Szerencsésnek mondhatom magam, hogy Budapest betondzsungelében egy olyan családban nőttem fel, ahol volt igény arra, hogy néha kiszabaduljunk a természetbe. Rendszeres időközönként kirándultunk a környező hegyekben, ami gyerekként hihetetlenül nagy élmény volt. A felnőtté válás folyamatában a természetben töltött idő arányosan csökkent, és ez észrevétlenül is negatív hatást gyakorolt rám.
Persze imádom a növényeket és az állatokat és a lehetőségekhez mérten mindig próbáltam valamilyen formában körbevenni magam velük, de ez nem helyettesítette sosem a szabadban töltött időt. Erre az elmúlt években kezdek ráeszmélni.
A brutális és rengeteg változást hozó 2015-2016 volt a fordulópont, amikor teljes újratervezésre kényszerített az élet, vagy kényszerítettem magam az életemben. A blog rendszeres olvasói tudják, hogy a szorongás, pánikbetegség, agorafóbia és a depresszió mindennapos társaim lettek, amiket az első pár hónap földön fetrengése, kilátástalansága és rengeteg rettegés után elkezdtem a magam kis döcögős tempójában kipakolni az életemből.
Nagyon nehézkes és fárasztó feladat felülkerekedni ezeken a mentális problémákon, de rengeteg idővel, türelemmel és gyakorlással szépen leépíthetőek, sőt uralhatóak is ezek a tünetek. Én nem vagyok a kemikáliák híve, így egy rövidke Xanaxos fejezet után inkább a természetes gyógymódokat és egyéb lehetőségeket, eszközöket kerestem a gyógyulásban.
Maximum nyugtató hatású növényekből készített teák, vitaminok és rengeteg önsegítő könyv voltak a társaim, mára már ott tartok a fejlődésben, hogy egyre nagyobb sugarú körben mozgok magabiztosan és lelkesen, és egyre jobban vágyom a környezetemmel való rendszeres, de nem túlzásba vitt interakcióra. Mivel introvertált is vagyok, ez utóbbi a kisebb társaságban eltöltött minőségi időt jelenti.
Lehet, hogy ha felnőtt koromra nem redukálom a minimumra a természettel való kapcsolatot, akkor némileg jobb pozícióban lennék a lelki egyensúlyt tekintve, de ez persze csak egy sejtés a korábbi tapasztalatokból és az egyre szaporodó, témába vágó tudományos és kevésbé tudományos könyvekből, cikkekből fakadóan. A rendelkezésre álló eszközökkel kell dolgoznom, és a lehető legtöbbet kihoznom magamból.
Imádom az olyan alternatív megoldásokat, amelyek kapaszkodókat jelentenek a nehezebb periódusokban, legyen szó akár a mélylégzés technikájáról, az expozícióról, a testmozgás beiktatásáról vagy éppen arról, ha azt tanácsolják, hogy a stressz és a szorongás levezetése érdekében járjunk többször a természetbe, és kerüljünk kapcsolatba az élővilággal. Figyeljük a növényeket és az állatokat, hangolódjunk rá a környezetünkre és a pillanatra.
Mára ilyen könyvekből hoztam nektek egy csokorra valót. Az egyik tudományos szempontból segít megérteni a növények viselkedését, megtudhatjuk, hogy mit látnak és éreznek, a másik az erdőterápia lelkünkre gyakorolt bizonyíthatóan jótékony hatásait ecseteli, a többi pedig összeköt a növényekkel és az állatokkal, lebontja a közöttünk húzódó láthatatlan falakat.
Azok az emberek, akik háziállatot tartanak tudják, hogy kedvenceik micsoda érzelmi intelligenciával rendelkeznek, mennyire ragaszkodnak és hűségesek, hogy egytől egyik önálló egyéniségek. Látják, ahogy velük vagy fajtársaikkal, a külvilággal kommunikálnak, ahogy játszanak, ahogy nevelik az utódaikat, amennyire szomorúak, ha valaki eltávozik közülük vagy emberbarátaik közül.
