, sokak kedvenc hobbija, mint például az iowai Patrick Actonnak is. A gyufaművész az évek során számos technikát és folyamatot fejlesztett ki, amelyek lehetővé tették számára, hogy összetettebb és részletesebb modelleket alkosson társai munkáinál. A témaválasztás is érdekes, hiszen előszeretettel készít olyan épületeket, mint például a fenti képen is látható Minas Tirith, a Királyok Városa, mely J.R.R. Tolkien Gyűrűk Ura trilógiájában szerepelt és amelyet 420.000 gyufaszálból ragasztott össze (művei november 30-ig megtekinthetőek élőben is). További képek és épületek a folytatásban...

Emelje jó magasra a kezét az, aki a szemüvegét, mobilját jobb híján a ruhájába, neadjisten a frissen vasalt és fehér ingébe, blúzába szokta megtisztogatni! Az arányokat így látatlanban nem tudom megállapítani, azt viszont igen, hogy előszeretettel retkesednek a ruhaneműk, miközben tisztulnak a kiegészítők. A Japán Katsunari és Ami Igarashi design duó azonban tökéletes megoldást kínál számunkra egyszerűen elegáns ingükkel, melyet a megfelelő helyeken fekete betéttel láttak el az idő előtti koszosodás megelőzésére. Akit érdekel, itt beszerezheti.

Csak kissé félelmetes az a szék, melyet a Japán Nendo nevű cég készített még tavaly év végén. Illúzióból jeles a Fadeout Chair, ami az ötletes festésnek köszönhetően olyan, mintha ködbe veszne a lábainál. A ránézésre nem túl kényelmes ülőalkalmatosság háttámlája, ülése fából, míg lábai akrilból készültek, melyek a kézművesek keze munkáját dicsérő festés miatt átlátszóból "fává" alakulnak. Látványával mindenképpen meglepő hatást lehet elérni vele, formája, kialakítása miatt visszafogott elegancia jellemzi. Bár nem az első ilyen jellegű designbútor, különleges és szép kivitelezése miatt mindenképpen figyelemre méltó!

...pontosan egy Repey815 nevű 21 éves felhasználó, akit polgári nevén Alexander Vladimirovich Semenovnak hívnak. Szinte tökéletes videót készített Michael Bay filmje alapján, a külső felvételekhez -melyek mindössze 2 órát vettek igénybe- Canon 550D-t (+ kit lens 18-55mm + 50mm 1.8), illetve egy Nikon D5000-t (+ kit lens 18-55mm) használt. Az utómunkálatokra plusz 1 hónapot áldozott, és nem panaszkodhatunk végeredményre. Zsiguliból robot, kihagyhatatlan, Transformers fanoknak pedig kötelező!

Christiane Hoegner párnakanapéjához hasonlóan a Belgiumban élő Linda Topic textiltervező és a művész Antonin Bachet által tervezett Le Lit (Az Ágy) ötlete is nagyvonalúan bánik a kényelemmel, melyet a francia ágynemű márka, a Descamps 150 éves évfordulója alkalmából megrendezett versenyre készítettek. Az otthoni, saját kezű megvalósításra is érdemes ágy egymásra dobált paplanokból, matracokból áll, melyek igazi puhaságot, valódi kényelmet teremtenek a vészesen közeledő esős és szürke őszi vasárnap reggelekhez, amikor az ember ki sem akar mozdulni az ágyából.

Amiből kiindulunk, egy Atlanta belvárosában található 86 négyzetméteres tetőtéri lakás, a városra néző terasszal.

Állapot: erősen lepukkadt, felújításra ajánlott.

Adott egy tévés múlttal rendelkező belsőépítész-lakberendező Brian Patrick Flynn és az általa alapított Decor Demon, később pedig a Flynnside Out.

Nos, ha van egy kislányod, aki mindenáron pónit vagy lovat szeretne, de te nem engedheted meg magadnak azt a tetemes költséget, ami az egésszel járna, elég ha dél-koreai Kim Eungi "Horsey" nevű koncepciójával próbálod enyhíteni vágyainak mértékét. Az okos találmány egy kerékpárra szerelhető szerkezet, mellyel Eungi a Designboom és a Seoul Design Foundation támogatásában megszervezett Seoul Cycle Design Competition 2010-re jelentkezett. Az ő pályázata egy a több mint 3000 résztvevő ötlete közül, de a fából és a fém alkatrészekből álló "Horsey" annyira ötletes, hogy érdemes volna a tömeggyártásra!

Szóval sokszor kell elgondolkodnom és feltennem a kérdést, először persze saját magamnak: a geológiailag elfoglalt helyünk itt Európa és a Kárpát-medence közepén, adott gyökerekkel, kulturális hagyatékainkkal, identitászavarainkkal és értékrendjeinkkel vajon mennyire befolyásolja, engedi vagy korlátok közé szorítva gátolja kapcsolódásainkat a világban érzékelhető kortárs áramlatokhoz?

A "Portable City" egy folyamatban lévő művészeti sorozat Yin Xiuzhentől. Munkáit gyakran utazásai során, a helyi emberek szerves részvételével, személyes tárgyaikból, gondolataikból, történeteikből gyúrja össze. Többek között különböző szövetek, használt ruhák, térképek, lámpák, nagyítók, cipők, fonalak alkotják a bőröndvárosokat, melyek a népcsoportok, különböző közösségek személyiségét tükrözik. A újrahasznosított tárgyak a környezetvédelmi szempontokon felül még arra is tökéletesek, hogy pontosan bemutassák számunkra, a sztereotípiák valóságosak. A világunk elfér egy bőröndben...

