Az idei év negyedik és egyúttal minden idők leghosszabb hazai hőhullámának kellős közepén IKEA sajtótájékoztatóra voltunk hivatalosak. Az elmúlt évek alatt megszerzett tapasztalatok alapján felcsillant a szemünk, hogy talán a korábbiakhoz hasonlóan most is valami kellemes hidegfront köszön majd ránk azon a napon, amikor a bemutatóra igyekszünk, de végül egy könnyednek egyáltalán nem nevezhető, kedves kis 40 fokos reggelen indultunk el a Kopaszi gátra megnézni a 2016-os katalógust.

Morgan Davidson amerikai grafikus teljesen levett a lábaimról a szemkápráztatóan színes, élénk, vidám és nem utolsósorban végtelenül aprólékosan kidolgozott ceruzarajzaival. Először csak egy-két képet láttam az állatokról készített alkotásokról, de ez is elegendő volt, hogy felkeltse az érdeklődésemet és kíváncsivá tegyen...

Roy Harpaz izraeli ipari formatervező újraértelmezte a sokunk által szeretett (és használt) lemezjátszót. A Toc fantázianevű, tojásra emlékeztető kütyünél nem csak a vertikális behelyezés vagy az tetszik, hogy a lemezek nagyobb része szabadon van...

Shamekh Al-Bluwi jordániai vizuális művész, építész ügyesen, számunkra is látványos formában ötvözi három szenvedélyét, a divatot, az építészetet és a természetet.

Mára már pontosan tudjátok, hogy mennyire szeretem a drótból készített szobrokat, még akkor is, ha egy-egy újonnan felfedezett alkotó a formavilágban nem nyújt semmi újat. Egészen egyszerűen lenyűgöznek ezek az alkotások, a komplexitásuk, az erejük, a művészek aprólékossága és az elkészítésükbe fektetett idő és energia.

Mit szólnátok ahhoz, ha a lakásfelújítás közben a saját, egyedi, előre beprogramozott mintáitokat festhetnétek a falakra egy festőhengerek hangulatát idéző „ecsettel”? Benjamin Loinger osztrák ipari formatervező-hallgató innovatív koncepciója, a Printtex ezt az elképzelést váltaná valóra.

Körülbelül 15 éve szemezek a tetoválásokkal, de eddig még nem jött szembe velem olyan, amit szívesen magamra rakatnék és nem is jelent meg a lelki szemeim előtt AZ, aminek mindenképpen rajta kellene lennie a bőrömön. Elképzelések persze vannak, de inkább türelmes vagyok és kivárok.

Bár a galambok általában nem feltétlenül tartoznak az emberek kedvenc madarai közé, azért Stefan Thelen a.k.a. „Super A” holland street art művész gondoskodik arról, hogy ezt az érzést pozitív irányba változtassa meg.

Joseph Walsh ír designer úgy véli, hogy az életminőség javítható, ha olyan tárgyakkal vesszük körbe magunkat, amelyek formailag és/vagy funkcionálisan inspirálóan hatnak ránk. Folyamatosan keresni kell, hogy mi az, ami serkenti az elménket és érzéseket vált ki belőlünk.

Nem is tudom, hogy mit szeretek jobban...azt a tényt, hogy az újrahasznosítás adja az alapját Vainius Kubilius Nymphs nevű kézzel készített lámpáihoz, vagy azt, hogy a lámpabura kókuszhéjból készül (a többi része pedig bőr, parafa és más szokatlan anyagok felhasználásával), vagy talán azt, hogy elképesztő látványvilággal ruházzák fel a lakást a kilyuggatott kókuszburák?

Joe Mangrum amerikai művész random utcákon szórja aszfaltra a látványos, vibrálóan színes és előre soha nem eltervezett homokfestményeit. Na jó, manapság már van némi tudatosság is a dologban, hiszen alkotásiért egyre többen rajonganak és egyre több galéria, múzeum kéri fel közös munkára.

John Truck amerikai művész a popkultúra, a természet és az építészet elemeinek keverésével, kézzel készíti különleges kollázsait, amelyek figyelemre méltó szürreális univerzumba kalauzolják el a nézőket.

