Nincs is értelme másról írni, mint egy vágyálomról, amit esküszöm, ha addig élek is, de megvalósítok. Ez a hőség már nem finom, és elhatároztam, minimum egyszer az életemben úszkálni fogok a San Alfonso del Mar giga-medencéjében. A Guiness Rekordok Könyve szerint a világ legnagyobb medencéjét a chilei Algarrobo közelében lehet megtalálni, mely közel 1.300 méter hosszú, 300 millió liter vízzel lehet megtölteni, legmélyebb pontja pedig 35 méter, úgyhogy akár vitorlázgatni is lehet rajta. Méretei legalább 6.000 átlagos fürdőzőnek felelnek meg, ráadásul anélkül élvezheti bárki az „óceánt”, hogy bármiféle veszély fenyegetné őket (a szomszédos Csendes-óceán sem állatvilágában, sem hőmérsékletében nem igazán alkalmas a kikapcsolódásra), ráadásul a víz hőmérséklete miatt sem kell aggódnunk, amit folyamatosan 26 fokon tartanak. Az emberi kéz alkotta, sós vizű lagúnát -melynek medencéjébe az óceánból pumpálják a sós vizet- 10 éven keresztül építették a Crystal Lagoons tervei alapján potom 250 milliárd forintnak megfelelő dollárból. És én most jól odagondolom magam…

És igen! Végre az amúgy is sok használhatatlan tárgyunk mellé David Clarke angol ezüstműves megalkotta a „használhatatlan evőeszközöket”, amiket azért lehet használni. Például önző embertársaink a fenti képen látható kanál segítségével maximális élvezettel tudják a bólés tálból mások elől kinyerni a saját kis adagjukat, továbbá virágokat is ültethetünk némelyikbe, a lapos változataik pedig egyedi és szép dísztárgyként funkcionálhatnak, de ez csak pár dolog a végtelen lehetőségek közül…

Néhány keserves órát még ki kell bírnunk, amíg végre beindul a focinagyüzem Dél-Afrikában, addig viszont itt van egy hipi-szupi interaktív focinaptár -thx Zedraw-, amivel egy rendkívül látványos felületen és nagyon egyszerűen programozhatjuk be magunkat az elkövetkező egy hónapra.

Hőség van…múlt héten még fáztunk, most meg csorog a víz mindenkiről…ember legyen a talpán, aki kiigazodik a mostani időjáráson, mindenesetre ez még mindig jobb, mint a nyár elején/közepén fagyoskodni. Ilyenkor a legjobb valami jó kis jégbe hűtött, jégkockával dúsított gyöngyöző üdítőt (másoknak sör/bor/egyéb alternatíva) iszogatni egy árnyékos kerthelyiségben, barátokkal. Persze a jégkocka felhígítja az italt, ezért sokan nem szeretik, de ebben az időben nincs más lehetőségünk…vagy mégis? Brett Capron a Capron Design frontembere egészen furcsa megoldást kínál számunkra, a rozsdamentes acél kockák hűsítő hatását. Persze hűtőben kell tárolni, mert magától nem fagy meg, de állítása szerint hosszabb ideig lehet hidegen tartani (15 fok és szobahőmérséklet között) kedvenc italunkat, ráadásul ugye nem olvad fel, megóvva ezzel állagát. A Rocks röviditalokhoz ajánlott a tervező szerint, de ezzel nem kell foglalkozni. 30 ausztrál dollárért lehet miénk 3 darab belőle.

Mivel is kezdhetnénk a mai napot, ha nem egy focis témával, tisztelegve a ma induló VB alkalmából. Persze ezt amolyan manzárdos kávés laza felfogásban, olyanokat is megszólítva, akiket még ebben a forróságban is hidegen hagy a dolog. Történt ugyanis, hogy ilyenkor tobzódni kezdenek az aktuális eseménnyel kapcsolatos franchise termékek. A „felszakítható” focilabdatáska mondjuk valószínűleg nem tartozik ebbe a kategóriába, maximum egy lelkes tervező kitörési szándékának lehetünk szemtanúi, formáját és mintáját tekintve azonban sokak figyelmét felkeltheti. Amúgy használt focilabdából készült, amit kifordítottak és amelynek mindegyik darabja teljesen egyedi, személyes és kézműves alkotás Németországból, 88 dollárért.

