Tavaly tavasszal írtunk a Tel Aviv-i Studio Cheha különleges lámpáiról, amelyek úgy néznek ki, mintha háromdimenziósak lennének, pedig „csak” ügyes trükkel, lézeres technikával varázsolják rá az illúziót az akril üvegtáblákra.

Begum és Bike Ayaskan designerek találták ki a képeken látható innovatív virágtartókat. A londoni székhelyű Studio Ayaskan „Growth” fantázianevű kaspói szó szerint együtt növekednek a bennük nevelt növényekkel, kiküszöbölve ezzel az évenkénti átültetés kényszerét.

Biztos vagyok abban, hogy a mai poszt témájául szolgáló Hold-lámpáról nem csak nekem jut eszembe Gru és az ő ördögi terve a Hold ellopásával kapcsolatban, úgyhogy simán elereszthetek egy olyan gyenge poént, hogy a tajvani székhelyű Acorn Studio segítségével mostantól bárki Gru lehet.

Ősszel eljön idehaza is a művészettel, designnal foglalkozó bloggerek időszaka, hiszen ilyenkor egymást érik a jobbnál jobb programok. Szeptember végén, október elején menetrendszerűen érkezik a Design Hét Budapest, majd közvetlenül utána az Art Market Budapest is. Előbbire most nem győzünk elég időt szakítani, utóbbira pedig jövő héten lesz nehéz, ugyanis október 8–11. között, idén már ötödik alkalommal kényeztet majd minket az Art Market Budapest 2015.

Évről évre egyre jobban várjuk az ősz, hiszen ilyenkor a művészet és a design iránt érdeklődő közönség is megkapja a magáét különböző események, kiállítások, programsorozatok képében. Tegnap délelőtt egy sajtótájékoztató keretén belül például a ma induló 12. Design Hét Budapest tematikáját ismerhettük meg.

Az idei éve egyik nagy-nagy találata számomra street art és graffiti területen Chen Yingjie, ismertebb nevén Hua Tunan kínai művész, aki olyan érzékenységgel fogalmazza meg az egyébként ösztönből, nyersen és végtelenül lazán megfestett alkotásait, amelytől minden esetben tátva marad a szám.

Ma ismét egy olyan művész alkotásait mutatom meg nektek, aki hagyományos festékek helyett kávét használ, ráadásul szokatlan „vásznakra” pingálja rá lenyűgöző miniatűr festménykéit. Ghidaq al-Nizar indonéz festő portfóliójában faleveleket, csészealjakat, tányérokat találunk...

Benjamin Løzninger francia fotóművész, grafikus, illusztrátor, zenész, rendező, művészeti vezető egyszerű, ám nagyszerű ötlettől vezérelve felhőfotókkal gyönyörűzi fel a random tűz-és házfalakat, egyéb szürke vagy lehangoló városi környezetet.

Szerencsések ezen a héten még élőben is megtekinthetik a londoni Covent Garden vásárcsarnokában kiállított, levegőbe lógatott 100.000 hatalmas, fehér léggömbből összeálló különleges installációt.

Hogyan néznének ki a székek, fotelek, kanapék, ha emberek lennének? Valószínűleg nem csak Horia Manolache művész gondolkodott el ezen a kérdésen, viszont ő másokkal ellentétben a közelmúltban a nagyvilág elé tárta az elképzeléseit egy érdekes fotóprojekt keretén belül.

Gyakran egészen apró dolgok, úgynevezett "véletlenek" vezetnek minket a siker irányába. A mai téma esetében például egy kiömlő presszókávé és a belőle kialakuló foltokról van szó, amelyben bizonyos Stefan egy szörnyet vélt felfedezni, amit aztán rá is rajtolt a viszonylag gyorsan száradó alakzatra.

Szeretjük, amikor a művészek, designerek éles, nyers, akár brutális kritikával illetik a világban és ezen belül is leginkább az emberi hozzáállásban, viselkedésben fellelhető hiányosságokat, téveszméket, félreértelmezéseket és barátaikat.