A Brian Olsen’s Art In Action műsor tele van energiával, maga az atomrobbanás. Az előadóművész ujjhegyei, tenyerei, a könyökei és legfeljebb hat ecset segítségével fest portrékat híres emberekről, köztük zenészekről, sportolókról mindössze percek alatt. Műsorait mindig zenére koreografálja, amely erősen serkenti az érzékeit; különlegessége, hogy a közönség előtt előadott alkotói folyamat, a kitárulkozás emberközelibbé teszi a művészetet, szembesülhetünk és bensőséges viszonyba kerülhetünk egy olyan mélyről jövő energiával, amit általában a művészek csak csendes magányukban tudnak felszínre hozni és kiadni magukból. Brian Olsen 1998-ban kezdte performansz karrierjét, melynek legmélyebb bugyraiba most mi is betekinthetünk egy rövid videó erejéig.

via: illusion 360

Durván szutyok az idő odakint, úgyhogy jöjjön amolyan vasárnapi ebéd előtti jókedvre derítő szösszenetként egy vicces és sokatmondó plakát, ami a nyilvános vécék helyes használatára oktatja ki az embereket egy ottawai budiban. 

Bocsi mindenkitől, de ezt nem bírtam kihagyni...

via: gearfuse

Sterling Johnson bár végzettségét tekintve mérnök és ügyvéd, szíve szerint azonban mégsem ezekkel a témákkal foglalkozik. Szerelme a buborék és mintegy 30 évvel ezelőtt teljes színpadi show-t alkotott mániája köré. Ő az egyetlen előadóművész, aki buborékeregetésre specializálódott. Az itt látható videót a kaliforniai Stinson Beach- en rögzítették egy Canon 550D- vel.

via: likecool

Kedves Mindenki!

Elérkezett az idő, hogy megújuljunk. Miután egyikünk bizonyítványában sem a weboldalfejlesztő végzettség szerepel, így egy kicsit hosszabb időbe telt megalkotni azt a formát, amit most láthattok. Mocca hónapokon át tartó nehéz és fáradtságos, html-kódok világában töltött munkájának köszönhetően készült el az új sablon, jómagam a külcsín részével foglalkoztam, hogy egy kicsit komolyabbá, informatívabbá, átláthatóbbá, letisztultabbá tegyük az oldalt. Fogadjátok szeretettel, reméljük, hogy ti is legalább annyira fogjátok szeretni, mint amennyire mi! A legtöbbet talán az új szlogen, „A kreatív híradó” árulja el a Manzárd Café jövőbeli céljáról: annyi borzalmas, félelmetes, lehúzó, szomorú esemény történik a világban, hogy úgy gondoltuk, kell egy ellenpont, egy hely, ami arról szól, ahol olyan hírekről olvashat az ember, hogy mennyi minden más, mennyi lélekemelő, jó, szép, okos, ügyes és kreatív dolog van még az említett energiavámpírkodáson kívül. Bár végül a blogmotor lehetőségeiből fakadóan az utolsó ötletet (egyelőre) mégsem tudtuk kivitelezni, óriási köszönettel tartozunk a remek Dekorella blog szerzőjének, Emesének és férjének Tamásnak az irányunkban tanúsított segítőkészségük miatt. Az oldalsávon találtok majd a délután folyamán egy szubjektív közvéleménykutatást, ahol jól elmondhatjátok a véleményeteket az új oldalról (az apróbb hibákkal és szépészeti megoldásokkal természetesen folyamatosan foglalkozunk majd).

MC

A most bemutatásra kerülő villát nem egyértelműen pozitív példaként prezentálnám. A hely, ahol található persze durcásan, de bevállalható, hiszen ki ne tudna magának elképzelni egy nyaralót a francia riviéra gyöngyszemének számító St Tropez-ban?

A holland designer házaspár, Jan és Monique des Bouvrie bár rendkívül elfoglalt saját cégük, a Het Arsenaal vezetésével, és gyakran kell üzleti ügyben Amszterdamba utazniuk, idejük nagyobb részét azonban itt töltik.

Kicsi lakás, nagy átok. Hogyan rendezzük be? Nem férünk el, senki nem fér el, hova rakjuk a cuccokat és hova a vendégeket? Hívjunk egyáltalán vagy minek, úgyis ciki? De hát mit csináljunk, ha csak erre volt pénzünk?! Például bízzunk meg egy olyan tervezőt, mint a francia Paul Coudamy, aki a párizsi Rue Rollin, 75005 szám alatt található 23 négyzetméteres lakásból hozta ki a legtöbbet. A miniszobából designszoba, míg a lakásból igazi designlakás vált a kezei alatt; a vörös fényű, asztal, ágy és szekrény kombinációjából megalkotott csúsztatható fali szerkezet a helykihasználás netovábbja, segítségével külön öltöző és "munkahely" is varázsolható az enteriőrbe. A konyháról sajnos nincs hír, de a gyönyörű, ámbár szürke fürdőszoba már csak hab a tortán...