Na most azok, akik éppen valahol vízközelben lébecolnak, kezdjék el súlyosan szégyellni magukat és merüljenek el pironkodva a hűsítő habokban. Akik viszont éppen együtt legelésznek valahol másutt a tikkadt szöcskenyájakkal, ebben a nemnormális hőségben, azoktól meg elnézést kérek, mert közösség elleni izgatás vétségét is kimerítheti az, hogy a Gracia Studio tervei alapján a mexikói Todos Santos-ban nemrég átadott ház képeit közzéteszem.

 A londoni Brett Road-on, azaz ITT található a HERE stúdió kreatív-műhelye,

ahonnan mostanában kerül az üzletekbe a Hairy Bikers felkérésére tervezett, több különféle ízesítésű burgonyaszirom bevezető szériája. Az ötvenes évek stílusában elkövetett csomagolást akár klasszikusnak is nevezhetnénk, ha a zacskó tetejéről nem két - feltételezhetően hárlidévidszonos - szőrmók rájder próbálna minket az aktívabb chips fogyasztásra rábírni.

Vajon milyenek lehetnek, egy japán kartondobozgyerek mindennapjai? A képsorozatból kiderül, melyet a Bunnyrel nicknév alatt dolgozó Kiyohiko Azuma manga guru készített. Flickr oldalán további hétköznapi titkokra derül fény Danbo mindennapjaiból.

Természetesen a forgalmazó szerint a cigidobozba csomagolt könyvek ötlete az egyik legjobban bevált csomagolási forma, amivel rá lehet bírni a különleges design iránt is érzékeny olvasókat a vásárlásra. Tény, hogy a kis méretnek köszönhetően egyszerűen hordozható, akár zsebre is vágható egy- egy Kafka vagy Hemingway, a csomagolás pedig egyszerű védelmet biztosít, de hogy miért a sokak által ellenzett (általam nem) dohánytermékek mintáit utánozzák, az számomra kérdés…Ha szeretnél ilyen Tankbooks hatospakkot, itt megvásárolhatod 42 fontért. Ízelítőül néhány író, aki megtalálható a dobozban: Joseph Conrad, Ernest Hemingway, Franz Kafka, Rudyard Kipling, Robert Louis Stevenson, Leo Tolstoy

Egy poszt erejéig csatlakoznék a tegnap délutáni újrahasznosított alapanyagokból készült bútorok témaköréhez. Nolan Herbut éppen eléggé kocka ahhoz, hogy a kiszuperált klaviatúrákhoz nyúljon és ebből készítsen padot, de a kockaság jelen esetben nem hátrány! A lényeg, hogy új életet adjunk a már nem használt dolgainknak. Olyan egyedi tárgyak kerülhetnek ki a kezünk alól, ami a jóleső csettintés érzését kelti a legtöbb emberben, nem utolsósorban a mindenki által vágyott elismerést is magával vonzza. Úgyhogy hajrá, újrahasznosításra fel és ne legyetek rest képet küldeni nekünk, ha valami elképesztő dolog kerül ki a kezeitek alól, mert semmi sem menekít meg titeket attól, hogy bemutassuk itt a blogon.

Képesek vagyunk eszméletlen mennyiségű pénzt áldozni a megfelelő bútorok kiválasztására, pedig ha elég nyitottak vagyunk, egyéb opciók is rendelkezésünkre állnak, és csak egy kis kreativitás kell hozzá. Persze nem állítom, hogy esztétikailag a legkifinomultabb megoldásokról van szó, például a raklapokból készült bútorok esetében, de mégis van bennük valami diszkrét báj, valami hevenyészett rendszer, valami különleges egyediség. Ötletnek következzen pár fotó, hogy ne a nulláról kelljen indulnia annak, aki esetleg megpróbálkozik a saját gyártású bútorok készítésével.

Kíváncsi vagy, hogy milyen lehet egy indiai körút? Ha a válasz igen, megtudhatod a hajtás után található videóból, melyet Mike Matas fotográfus, designer készített. 2.000 mérföld, 30 nap, 3.000 fotó, 3 percben. A lenyűgöző zenéért Michael Montes a felelős.