Imént jött a hír, hogy meghozta az eredményt a kitartó drukkolás és szavazás, ismét hazai versenyzőért izgulhatunk az Electrolux Design Lab formatervezői verseny döntőjén! Tobias Tsamisis, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem ösztöndíjas hallgatója egy interaktív jövőbeli osztályterem ötletével jutott a legjobbak közé. Tobias mellett 5 további pályázó van versenyben a fődíjért, a 10000 euró összegű jutalomért és a 6 hónapos fizetett gyakornoki állásért az Electrolux globális tervezőközpontjában.

Kevés hálásabb téma létezik, mint az ételdesign, hiszen a kigyönyörűzött finomságok több fronton támadják az érzékeinket. Ma például Ioana Vanc román építész, hobbi étel stylist alkotásait mutatom meg nektek a folytatásban.

Milyen rossz már, hogy kávét minden nap, akár naponta többször is ihat, de csókot nem kap ilyen rendszeresen...és ha már annyian és annyira szeretik a reggeli kávét, miért ne lehetne „csókot adni” neki?

Régen éreztem olyan ambivalenciát ékszerekkel kapcsolatban, mint a „merryme” művésznéven alkotó bangkoki ékszertervező gyűrűtriói láttán. Tetszenek és közben mégsem, és ez az, amiért igazán tetszik az egész projekt, olyannyira, hogy nektek is szívesen megmutatom őket.

Ha rendszeres olvasója vagy a Manzárdnak, már tudod, hogy a trófeák, kitömött állatok nem tartoznak a kedvenceink közé, de ezek alternatív változatai mindig képesek lenyűgözni minket. Persze manapság elég nehéz újdonságot mutatni ezen a területen (is), így inkább az igényesség, kidolgozottság, különleges anyaghasználat az, ami elvarázsol minket.

A gyerekkor elmúltával a napfénnyel való játszadozás, pirózás iránti vágy is csökkenni szokott, bár vannak olyan emberek, akik sosem növik ki ezt a dolgot. Belőlük lesznek azok a művészek, akik például a Manzárd Cafén kötnek ki tökélyre fejlesztett technikájukkal és alkotásaikkal.

Ilyen lakberendezési kiegészítők láttán azért irigykedem egy kicsit, hogy nem vagyok már gyerek. Persze simán használnám most is, hogy lassan 36 éve hajtom álomra a fejemet minden este, de azért mégiscsak egy gyerekszobában mutat igazán jól egy-egy ilyen ágynemű-szett.

Tom Bruckhardt amerikai művésznek 8 hónapjába telt elkészíteni teljes egészében kartonból a képeken látható, ismeretlen művész dolgozószobájának pillanatba zárt életképét ábrázoló installációt. Az alkotás minden egyes elemét kartonlapokból ragasztgatta össze (a mintákat fekete festékkel vitte fel a felületekre). De tényleg.

Susanna Bauer Németországban született, Angliában élő művész lenyűgöző munkásságáról 2012 decemberében írtunk először. Az őszi falevelek újrahasznosításával, a levelek varrásával, horgolásával, geometriai kivágások és a darabkák háromdimenziós szobrokká való összeillesztésével foglalkozó tehetség elmúlt években készített alkotásait hoztam ma el nektek.

Laura Jenkinson brit sminkes elhatározta, hogy egy kicsi figyelmet generál maga körül, úgyhogy hosszas gondolkodás és netes inspirálódás után kitalálta, hogy jól ismert rajzfilmfigurákat fest majd a szája köré.

Stefaan De Croock a.k.a. Strook belga grafikus, street art művész úgy döntött, hogy a hagyományos alapanyagok és eszközök helyett valami különlegesebbet keres, így festékek helyett újrahasznosított ajtókból (és más faanyagokból) készíti el műveit az utcán, a házfalakon.

Russell Powell amerikai tanár/művész valósághű portrékat készít, ami önmagában még nem biztos, hogy különösebben érdekes lenne, azonban a munkafolyamat egyes lépései már mindenképpen annak nevezhetőek.

Ma ismét egy olyan művészről kell beszámolnom, aki mindenféle élelmiszerekkel, italokkal, köztük leginkább kávé, kávé és kávé, meg néha fagyi, olykor dzsem felhasználásával festi vászonra lenyűgöző festményeit.