Lassan két évtizede küszködik szegénynegyeddé nyomorított óvárosával a világ legélhetőbb városai között hangosan emlegetett Vancouver. Ha tehetnék, eldugnák az emberek szeme elől a szabadtéri drogpiacáról, prostituáltjairól és hajléktalanjairól híres Downtown Eastside-ot, bár ez az adott problémákra semmilyen megoldást nem nyújtana. A lepukkant szállodákkal és ócska italboltokkal teli városrészben - Vancouver óvárosa - az itteni viszonyok javításán dolgozó civil szervezetek mindent elkövetnek, hogy a problémákra is irányuljon némi figyelem, hogy hatékonyabb fellépésre ösztönözzék a hatóságokat. Így tett Isabelle Hayeur montreali művésznő is a maga eszközeivel. 3 Blu-Ray lejátszóval és egy kivetítővel 15 perces videó-loop-ot mutatott be Fire with Fire címmel, amivel tüzet szimulált a négyemeletes műemlékké nyilvánított épületben. A jobb életkörülmények megteremtéséért folytatott erőfeszítések előtt tisztelgő videó-installációval az 1886-os nagy vancouveri tűzre is szerette volna emlékeztetni az embereket.

via: designboom

Fordult már elő valakivel az, ami - szégyenlem - velem már többször megesett? Konkrétan arra a szituációra gondolok, amikor egy üzletben meglátom például álmaim távirányítós autóját, első gyermeki örömömben magamhoz is ragadom a dobozt, majd elégedetten a kassza felé battyogva még egyszer megforgatom kezemben a „nyugatias” csomagolást, és abban a pillanatban...

Kedvenc spanyol művészeti csoportom, a Luzinterruptus tavaly októberben tiszteletét tette a 2010 Poetas por km2 költészeti fesztiválon, természetesen a rájuk jellemző sajátságos felfogásban. A három napon keresztül tartó kiállításuk alapgondolata ötletesen ragadta meg a fesztivál lényegét 1.000 darab, borítékba csomagolt fénylő vers kihelyezésével, melyet az eseményen is résztvevő 17 spanyol költő fogalmazott meg kifejezetten erre az alkalomra. Az utolsó napon, a még fénylő borítékok közül bárki küldhetett postai úton a szerettének egyet. Ügyes!

Van egy farm, valahol Hoogwoud (Hollandia) városka határát jelző tábla előtt jobbra/balra, ahol a környezettudatos szemléletmód, több tonnányi kiszanált villamos és vonat, valamint ezer kisebb és nagyobb vintage autó, frizsider, lámpa, motorkerékpár, bögre stb., illetve egy klasszikus londoni piros telefonfülke és emeletes busz elképesztő összepárosításával a vendéglátásnak valami egészen egyedi, különlegesen más értelmezést kölcsönöztek...

Agata Oleksiak lengyel származású művésznő legújabb alkotása (korábbi posztunk) Arturo Di Modica olasz-amerikai szobrász hányattatott sorsú - 1989. december 15-én a Broad Streetre, a tőzsde épülete elé engedély nélkül kihelyezett, a rendőrség által elszállított, az emberek által mégis visszakövetelt, a Broadway elejére a Bowling Green parkba, végső helyére szállított - támadó bikáját öltöztette fel. A 3 és fél tonnás Charging Bull még karácsonykor kapott új ruhát a járókelők legnagyobb örömére...

Mit szólnátok egy olyan buszmegállóhoz, ahol a buszra nem állva, hanem például az otthon melegét imitáló kényelmes fotelbe vagy egy puha kanapéra lehuppanva egy hangulatos állólámpával és az elmaradhatatlan könyves szekrénykével a hátatok mögött lehetne várakozni?

Úgy vélem, a skandináv design trenddiktáló hatásáról felesleges túl sokat beszélni, hiszen ha másra nem, csak az itthon is a lakberendezési piac egyik legmeghatározóbb szereplőjére, az IKEA-ra gondolunk, akkor nagyjából már képben is vagyunk. A svéd bútorkereskedő mogul azonban csak a jéghegy csúcsa. Az északi népek életszemlélete, kreativitása milliónyi kisebb vagy nagyobb cégben manifesztálódott, melyek közül számtalan, ma már komoly brandként működik...

Habár a szilveszteri pezsgőtől, na meg az utána kötelező pótszilveszteri elhajlásokból is magunkhoz térhettünk már - elvileg -, azért nem árt napirenden tartani a témát, főleg ha arra gondolunk, hogy nyakunkon a farsangi szezon...

Nick Bertke aka. Pogo kreatív zeneszerkesztői tudásáról már korábban is beszámoltunk. Most ismét előkerült és egy egészen új, nagyszabású projektbe vágta a fejszéjét, hogy bebizonyítsa, nem csak a Wishery vagy a sikerindító, milliós youtubeos nézettséget hozó Gardyn, esetleg a többi videója miatt érdemes odafigyelni rá. A Pogo Presents World Remix alapgondolata az idáig hallottakon nyugszik, ám a huszonéves srác elhatározta, hogy körbeutazza a világot, hogy a helyi sajátosságok videóra rögzítésével, majd zenévé formálásával egy egészen különleges világzenei albumot készítsen. A projekt természetesen pénzbe kerül, így támogatásos rendszerben lehet segíteni munkáját. Aki hajlandó minimum 1 dollárt áldozni az adott remix elkészítésére letöltheti, minél nagyobb összeggel támogatva pedig egyre több jogot biztosíthat magának a projektben. Aki 100 dollár körüli, vagy ennél magasabb összeggel segíti a munkát, azt az elkészült albumon, DVD-n már társproducerként tüntetik fel, úgyhogy érdemes figyelni a folyamatot. A legelső dal már el is készült Pogo johannesburgi körútja után, a következő célállomás pedig Tibet, ahová márciusban szándékozik indulni.

Az utóbbi napokban hazánkban többször is az egekbe szökött a levegő porkoncentrációja. Ezt hivatalosan ugyan úgy kommunikálták, hogy a tájékoztatási küszöb feletti értékeket mértek több helyen, valójában azonban ez szimplán azt jelenti, hogy igenszar a levegő minősége...

Még csak most indult az év, és máris szembejött az első nyugtalanítóan érdekes téma, Ronit Baranga kerámiái. A izraeli művésznő hiába tanult pszichológiát és héber irodalmat az egyetemen, az önkifejezés vágya egészen más utakra vezette. A diploma megszerzése után művészeti tanulmányokba kezdett a Beit Berl főiskolán, később ötvösnek tanult Yael Shkedi kézművesiskolájában, hogy végül a szobrászatban és az ékszerkészítésben teljesedjen ki a tehetsége. Különös, gyakran félelmetes alkotásaira szépen lassan a nagyvilág is rátalált, 2000-ben Izraelben kezdődött kiállítássorozatát számtalan másik, köztük olaszországi és angliai galéria vette át, nagy sikerrel. A teljesen elvarázsolt művésznő visszatérő motívumként kezekkel és szájakkal borzolja a kedélyeket, melyről magatok is megbizonyosodhattok a folytatásban.

Ha felteszik nekünk a kérdést, hogy mi a legfontosabb az életben, általában a sokszor hangoztatott, kissé már elhasználtnak tűnő egészség, szeretet, boldogság tophármat említjük. Ezek a fogalmak tulajdonképpen minden vágyunkat lefedik, bár nem árt, ha az általános kijelentéseket finomhangoljuk magunk számára. Mit értünk alattuk pontosan és részletesen? Utazni sem indulunk el úgy, hogy ne tudnánk pontosan a célállomást. Az újév kezdete nagy általánosságban a kívánságokról, fogadalmakról szól, így ez egy tökéletes időpont arra, hogy összeállítsuk a magunk kis kívánságlistáját. Reméljük, hogy nektek is megvan már fejben; mi azt kívánjuk nektek 2011-re, hogy váljanak valóra az álmaitok! BÚÉK!

Veszitek, hogy egyre vészesebben közeledik az új évtized első napja? Egyet kell már csak aludni, egy éjszakát meg gátlástalanul átmulatni, átinni vagy akár párnák közt, tévé előtt gubbasztva átszuszmákolni -inger szerint szabadon választva-, és pillanatok alatt betoppan az életünkbe a 2011-es év. Évzáró, egyben az évet összefoglaló "Best of" sorozatunk utolsó előtti epizódjában az "ART" címkével ellátott, egészen pontosan 497 Manzárdon megjelent posztból gyűjtöttük ki -nem kevés törpölés közepette- a minket leginkább inspiráló, TOP 8 alkotást. Fogadjátok szeretettel!

Év végi visszaemlékezés-sorozatunk harmadik napját a designcuccoknak szenteljük. Az elhasználódott 2010-es év 1.323 témájából hosszas mérlegelés után úgy döntöttünk, hogy most ők tízen kerülhetnek be a Top 10-be. Mindegyik a kiemelt „kell” kategóriába tartozik!

A "Best of" évzáró sorozatunkat a tegnapi nap folyamán nyitó Darqo-poszt folytatásaként, a mai napra összeállítottam egy tízes listát azokról a házakról, lakásokról, amelyekbe nagyjából gondolkodás nélkül még ma, és azonnal beköltöznék. Szerencsére volt miből válogatni, hiszen az év folyamán többször megkerülve a Föld bolygót, közel 190 különböző helyszínen mustrálhattuk szinte testközelből a szebbnél szebb kecókat.

Továbbra is szigorúan szubjektív szemüvegen keresztül következzen a Top 10 a hajtás után...

Nem, nem. Még nincs vége a karácsonynak, vagy legalábbis a szabadságolásnak. Még van bejgli, habos-krémes, vaníliás kifli, némi töltött káposzta, vannak karácsonyi filmek, és ameddig kitartanak, mi is pihenünk. Viszont ezen a héten csökkentett üzemmódban ugyan, de visszatekintünk 2010-re. Persze szubjektív válogatások érkeznek majd az elkövetkezendő napokon. Megpróbáljuk összeszedni, hogy mik voltak a legdurvább, legszebb, legérdekesebb, egy szóval legkülönlegesebb kütyük, tárgyak, alkotások, épületek, melyek felkeltették az érdeklődésünket és írtunk róluk. Rögtön az elején az idei év legbutább, legőrültebb, legmegbotránkoztatóbb designtárgyairól készített Top 10-es válogatásunkat találjátok a folytatásban. Enjoy!

Mi is átadjuk magunkat a lazításnak pár napra, de nem feledkezünk meg arról, hogy minden kedves olvasónknak Békés, Boldog Karácsonyi Ünnepeket kívánjunk! Teljen úgy, ahogy igazán szeretnétek!

Vannak emberek, akik megmagyarázhatatlan rajongással és szeretettel tudnak tárgyakhoz kötődni. Az én esetemben a vágy titokzatos tárgya egy négykerekű, konkrétan a brit autógyártás egyik ikonikus darabja, a Mini. Elárulom, bárhol és bármikor, ha meglátom egy példányát bizony párásodik a tekintet...

Matthew Cusick 1970-es születésű New York-i festőművész térképkollázsait ajánlom jóebédhez. A térképdarabokból összeállított, akril festékkel megfestett Map Works című alkotásgyűjtemény mellett a hasonló módon készült, ám a Biblia lapjaiból összeállított Passages névre keresztelt sorozatra is érdemes egy pillantást vetni!

Az egészségünket nagyban befolyásolja, hogy milyen páratartalmú lakásban élünk, főleg igaz ez a téli hónapokban, mikor a fűtés igencsak nagy mértékben szárítja a levegőt. A páratartalom ilyenkor akár jóval az egészséges határ alá is eshet, és könnyen kiszáradhat a bőrünk, szemünk, az orrnyálkahártyánk, ráadásul egy száraz lakásban könnyebben terjed az influenza vírus is. Ki ne ébredt volna már arra, hogy éjszaka smirglit dugrak az orrába, vattát a torkába? Párásítani kell, párásítani jó dolog, amire számtalan megfelelő megoldás létezik. Mi most a One Tenth Design PET palack-párásító koncepcióját emelnénk ki. A "Hollow" névre hallgató minipárásító speciálisan kialakított, három elemből álló bázisába hagyományos műanyag palackot lehet csatlakoztatni. Az ötletgazdák szerint a konstrukció kevesebb energiát fogyasztana hagyományos társainál.

A litván Lowvibe lemezkiadó a közelmúltban dobta piacra az ottani népek egyik nagy kedvencének, Shidlas-nak legújabb cd-jét. A hírt a nemzetközi sajtó nem elsősorban a megjelenés ténye, vagy a litván reggae színvonala, annál inkább a csomagolása miatt vette át. A lemez ugyanis egy vákuumfóliába rejtett, zabálnivalóan guszta szalámiszeletként indította el Shidlast a "világhírnév" felé...

Rendszeres olvasóknak talán nem meglepő, ha azt mondom, hogy felcsillant a szemem Ibon Mainar spanyol művész "Proyecciones En El Exterior" című projektje láttán. A 32 éves, rendkívül kreatív fényfestő az általánostól eltérően nem házfalakra vetíti ki nagy felbontású képeit, sokkal inkább a természet lágy ölén, egy folyóparton, erdőszéli fákon villantja meg tehetségét. Faágakon csüngő macskaszemekért, balerináért, csillárért, Alfred Joseph Hitchcockért katt a folytatásra.

Gyanítom, hogy rengeteg ember idegrendszerét megcibálta már az a Windows-os hibajelenség, amikor a rendszer belassulásakor a kimerevített képpel gyönyörű sormintát húzhatunk a képernyőre. 2007-ben Paul Destieu francia vizuális művészt megihlette az idegtépő jelenség, így 500 darab 70x50-es képet készített ofszetnyomtatással a Windows XP-s alapháttérről, a Green Hill-ről, hogy egy arra alkalmas falon szemléltesse, mennyire szereti a sokak retinájába beleégett tájképet.

Halkan röhögök magamban, ha belegondolok, hogy kb. mennyi ideig maradna épen, mennyi ideig maradna tartósan a helyén, a város tulajdonában idehaza az eindhoveni designerek által elkészített alternatív utcai ülőalkalmatossághoz hasonló megoldás. Vincent Wittenberg és Guy Königstein a Bat Yam International Biennale of Landscape Urbanism 2010 eseményre álmodta meg a "Streeeeeet" projektet, melynek keretén belül az izraeli Bat Yam utcáira helyeztek ki bevásárlókocsik elvén működő "100 Ft-os" székeket, amiket a dokkolóegységből kivásárolva használhatnak a leülni vágyók a megadott terület bármelyik pontján. Egy szék 5 új izraeli sékelért, hozzávetőlegesen 290 forintnak megfelelő összegért bérelhető, és természetesen illik visszavinni a helyére.

Irigylem ezt a pasit! Azt a pimaszságot, amivel a minket körülvevő, úgynevezett hivatalos társadalom elvárt dogmáira, fojtogatóan szemérmes konvencióira magasan fittyet hányva egy ceruzával a kezében nem csinál mást csak rajzol. A COVERS című sorozatát, ami egy kísérlet is egyben, végignézve szemlesütve szembesültem (ismét) a szánalmas ténnyel: a bátorság az, ami végzetesen kihalt belőlünk. John Paul Thurlow, aki önmagáról mindössze annyit mond: "Én is része vagyok annak a generációnak, amelyik soha nem tett semmi újat és jót. Állítólag..."