Szóval sokszor kell elgondolkodnom és feltennem a kérdést, először persze saját magamnak: a geológiailag elfoglalt helyünk itt Európa és a Kárpát-medence közepén, adott gyökerekkel, kulturális hagyatékainkkal, identitászavarainkkal és értékrendjeinkkel vajon mennyire befolyásolja, engedi vagy korlátok közé szorítva gátolja kapcsolódásainkat a világban érzékelhető kortárs áramlatokhoz?
Ha nagyon explicit módon szeretném kifejezni magamat, sokszor érzem úgy, hogy az élet szinte minden területén -most éppen a magyar építésztársadalomra gondolva- a döntési pozícióban lévők nagy többsége, tisztelet a kivételnek, ahelyett hogy a mainstream pulzusán tartanák, valami teljesen zavaros, ortodox hagyományelvűséget követve inkább a seggükbe dugják a kezüket.
Példa egy: A Fosters&Partners esete Budapesttel
Szkeptikus nyugalommal vádolom meg ezeket a dölyfös kerámiaelefántokat azzal, hogy konzervatív dogmáikkal folyamatosan és egyelőre „sikeresen” állítják át a váltót és terelik le a fő csapásirányról a magyar építészeti szcéna szekereit egy számomra egyáltalán nem szimpatikus irányba mutató, végzetesen szűk, poros és nagyon magyar vakvágányra!
Példa kettő: Zaha Hadid esete Budapesttel
Példa három: Karácsony Tamás esete Budapesttel
És ez csak három random kiragadott téma a közelmúlt -ki tudja mennyi- szélmalomharcaiból.
Nem véletlenül fortyog bennem most sem a tehetetlen indulat. Talán mond valakinek valamit az a név, hogy Szmirna. Ha nem, akkor segítek. Törökország harmadik legnagyobb városáról, a több mint 3 millió lakosú Izmirről van szó.
Ez az a város, ahol valamivel régebb óta, mint Budapesten, már az i. e. 3. évezredben emberek éltek, ahol a kultúra színvonala vetekedett a Trójaival, és ahol -állítólag- Homérosz is született. Személyesen még nem volt szerencsém bejárni a várost, de meg vagyok győződve róla, hogy semmivel sem kevesebb azon épületek száma, melyeket az ősi kultúrára és vallási értékekre hivatkozva óvni kellene.
Gondolom a város vezetői, a főépítésszel egyetemben ennek tudatában és szellemében meghirdetett egy tervpályázatot az ottani új városi opera épületére.
Az egyik díjazott pályaművet az isztambuli Nuvist Architecture & Design nyújtotta be. Az ő olvasatukban ebben az ősi városban mindenféle konfliktus nélkül megfér az akár több ezer éves épületek mellett egy az alábbi látványterveken látható „Alien” típusú operaház, a maga merészen újszerű struktúrájával!
Persze semmi biztosíték nincsen arra, hogy ez a koncepció ebben a formában megvalósuljon. Pozitív és egyértelműen követendő példaként próbáltam csak előhozakodni vele. Közben meg sárga irigységgel vegyes csodálattal veszem tudomásul a hivatalos döntéshozók vagy esztétikai despoták által oly fölényesen lenézett arab-muszlim kultúrkörök nyitottságát...
via: peakfun
