Balogh Írisz soha nem akart művész lenni. Nem pályázik, nincs rajta nyomás, hogy eladhatót készítsen, hogy ebből éljen. Ahogy mondani szokás jó közhelyesen, mégis súlyos igazságtartalommal: ő csak egy alkotó ember, aki abból dolgozik, ami épp a keze ügyébe kerül, arra viszont állandó késztetést érez, hogy a benne élő kreativitást kifejezze valahogy. Komolytalannak nevezi magát, műveivel nincsen súlyos mondanivalója, mindössze formai játékról, szórakozásról van szó.
Írisz 2006-ban végzett a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán. A hétköznapokban tanításból él, gyerekekkel foglalkozik, akikkel amúgy is kiélheti minden kreatív energiáját. A ruhaipari modellező technikus, valamint üvegműves szakmával is rendelkező művészlélek gyerekkora óta foglalkozik varrással. Mindig érdekesnek találta az olyan anyagok összekombinálását és varrását, amelyek eredendően nem erre valók.
2010 nyarán egy művésztelepen érezett először ellenállhatatlan és minden előzmény nélküli késztetést arra, hogy különféle beavatkozásokat végezzen faleveleken. Némelyikre csak egy egyszerű foltot varrt vagy hálóval szőtte be, és vannak olyanok, amelyeken plasztikai műtétet hajtott végre – fiatalabb levéldarabokkal egészítette ki őket, amitől hosszabbak, más alakúak vagy színesebbek lettek. Az egyik vagányabb „fültágítót” kapott, másokba idegen anyagot épített (textil, papír), vagy az ellentétekre építve, szabályos geometrikus formára szabta őket. Ezekről az apró csodákról készített fényképeit osztotta meg velünk a közelmúltban, mi pedig most nagy-nagy örömmel veletek is.
Ha te is hasonlóan tehetséges magyar művész vagy, olvasd el a felhívásunkat és jelentkezz nálunk!