Abszolút megértem, hogy miért szeretik annyian, hiszen az egyik oldalán minimalista, minden pompától, cicomától mentes fehér, a másikon impulzív, vibrálóan színes és energikus graffitikkel teli szoba-koncepciója elképesztően ötletes, így joggal tarolta le a netet az elmúlt fél évben.

Miután Jason Middiebrook Brooklynból New York állam természetközelibb helyszínére költözött, úgy érezte, hogy ennek a változásnak a művészetében is meg kell jelennie. Újrahasznosításra váró fadarabokat kezdett alkalmazni vászonként bonyolult, geometrikus mintáihoz.

Úgy tűnik, hogy amint beköszönt a jó idő, muszáj beszámolnunk Hasan Kale török művész mikroszkopikus méretű festményeiről, legalábbis ez már a harmadik alkalom, hogy tavasz, nyár környékén a szokatlan „vásznakra” festett mérhetetlenül részletes alkotásokról hírt adunk.

Michael Murphy amerikai szobrász a látványos alkotásaival a második és harmadik dimenzió között egyensúlyozik, gyakran feszegetve ezek határait. Bár úgy tűnhet, hogy művei kétdimenziósak, oldalról, különböző szemszögből nézve őket felfedik a titkukat, valójában ügyesen megformált szobrokról van szó.

Amíg nem olvastam a címet és a témához írt szöveget, meg voltam győződve arról, hogy szépen kidolgozott papírinstallációkkal állok szemben, aztán persze hamar kiderült, hogy Alberto Bustos spanyol művész kerámiaszobraival nézek farkasszemet.

Viszonylag sokszor előfordult már a blog történetében, hogy elakadtak a szavaink egy-egy alkotás láttán és legszívesebben csak annyit írtunk volna, hogy „Úr-is-ten”. Selçuk Yılmaz török művész szobrai pont ebbe a kategóriába tartoznak, akinek Aslan (törökül oroszlán) névre keresztelt brutálisan szép és fenséges oroszlánszobrát ti is kitörő lelkesedéssel fogadtátok anno.

Vannak olyan napok, amikor az agyunk képtelen a rengeteg információ befogadására és legszívesebben csak bámulnánk ki a fejünkből. Ez nálam egy ilyen nap, úgyhogy ehhez mérten választottam nem túl értelmes és túl sok mondanivalóval sem rendelkező, azonban kellemesen zsibbasztó és látványos témát.

Fotókon valószínűleg már mindenki látott pillanatképekbe zárt úszókat, de olyat, amit Stefanie Rocknak szobrászművész készített, még talán nem olyan sokszor, főleg nem egyetlen darab fából kifaragott változatban.

Duncan Meerding designer egyszerű és mégis gyönyörű lakberendezési kiegészítőket, bútorokat, lámpákat tervez. Mindig újrahasznosított alapanyagokat használ, a környezetvédelem kiemelten fontos szerepet tölt be az életében.

Gondoltál valaha úgy egy banánra, mint egy művészeti alkotásra? Ha nem, akkor most Dan Cretu román illusztrátor, designer segít neked ebben. A művész, aki szeret új dolgokat kipróbálni, a saját és művészete határait feszegetni, úgy gondolta, hogy érdekes lenne geometrikus mintákat faragni a banánokba...

Mike Warren dobott egy hátast, amikor meglátta az olasz MID – Babele nevű lámpájának 660 eurós árát, mert szeretett volna magának egyet a lakásba. Nem adta fel a reményt, hogy neki is lesz egy ilyen.

Mivel kötöget szabadidejében egy designer? Persze, hogy valami extra különleges alapanyagot választ, ha nem csak a saját szórakoztatására foglalja le magát a munkaidő után és egy kicsit nagyobb figyelmet szeretne generálni a dolog körül. Anna Mo ukrán designer például szuper vaskos „fonalat” használ.

Az American Standard zászlóshajója, a luxus fürdőszobai és konyhai tartozékokat gyártó DXV háromdimenziós nyomtatással készített csaptelepei közül bármelyiket, most, azonnal elfogadnám, annyira egyediek, különlegesek és gyönyörűek.