Ha valaki sci-fi függő, nem nehéz elképzelnie, hogy nagyjából milyen lesz a jövő, azonban olyat még nem láttam (bár lehet, hogy csak keveset néztem), ahol mintegy régészeti leletet ábrázolják a jövő teremtményeit. Milyen lesz évezredek múlva, amikor az akkori földi lények elkezdik kutatni a múltat? Felfedezik a régen letűnt emberiség hagyatékát a föld mélyén. Justin Chase Black a ThrowingChicken tagjának segítségével betekintést nyerhetünk abba, hogy miket fognak találni…

Luise Valdes (aka Don Lucho) „Casa de Karton” néven épített lakást, karambolozó autót és egy kis lezuhant magánrepülőt kartondobozokból a nagyérdemű számára. Az enteriőrben minden megtalálható, ami egy takaros háztartáshoz kell, a művész szerint aki belép, úgy érezheti magát, mint aki része a rajznak. Don Lucho nem az első, aki ilyen formán közelíti meg a témát, tavaly Bryan Berg készített egy komplett hotelbelsőt 200.000 belépőkártya segítségével. Le a kalappal a türelemért!

A nyugati irodalomban a dzsinnek, akárcsak Aladdin szelleme Az Ezeregyéjszaka meséiben, általában olajlámpákban élnek és három kívánsággal jutalmazzák, aki kiengedte őket a lámpásból. Ki ne szeretne egy olyan külön bejáratú szellemet, aki legalább hármat teljesít a vágyai közül (ha nem az összeset)? Chloe Coulson designer valószínűleg ezt az álmot lovagolta meg, mikor megalkotta a csodalámpa szappan változatát. Kár, hogy sikálhatod, amíg el nem fogy, akkor sem bújik elő belőle senki, maximum jó illatú leszel…7 és fél fontot viszont megér a WISHY WASHY SOAP, hátha valóra válnak az álmaid!

Matteo Cibic olyan terméktervező és kreatív problémamegoldó, aki szeret kitalálni új termékeket, együttműködve egyéb kézművesekkel, kísérletezve anyagokkal és gyártási eljárásokkal. Ez még annyira nem is újdonság, de a vicces külsejű Domsai láttán egészen új színezetet kap a fenti gondolat. A növénylények ruhájának mindegyike kézzel készül, egyedi megrendelésre, egyedi, a megrendelő ízlésvilágát tükröző külsővel. Anyagát tekintve kerámia és üveg, és formavilágával, az apró lábacskákkal, a nagy üvegburával saját ufószemélyiséggel öltöztethetjük föl növényünket. Tisztában vagyok vele, hogy sokak szerint ez inkább növénykínzás, de valahogy a Domsai mégis aranyos! A forgalmazó Monotono webshopjában 100 euróért ajánlják darabját.

Három nap múlva kezdődik a 19. foci-világbajnokság, amit első alkalommal rendeznek meg a fekete kontinensen, Dél-Afrikában. Ez adta az apropóját annak a nagyszabású utcai reklámkampánynak, ami az ESPN sportcsatorna, a Wieden + Kennedy, valamint a Cape Town-i székhelyű AM I Collective ügynökség kooperációjának eredménye.

Mostantól a három mobilszolgáltató és a T-Home mellett az Invitel és a UPC hálózatából is hívható a 1749-es segélyvonal, amelyen keresztül hívásonként vagy SMS-enként 200 forintot adományozhatnak a telefon-előfizetők az árvízkárosultak javára. Mi pedig ezzel a saját gyártású képpel próbáljuk megtámogatni a jó ügyet! Küldjétek tovább az infót, hogy minél több emberhez eljusson...

Hasonlóan, mint az iráni hermafrodita USB esetében, most is támadt egy látomásom. Akkor az iszlám, most viszont a katolikus egyház fejei ráncolhatják a homlokukat. A texasi designer, Wyatt Little ugyanis egy mindannyiunk által köztudott, de szemérmesen elhallgatott tényhez - a hívők adományaiból dőzsölő egyház - témaköréhez „szólt” hozzá.