Arra viszont kevésbé figyelünk, hogy a növények vajon rendelkeznek-e ugyanilyen vagy legalább hasonló képességekkel? Pedig ők is éreznek, félnek, örülnek, kommunikálnak, gondoskodnak egymásról, csak úgy mint mi és az állatok. Mint az alábbi könyvekből kiderül, sokkal több mindenben hasonlítunk az állatokra és a növényekre, mint valaha is gondoltuk volna. A különböző szerzők ezekbe a titokzatos, de végtelenül színes és tartalmas világokba engednek betekintést, a hosszú évek alatt gondosan összegyűjtött tanulmányaik, megfigyeléseik és tapasztalataik alapján. Segítségükkel könnyen összhangba kerülhetünk a minket körülvevő világgal és a benne található élőlényekkel. A természet közelengedése és befogadása, a lelassulás és kitárulkozás hozzájárulhat a harmónia és az egyensúly újra felfedezésében és fejlesztésében, vagy éppen megtartásában és az alapok kiépítésében. Ezekkel a témákkal foglalkozni felér egy üdüléssel, teljes kikapcsolódással és maximális pihenéssel. A szerzők munkássága a slow life dicsérete, szemléletformáló hatással van, biztos hogy nem fogunk tudni ugyanúgy nézni a növényekre és az állatokra, sőt az emberekre sem, ahogy annak előtte, és ez nagyon jól van így!
A recenziós példányokat a kiadó bocsátotta a rendelkezésemre, amiért hálás köszönet!
Daniel Chamovitz - Mit tud a növény? – Útmutató az érzékekhez
„Ha legközelebb a parkban sétálsz, állj meg egy pillanatra és tedd fel magadnak a kérdést: Mit lát ez a nárcisz? És milyen illatokat érez a fű? Érints meg egy tölgyfalevelet, és gondolj arra, hogy a fa emlékezni fog erre az érintésre.”
Honnan tudja a Vénusz légycsapója, hogy mikor kell összezárulnia? Talán a rovarok parányi lábainak nyomását érzékeli? És miből tudja a cseresznyefa, hogy mikor kell virágba borulnia? Lehet, hogy emlékszik az időjárás változására? Mindannyian csodáljuk a növények káprázatos sokféleségét, most azonban a neves botanikus, Daniel Chamovitz elmagyarázza nekünk, hogy ők miként érzékelik a környező világot: hogyan látják a színeket, mi módon hallanak, miféle időrendhez igazodnak. Megmutatja, miképpen különböztetik meg a „fent”-et és a „lent”-et, miből ismerik fel, hogy egy-egy szomszédjukat falánk rovarok támadták meg, és kideríti, vajon szeretik-e, ha Led Zeppelin-lemezeket játszanak nekik.
A Mit tud a növény? elolvasása után új szemmel tekintünk majd a lépteink nyomán lelapuló fűszálakra, az illatozó virágokra és a fákra, melyeknek árnyékában hűsölünk.
„Gondolkodjunk el ezen: a növények látnak minket. Valójában folyamatosan fürkészik a környezetüket. Látják, ha közeledünk hozzájuk, és tudják, ha megállunk fölöttük. Még azt is látják, hogy kék vagy piros ing van rajtunk. Tudják, hogy kifestettük a szobát, és azt is, hogy átvittük őket a nappali egyik feléből a másikba.
Természetesen nem úgy látnak képeket, ahogyan mi. Nem képesek megkülönböztetni egy enyhén kopaszodó, középkorú férfit egy barna hajú, mosolygó kislánytól. Látják viszont a fényt, minden elképzelhető minőségben és annyi árnyalatban, amennyit mi elképzelni sem igen tudunk; egyes ibolyántúli hullámhosszakat, amelyektől lebarnulunk, ha napozunk, és vörösön innenieket, amelyeket mi hőként érzékelünk. Érzékelik az olyan csekélyke fényt is, amennyit egy gyertya ad, a déli verőfényt, és a napnyugta előtti utolsó, bágyadt sugarakat. Tudják, hogy jobbról, balról vagy felülről érkezik a fény, és képesek odafordulni felé.”
A könyvet a Park Könyviadó jóvoltából állandó 20% kiadói kedvezménnyel veheted meg ide kattintva.
Sarah Ivens - Erdőterápia – Sinrin-joku, avagy zöld út a boldogsághoz
Ki ne érezné jobban magát egy erdei séta során vagy egy parkban elköltött uzsonna után? Lelket simogatóan üdítő érzés fog el bennünket a szabad ég alatt, a zöldben. Az állandó rohanásban mégis alig-alig vesszük észre az évszakok váltakozásának szépségét, beszorulunk a négy fal közé, s felemészt bennünket az elszigeteltség és a napi rutin.
Gyakran kimerültek és fásultak vagyunk, úgy érezzük, fojtogat minket a stressz, mégsem tudunk változtatni. Sarah Ivens könnyen megvalósítható, szórakoztató ötletekkel teli, inspiráló kötete ebben segít. Megtanulhatjuk belőle, miként válhat a természetben eltöltött idő a mindennapjaink részévé, akár a párunkkal vagy a gyerekeinkkel, akár egymagunkban szeretnénk élvezni jótékony hatásait. Az Erdőterápia tanácsait követve meglepő s egyben csodálatos változásokat észlelhetünk nemcsak magunkon, de a társas kapcsolatainkban is.
A könyvet a Libri Könyvkiadó jóvoltából állandó 20% kiadói kedvezménnyel veheted meg ide kattintva.
Peter Wohlleben - A fák titkos élete
Az erdő a csönd, az érintetlen természet, a mese és a titkok birodalma. Egy hely, ahol bármi megtörténhet. Peter Wohlleben, a neves német erdész a fák titkos életébe enged betekintést, és meglepő dolgokat tár fel. Mert az erdőben ámulatba ejtő dolgok történnek: a fák beszélgetnek egymással. Nemcsak utódaikról gondoskodnak odaadóan, de idős és beteg szomszédaikat is ápolják. A fák éreznek és emlékeznek. Peter Wohlleben fényt visz az erdő sűrűjébe, és bepillantást enged egy titokzatos világba. A fák eddig nem is sejtett képességeiről írott lebilincselő tudományos esszéiben a legújabb felfedezéseket éppúgy figyelembe veszi, mint saját tapasztalatait és érzéseit. És az olvasó nem győz álmélkodni a természet csodáin.
A könyvet a Park Könyviadó jóvoltából állandó 20% kiadói kedvezménnyel veheted meg ide kattintva.
Peter Wohlleben - Az állatok érzelmi élete
Gondoskodó, önmagát a kicsinyeiért feláldozni is képes mókus, hűséges holló, a háztetőn élvezettel „csúszdázó” varjú, szomorkodó szarvastehén – lehetnek az állatoknak is érzelmeik? Nem kizárólag az ember sajátja-e az efféle gazdagon árnyalt érzelmi élet? Peter Wohlleben, a neves német erdész a legfrissebb tudományos felismeréseket és az állatokkal kapcsolatos gazdag, személyes tapasztalatait és megfigyeléseit ötvözve bepillantást enged egy még alig feltárt világba: az erdőben és a házunk táján élő állatok bonyolult viselkedésmódjába, lelki-érzelmi életükbe. Nézőpontja – vállaltan – erősen szubjektív, megállapításainak egy részét a tudomány még nem igazolta, könyvének üzenete azonban egyértelmű: az állatok közelebb állnak hozzánk, mint hinnénk. Az állatok érzelmi élete lenyűgöző, egyben igazi szemléletformáló olvasmány.
A könyvet a Park Könyviadó jóvoltából állandó 20% kiadói kedvezménnyel veheted meg ide kattintva.
