Mit jelent az, hogy legyél pozitív, vagy hogy élj a pillanatban? Olyan frusztráló, hogy sokan csak ezeket az elkoptatott gondolatokat, vagy más instant, máshonnan lopott okosságot bírják csak hangoztatni, mindenféle lényegi tartalom, mélység nélkül.
Hogyan tud az ember a pillanatban lenni, és nem hagyni, hogy az elméje elkalandozzon a múltba vagy a jövőbe? Hogyan tudja egyáltalán felfogni, hogy nincs más, csak az örökkévaló jelen, amelyet azért bontunk elmúltra és eljövőre, percekre, órákra, hogy definiálni tudjuk magunkat a nagy büdös semmiben.
Ahogy korábban már többször is írtam, minden szellemi és lelki munka közül az egyik legnehezebb számomra a jelenben tartani a figyelmemet. A nagy átlaghoz hasonlóan én is mindig a múlton merengek, azon gondolkodom, hogy mit csinálhattam volna másképpen, hogyan állhattam volna ki jobban magamért, vagy éppen nosztalgiázom a szép emlékeken; vagy a lehetséges jövőképeimet bámulom, és sajnos a legtöbb esetben, az önbizalomhiányból fakadóan leginkább a szorongást érzek.
Persze sokat tanultam már az elmúlt 40 évben magamról, de még mindig úgy érzem, hogy sehol nem tartok, sőt minél több önsegítő könyvet olvasok, annál inkább azt érzem, hogy rengeteg dolgot nem tudok még, ami persze azt is jelenti, hogy a határ a csillagos ég, amennyiben hajlandó vagyok tovább fejleszteni magamat.
Azt már tudom, hogy ha valódi, nekem tetsző eredményt szeretnék elérni az életben, akkor a leghatékonyabb módszer, ha a jelenben a kizárólag a vágyaimat, céljaimat tartom a fókuszban, nem pedig azt, amit nem akarok. Ez a folyamat és a hozzá tartozó elmegyakorlatok felérnek egy rendszeres, izzasztó edzéssel a gym-ben, csak itt a lelkünket és a szellemünket kell kipattintani, de a lehetséges eredmény ugyanannyira kecsegtető, mint a kidolgozott és sportos bícsbádi.
Hogyan csillapítható az emlékezetünk és a képzeletünk játéka? Hogyan tudjuk átvenni az irányítást, hogy végre tényleg mi irányítsuk önmagunkat és a sorsunkat? Hogyan lehetünk annyira tudatosak, hogy minden elkalandozáskor észrevesszük magunkat, és leválasztva a figyelmünket a valótlanról, arra kezdünk odafigyelni, hogy mi az, ami éppen most, valójában történik velünk belül és kívül egyaránt? Hogyan tudjuk a szolgálatunkba állítani a múltba révedés és jövőálmodás képességét?
Ilyen és ehhez hasonló fontos kérdésekre kell választ kapnunk, ha egyről a kettőre akarunk jutni önmagunkon belül és az életünkben egyaránt. Jon Kabat-Zinn Bárhová mész, ott vagy című zseniális könyvében pedig meg is próbál válaszolni mindenre, ami csak a témával kapcsolatban felmerülhet bennünk, úgyhogy mindenképpen érdemes bizalmat szavazni neki a legközelebbi könyvvásárlós túrátokon!
Jon Kabat-Zinn - Bárhová mész, ott vagy
Az éber figyelem gyakorlását a buddhista meditáció szívének tartják, de a lényege univerzális, és mély gyakorlati haszna van mindenki számára. Elménk hajlamos a gépies működésre és arra, hogy elveszítse a kapcsolatot a most-tal, azzal az egyedüli idővel, amelyben élünk, növekedünk, érzünk, szeretünk. Többnyire nem vagyunk ébren a jelen pillanatban feltáruló különleges szépségek és lehetőségek számára. Az éber figyelem lényegében a felébredettségről szól, a meditáció pedig nem más, mint a jelen pillanat éberségének módszeres kifejlesztése.
Jon Kabat-Zinn, a ma már világszerte népszerű éber figyelmen alapuló stresszcsökkentő tréning kidolgozója nagy sikert aratott művében olyan útmutatást ad az éberségmeditáció gyakorlásához, melynek a mindennapi életünkben is hasznát vehetjük. Elsősorban személyes tapasztalatait osztja meg az olvasóval. Egyaránt szól a kezdőkhöz és a tapasztalt gyakorlókhoz, bárkihez, aki szeretné újra meg újra átélni a jelen pillanat gazdagságát.
A recenziós példányt a kiadó bocsátotta a rendelkezésemre, amelyért hálás köszönet!