A Karantén című zombishorroros film pár hónappal ezelőtt betette nálam a kaput, pedig nagy horrorrajongó vagyok. Azóta csak a Paranormal Activity-t voltam képes megnézni, mert azt gondoltam, hogy mit nekem szellemek, ha azt a hentelést végig tudtam nézni. A film nem volt rossz, de hatására nem sikerült újra barátságot kötnöm a stílussal, pláne nem a szellemekkel, ám a Design Drift féle Ghost Chair-t azért nem dobnám ki a lakásomból, para ide vagy oda. A Ralph Nauta és Lonneke Gordijn által megtervezett efemer hatású plexi szék, milliónyi légbuborék segítségével kárhoztatta öröklétre vagy inkább jelenítette meg a szék lelkét, ami közvetlen megvilágítás következtében válik láthatóvá. A filmekkel ellentétben ennek azonban van valami magasztos hatása, még akkor is, ha az alkotók ilyen nyilvánvalóan rakják a tényt az arcunkban: mindennek lelke van…

Az aranyos nevű Jennifer Cecere New Yorkban él és dolgozik, mániákus mandalarajongó…olyannyira, hogy mindenre, székre, cipőkre, a városba fák közé, házak összekötéseként is ezeket a kozmosz, illetve különféle istenek hindu vagy buddhista vallási ábrázolására szolgáló mintáit készíti. Munkáját széles körben elismerik a galériák és múzeumok, de leginkább az Egyesült Államokban, beleértve a Museum of Modern Art, a Cooper-Hewitt, Palm Beach Kortárs Művészeti Intézet, valamint az The Addison Galery of American Art, hogy csak néhányat említsünk. Alkotásai olykor aprók, máskor gigantikusak, de minden esetben magukban hordozzák a téma szeretetét.

Amióta megjelentek az első belassított felvételek a filmeken, klipekben, mély vonzalmat érzek irántuk…ez valami perverzió, de belassítva valahogy minden különlegesebb. 3ric és Nathan Pegram az Intellectual Ventures Lab két tagja hétvégén a Maker Faire 2010 nevű eseményen készítették ezt a zseniális slo-mo videót, betoltak alá egy fincsi, ropogós zenét (I.D. & Baobinga – Raise Riddim), és máris kész a nyári élvezet. Enjoy!

A British Petrol által okozott környezeti katasztrófára szavak sincsenek (itt döbbenetes képeket láthattok), a Disney-féle Kis hableányt pedig talán nem kell külön bemutatni senkinek. Hogy ez a kettő hogyan illik össze? Arielle is szenved az olajtól és mostantól egy ötletes póló segítségével tiltakozhatunk az olajmogul hosszas szüttyögése ellen. Az volna az igazán jó, ha a pólók utáni bevételt a károk enyhítésére ajánlanák fel, de erről sajnos nem találtam információt. Ha tetszik, itt megvásárolhatod több különböző színben 20 és fél dollárért.

A New Orleans-i testfestő, Craig Tracy még csak 16 éves volt, amikor estéit és hétvégéit már egy helyi bevásárlóközpontban tevékenykedő festékszóró-művész mellett töltötte. Ott elsősorban egyedi pólókat és más, személyre szabott ajándéktárgyak kerültek ki a keze alól. Egy idő után azonban egyre üresebbnek érezte ezt, többre vágyott. Úgy döntött, hogy élettel tölti meg alkotásait, és hat év múlva már hús-vér emberek bőrfelületét használta fel. Vászonként kezdetben csak az emberi arc, majd később a teljes test felülete szolgálta művészetének alapjait.

Bocsánat, hogy ezzel kezdem, de annyira adja magát az ötlet alapjául szolgáló kisállat bejárat, hogy nem hagyhatom ki. Régebben én csak amerikai filmekben láttam a bejárati ajtóba integrált kis lengőajtót, ami szerintem rettentő nagy okosság, főleg, ha van egy négylábú kedvencünk, aki ezen keresztül, önálló életet élve tud egy éjszakai portya után - anélkül, hogy szétkaparná az ajtónkat meg az álmunkat a szemünkből -, vidáman beszambázni a házba.