Tavaly év végén jelent meg a Magvető kiadó gondozásában Karl Ove Knausgård norvég író Harcom című hatkötetes regényfolyamának második, Szerelem alcímű kötete, amely az első, Halálhoz hasonlóan teljesen mást tartogat az olvasó számára, mint amire a címe alapján következtetni lehet. Bár az előző rész az elmúlásra és a szomorúságra utal, mégis életigenlő és pozitív, míg a második, bár könnyedebb, romantikus alapfelállást sejtet, ezt a fogalmat teljesen kiforgatva és atomjaira szedve mutatja meg, így juttatva el minket a katarzisig.
Bár egy regényfolyamról van szó, tulajdonképpen nem folytatásokról van szó, inkább arra érdemes készülni, hogy az életének különböző fontos és kiemelkedő alappilléreit, érzelmeit és történéseit tárgyalja a különböző könyvekben, így az idő relatív. A jelen kötet bázisát a szerelem szolgáltatja, az elvált író második feleségének és egyben gyermekei anyjának megtalálását eleveníti fel, de erre az előz könyvhöz hasonlóan szintén kíméletlen ön-és világelemzést épít.
A saját életfolyamán keresztül boncolgat például olyan kérdéseket, hogy mit jelent férfinak lenni manapság, milyen árnyalatok fedezhetőek fel, és hogyan színesíthető tovább a festmény. Mit jelent erősnek lenni a saját tapasztalatainkból fakadóan értelmezve és mit lát ebből a külvilág, mit jelent gyengédnek lenni, természetesen ugyanebben a formában. Mit jelent szabadnak lenni úgy általában és egy elvileg zárt rendszeren belül, ahol a különböző elvárások befolyásolják az érzékelést. Mit jelent boldognak lenni, és vajon képesek vagyunk-e a lehető legnehezebb helyzetekben és pillanatokban is áttranszformálni az érzéseinket a lehetőségeinkhez képest legideálisabbra? Meg kell-e élni a pozitívumok ellentétét annak érdekében, hogy minél szélesebb spektrumon tudjuk értelmezni az érzelmeket? Hogyan valósíthatja meg önmagát valaki, hogyan élheti meg, fejlesztheti és terjesztheti ki a kreativitását az, akinek a fogalom magasztosságához képest meglehetősen hétköznapi feladatoknak kell megfelelnie. Mondhatjuk azt, hogy a kakis pelenka inspirál? A kortárs világirodalom egyik legizgalmasabb és legeredetibb vállalkozásának tartott könyvsorozat maga az ékes példa arra, hogy a válasz: igen!
Az, amit mi érzünk és gondolunk, és amit a szintén ugyanilyen belső folyamatokon keresztül szemlélő másik érzékel belőlünk, teljesen eltér egymástól. Akkor a legideálisabb a helyzet, ha el tudjuk érni, hogy a köztünk és a külvilág között tapasztalható disszonancia a legkisebbre csökkenjen, miközben mindvégig csak következtethetünk mások gondolataira és érzelmeire; ez az egyik legnehezebb feladat az életben. Úgy kell megoldanunk a képletet, hogy a lehető legkevesebbet adjuk fel, de a legtöbbet adjuk magunkból. Mérhetetlen nyitottság és befogadás szükségeltetik ahhoz mindkét fél részéről, hogy az egyéni tapasztalásokat összehangoljuk, és a szerelembe burkoljuk.
Két kötet után egyre határozottabb bennem az érzés, hogy a Harcom az érezni akaró, tudó és merő, sebei felszakítására, sírásra és féktelen röhögésre egyaránt képes, önelemző, önkritikus modern férfi kitárulkozása, szimbóluma és példaképe.
A kiadványt az alábbi könyvesboltokban vásárolhatod meg:
A recenziós példányt a kiadó bocsátotta a rendelkezésemre, amiért hálás köszönet!
