Nem emlékszem pontosan, hogy minek hatására alakult ki bennem annak az igénye, hogy az interneten olvasott hírek valóságtartalma után nézelődjek, pedig fontos lenne, mert akkor saját tapasztalatból fakadó, akár mások számára is hasznos tanáccsal tudnék szolgálni az álhírek elkerülésének lehetőségével kapcsolatban.
Azért is lényeges lenne, mert az igazság utáni/post-truth világban, amelyben mindenki elkészítheti és világgá kürtölheti a saját, alternatív igazságát, olyan irányba haladunk, ami minden fölösleges károgástól mentesen, nagyon is veszélyes az emberiségre nézve. Muszáj lenne a tényekhez visszatérnünk és elvetnünk mindent, amit nem lehet ezekkel alátámasztani, és muszáj volna sokkal tudatosabbnak lennünk, mert más kihasználja a tudatlanságunkat a saját céljai érdekében.
Én a magam részéről úgy harcolok az igazságért, hogy egyrészt valódi, évek óta működő, jól bejáratott, hiteles híroldalakat olvasok napi szinten, ahol a kamu hírek előfordulási aranya a nulla felé konvergál, másrészt valamiért az is alap, hogy a Facebookon rám ömlő hírek szalagcímeinek elolvasása után azonnal ránézek arra, hogy milyen oldal közölte az adott hírt. Ha az számomra ismeretlen, akkor bármennyire is csábító az a cím, biztos hogy nem kattintok az adott oldalra.
Harmadrészt szeretek utánajárni a dolgoknak, elemezni a látottakat és hallottakat több, megbízható weboldal témába vágó cikkeinek, és ha van ilyen, az egyes szereplők saját weboldalának/közösségi oldalának átolvasásával (ez utóbbi a legbiztosabb hírforrás, vagyis pontosabban fogalmazva a valódi forrás), de ez már inkább speciális, az introvertáltságomból fakadó viselkedési forma. Ha egyébként az első kettő szabályt betartanák az emberek, akkor máris sokkal kisebb esélye lenne az összeesküvéselméletek terjedésének.
Nyilván tanult szokásról van szó, valószínűleg korábban valamelyik általam hitelesnek tartott véleményt, tanácsot fogadtam meg, ami beépült a hétköznapjaimba. A beépülés gyorsasága és észrevétlensége a bizonyítéka annak, hogy könnyen elsajátítható viselkedési formáról van szó. Bármennyire is hiedelmeken alapszik az egész életünk, egyszerűen csak azt a kérdést kell feltenni magunknak, hogy akarjuk-e, hogy átverjenek vagy sem? Ha a válasz igen, akkor semmin sem kell változtatnunk, ha pedig nem, hagyni kell hatni a tanácsot, beépülni és a következő alkalommal már így cselekedni.
Az utánajárás bár fáradalmasnak és időigényesnek tűnhet, mindenképpen van egy olyan, pozitív hatása ránk nézve, hogy sokkal informáltabban kerülünk ki az adott témából. Persze tudom, hogy ez nem olyan szexi, statisztikák bizonyítják, hogy a legtöbben csak a címét olvassak el a cikkeknek, de a remény hal meg utoljára. Valószínűleg sokan vannak azok, akik hajlandóak a plusz energiabefektetésbe annak érdekében, hogy tudással felvértezve minőségileg jobban és biztonságosabban élhessék a mindennapjaikat.
Nekik valóak az olyan kiadványok is, mint például a téma hazai szakértőjének közelmúltban megjelent Tömegparanoia című könyve, ami az összeesküvéselméletekről szól. Krekó Péter a Political Capital ügyvezető igazgatója, politológus, szociálpszichológus, az ELTE PPK Szociálpszichológia tanszékének adjunktusa 2008 óta foglalkozik a témával, és elkészítette az első hazai útikönyvet, amely segít eligazodni az alternatív valóságok világában. Könnyen alkalmazható eszközöket ad a kezünkbe, amelyek felhasználásával megvédhetjük magunkat a hazugságoktól. Többek között a fentebb felsorolt apróságok is köztük vannak, és még rengeteg hasznos tanács.
Az utolsó pillanatig érdekfeszítő könyvben könnyen értelmezhető, jól felépített logikával magyarázza el az összeesküvéselméletek, álhírek kialakulásának és vírusszerű terjedésének okait. Tényekkel támasztja alá, hogy népcsoportól, iskolázottságtól, nemtől, hittől és minden egyéb komponenstől függetlenül bárki hajlamos a lelki alkatához passzoló változatban hinni, tehát korántsem igaz az a feltevés, hogy az alul-iskolázottak a legjobb táptalajai a térhódításuknak. Felsorolja és kielemzi a nagyobb, kevésbé és nagyon is jól ismert külföldi és persze hazai példákat, külön fejezeteket szentelve a világot jelenleg is uraló politikai agymosásnak, és ami mögötte van.
A Tömegparanoia az idei év legizgalmasabb és legelgondolkodtatóbb, társadalomtudománnyal foglalkozó hazai kiadványa, szerintem. Olyan könyv, amit sajnos pont azok nem olvasnak majd el, akiknek a legnagyobb szüksége lenne rá: az összeesküvéselméletek rajongói. De talán annyit megtehetünk, hogy felhívjuk a figyelmet rá vagy akár a kezébe nyomjuk egy olyan ismerősünknek, aki kamu híreket posztol naphosszat a facebookos üzenőfalán. Ha multimilliomos lennék, minden példányát felvásárolnám, sőt annyit gyártaték belőle, hogy minden magyar embernek jusson belőle, mert biztos vagyok abban, hogy a prevencióban, a tudatos hírfogyasztás elterjesztésében és az összeesküvéselméletek visszaszorításában pont az ilyen kiadványok tehetnek a legtöbbet!
Tömegparanoia - Az összeesküvés-elméletek és álhírek szociálpszichológiája
Milyen társadalmi reflexek hívják életre, és tartják mozgásban az összeesküvés-elméleteket? Mi a különbség az álhír és a dezinformáció között? Hogyan alakítja át a valósághoz való viszonyunkat az ún. "igazságon túli" politikai kommunikációs gyakorlat? Lehet társadalmi szinten védekezni az agymosás ellen? Milyen jelekről ismerhetjük fel, hogy éppen egy politikai irányítású médiagépezet hatása alatt állunk? Magyarországon eddig nem jelent meg az összeesküvés-elméletek témakörét tudományos igényességgel megközelítő kötet - annak ellenére sem, hogy a téma a publicisztikában és a közbeszédben a korábbinál nagyobb figyelmet kapott, továbbá a társadalomtudományokban jelentős tudás halmozódott fel a témában az elmúlt években. Krekó Péter munkája hiánypótló, alapos feldolgozása a témának. A könyv, építve a szerző az elmúlt öt évben végzett tudományos kutatásaira és a doktori disszertációjára, tudományos ismeretterjesztő stílusban mutatja be az összeesküvés-elméletek szociálpszichológiai működésmódját.
A recenziós példányt a kiadó bocsátotta a rendelkezésemre, amiért hálás köszönet!
A kiadványt az alábbi könyvesboltokban vásárolhatod meg kedvezményesen:
