"A szív számára az élet egyszerű: ver, ameddig bír" – ezzel az egyszerűnek egyáltalán nem nevezhető mondattal kezdődik Karl Ove Knausgård norvég író Harcom című hatkötetes regényfolyamának első, Halál alcímű könyve. A sorozatot a kortárs világirodalom egyik legizgalmasabb és legeredetibb vállalkozásának tartják, amely a hazájában közel félmillió példányban kelt el, valamint huszonkét nyelvre fordították le eddig.
A könyv első fejezte tovább szövi a felütésben elhangzott gondolatot, a filozofikus hangulatú mondatok pedig a pillanat tört része alatt magukba rántottak, és ott is tartottak, testközelben, egészen az utolsó mondatig. Nem egy leányregény a Halál, a szerző saját és apja életét írta meg, a gyarló apa és a tékozló fiú közötti konfliktusokat, a legapróbb részleteket is felboncolva, elemezve, el-és leszámolva velük.
A cím előrevetít valamit, ami egyébként az élet velejárójaként és keretként meg is jelenik, de a Halál paradox módon nem a halálról szól, hanem inkább a folyamatos változás okozta kényszerű vagy szabad akaratunkból vállalt átalakulásról. A Halál minden ember önmagával és világgal folytatott harcáról szól.
Knausgård negyvenévesen kezdte el 2009-ben kezdte el írni ezt a lenyűgöző, 2011-re több mint 3500 oldallal büszkélkedő önéletrajzi regényfolyamot, amely már az eredeti, provokatív címével is azonnal botrányt kavart: a "Min Kamp" Hitler Mein Kampfjának norvég megfelelője, de ez a szerencsére nem a rasszizmust jelzi előre! A lényeg a személyesség, ezt burkolta a túl súlyos címcsomagolásba. Az emberek azonban nem csak ezt bírálták, hanem azt is, hogy túlságosan is bensőségesen beszél a szűk és tágabb környezetéről, magáról, feleségéről, barátairól, mindenkiről.
Hogyan lehet máshogy beszélni egy olyan könyvben, amiben az életéről ír őszintén a szerző?!
Több szempontból is abszolút tudtam azonosulni a főszereplővel/szerzővel, a melankolikus hangulat, az önelemzés és önmarcangolás, az önmagát és cselekedeteit megérteni akaró, a világban önmagát elhelyezni próbáló, folyamatosan vívódó ember képe rajzolódik ki az oldalakon, pont olyan, ahogy én biztosan és nagyjából mindenki küzd(-het) az életben. Néha vontatott, mégsem gondoltam egyszer sem arra, hogy leteszem a könyvet, mert mint említettem, magához húzott a történet és nem eresztett a végéig...még utána sem, jó darabig.
A Harcom önéletrajz és regény, filozófiai kísérlet és irodalmi botrány, nem csupán feszegeti a műfaj határait, új területeket fedez fel az irodalom és az olvasók számára. Én már alig várom, hogy a folytatást is olvashassam, elvileg a "Szerelem – Harcom 2" idén megjelenik, a többiek pedig sorban követik majd őket a játék, az élet és az álom témáját és egy ember életét és harcát megelevenítve.
A recenziós példányt a kiadó bocsátotta a rendelkezésemre, amiért hálás köszönet!
A könyvet az alábbi könyvesboltokban veheted meg:
