A koronavírus gyakorlatilag majdnem mindent idézőjelek közé szorított, amit a világról és benne önmagunkról gondoltunk, legalábbis nálam ez történt. A hatásait sokan sokféleképpen elemezték és fogják elemezni a következő években, évtizedekben, mint ahogy a jövőben várható különböző kisebb-nagyobb vagy éppen globális katasztrófákat is. Mert kétségünk ne legyen, hogy lesznek még ilyenek.
A kérdés sokkal inkább az, hogy egyéni szinten milyen belső és külső tartópilléreket, alternatív életutakat tudunk kidolgozni, és felkészülni a lehető legtöbb eshetőségre a köztes nyugalmi állapotokban. A belső fejlődés fontosságáról és lehetőségekkel kapcsolatban rendszeresen készítek könyvajánlót, de ma inkább a külsőségekkel foglalkozom, a "merre mehetünk, ha menni kell, és lehetséges is menni" kérdéskörével kapcsolatban ajánlok három elgondolkodtató könyvet.
A globális felmelegedés okozta természeti katasztrófák előbb vagy utóbb élhetetlenné teszik a Földet, mint ahogy a társadalmi és egyéni konfliktusok is. Nagy általánosságban az ember hülye és nem tanul a hibáiból, az elszomorító valóság pedig az, hogy a néhány épeszű tehetetlen a tuskó tömeggel szemben, így semmi mást sem tud tenni végül, mint a szerettei körében várja a végítéletet. Hogy miről beszélek, annak megértésére a Ne nézz fel! című zseniális filmet tudnám ajánlani. Persze a remény hal meg utoljára, de egyelőre más alternatív megoldást nem találok annál, hogy jönnek jóságos ufók és elviszik a fejlett világukba a nem elmebeteg embereket.
Addig viszont, ameddig ez be nem következik, muszáj felkutatni a lehetőségeket, ahol a legkisebb ellenállásba ütközik az, amik vagyunk. Természetesen ez nem újdonság, a világunk mindig ezt az utat választja magának témától függetlenül, de nem árt újra és újra felhívni a figyelmet erre.
Többek között ez a tanulság is átszüremlett Niall Fergusson Végzet című könyvéből, amely a különböző katasztrófákról, ezek történelmi áttekintéséről, és napjaink bürokratikus rendszereinek rossz válaszairól beszél. A kisebb ellenállás gyorsabb válaszokat adhat, akár önmegvalósításról, akár egy pandémiára adott válaszreakciókról van szó.
Bár a címe és a leírása sokakat elriaszthat, de valójában az olvasmányosan és érdekesen megírt könyvet nem csak a világ vezetőinek kellene elolvasni, hanem bármelyik földi halandónak, már amennyiben arra törekszünk, hogy megpróbáljuk elkerülni a katasztrófákat az életünkben.
Ésszerű gondolatok, életszerű és könnyen alkalmazható megoldásokat kínál még úgy is, hogy a jövő, amit felvázol, meglehetősen nyugtalanító, bár semmiképpen sem meglepő azok számára, akik képesek és akarnak is látni, nem csak nézni. Megtesz mindent, hogy elkezdjünk logikusan gondolkodni a jövőnket illetően, és ezt nem csak a sokak számára távoli és megfoghatatlan globális témákban tudjuk alkalmazni, hanem egyéni szinten is.
Niall Ferguson - Végzet / A katasztrófa politikája
A katasztrófákat természetükből adódóan nehéz megjósolni. Egy-egy katasztrófa bekövetkeztekor azonban nem árt felkészültebbnek lennünk, mint annak idején a rómaiak voltak a Vezúv kitörésekor, vagy a középkori britek a pestis idején. Végül is ma már fel vagyunk vértezve a tudomány eredményeivel. Ennek ellenére 2020-ban a Kínából érkező új vírussal szemben számos fejlett nyugati ország nem tudott hatékonyan fellépni. Vajon miért? A Végzet számos diszciplína eredményeire építve nem csupán történelmi áttekintést nyújt a különféle katasztrófákról, hanem általános elméletet is alkot, és megmutatja, miért kezelik egyre rosszabbul a mindinkább bürokratikussá és összetetté váló politikai rendszerek a hirtelen jött csapásokat. A Végzet egy történelemlecke, amelyet az egész nyugati világnak sürgősen meg kell tanulnia, ha a következő súlyos válsággal szemben hatékonyabb fellépést várunk magunktól, és ha nem szeretnénk végleg és visszafordíthatatlanul lehanyatlani.
Értelemszerűen a katasztrófák helyszíntől függetlenül elérhetnek bennünket, de a köztes időkben nem árt a "hol élhetnék boldogan" kérdésre is azt a választ adni, hogy ott, ahol a legkisebb ellenállásba ütközik az, ami vagyok. Csak egy ilyen környezet az, ahol maradéktalanul megélhetjük önmagunkat olyannak, amilyenek vagyunk.
Persze mozdulni nehéz, főleg minél idősebbek vagyunk, de jobb megtenni magunktól a lépéseket és nem megvárni, hogy az élet kényszerítsen rá minket. Az is kérdés, hogy hová érdemes mozdulni, ha az elhatározás már megvan és a lehetőségeink is adottak? Erre a helyzetre jelenleg a legtöbb és legjobb választ Dan Buttler A hosszú élet titkai című könyve adja, amely feltárja előttünk az úgynevezett "Kék Zónákat", ahol az emberek a legtovább élnek.
A legtovábbhoz nyilván elengedhetetlenül szükséges, hogy valaki a lehetőségeihez mérten a legnagyobb boldogságot is tartósan átélje, amihez a lehető legkisebb ellenállás szükséges, de ez a levezetés valószínűleg már egyértelművé vált azok számára, akik eddig eljutottak a mai poszban.
A szóban forgó könyv amúgy többek között a jó gének, jó szokások, tápláló ételek, hatékony stresszkezelés, építő jellegű emberi kapcsolatok mentén vizsgálódik olyan helyszíneken mint például: Costa Rica, Szardínia, vagy éppen a görögországi Ikarián. Hosszú életet megélt emberek osztják meg velünk élettapasztalataikat, a tanulságokat leszűrve pedig mi is könnyedén kialakíthatjuk a magunk tervét a jövőre vonatkozóan.
Dan Buettner - A hosszú élet titkai
A hosszú, egészséges élethez szerencse, jó gének, de legfőképp jó szokások kellenek. A megfelelő életvitellel és étrenddel akár egy évtizeddel is meghosszabbíthatjuk életünket. De vajon miért öt, jól körülhatárolható helyszínen él a legtöbb százévesnél idősebb ember a világon? Dan Buettner és munkatársai felkeresték Földünk Kék Zónáit, hogy utánajárjanak a hosszú élet titkainak. Costa Ricán, Szardínián, a japán Okinava-szigeteken, a kaliforniai Loma Lindában és egy apró görög szigeten, Ikarián tett látogatásai során Buettner felismerte, hogy néhány egyszerű, de hathatós szokás kialakítása megteremtheti egy hosszabb és egészségesebb élet lehetőségét.Hogyan élik meg a családi-baráti kapcsolataikat? Mivel táplálkoznak? Hogyan kezelik a stresszt? Dan Buettner boldog, idős emberek életszemléletét osztja meg az olvasókkal, miközben életvitel-tanácsaival minket is ösztönöz a változtatásra.
És ha már a boldogságot keressünk, mindenképpen szeretném megemlíteni a világ legboldogabb országai közé tartozó Izlandot, amely az egyik olyan hely, ahol szívesen élnék, persze csak a fantáziámban, ugyanis egyelőre személyes tapasztalataim nincsenek vele kapcsolatban. Maximum az ott készült lenyűgöző képekre és videókra, Björk, Matmos vagy éppen a Múm nem evilági zenéjére hagyatkozhatom.
Ezek viszont mindig egy olyan világot sejtetnek, amely az én introvertált, mégis megnyilvánulni vágyó személyiségemhez és lelkemhez közel van valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag.
Nem tudhatom, hogy mit kezdenék a végeláthatatlan nappalokkal vagy éjszakákkal, az elképesztően szexi, de legalább ennyire nehéznek tűnő nyelvvel, az ételekkel és italokkal, vagy a valódi szabadság és egyenlőség megtapasztalásával, de azt gondolom Nína Björk Jónsdottir és Edda Magnus Hogyan éljünk Izlandiul című könyve alapján, és ismerve a nyitottságra és befogadásra való hajlamomat, hogy könnybben tudnék asszimilálódni, mint amennyiere azt most a korlátozott tudásom sejteti velem.
A két jóbarát írónő úgy mutatja be számunkra ezt a mesebeli világot, ahogy eddig még senki, a lelkesedés és a téma iránti érzékenység, aprólékosság és kíváncsiság pedig hamar felkorbácsolódik ezt a különleges könyvet lapozgatva.
Bármelyiket is olvassátok el, hasznos és elgondolkodtató könyvben lesz részetek, ebben biztos vagyok. Ha ajánlhatom, mind a hármat érdemes egymás után elolvasni, így hatásosabb lesz az élmény!
Nína Björk Jónsdottir, Edda Magnus - Hogyan éljünk Izlandiul
A tűz és jég országaként is emlegetett Izland az ellentétek földje: hatalmas gleccserek és aktív vulkánok, éjféli napsütés nyáron és a legrövidebb nappal télen, ősi nyelv és a legmodernebb technikai újdonságok. Ennek az országnak gazdag és változatos kultúrája ugyanolyan egyedülálló, mint lenyűgöző tájai.
A Hogyan éljünk izlandiul bennfentes és tökéletes útmutató ehhez az északi nemzethez. Lehet, hogy ettél már skyrt reggelire, és hallgattad már Björk zenéjét, de mennyit tudsz az igazi Izlandról, azokról a helyekről, amelyek páratlanul egyedivé teszik ezt a szigetet? A két barátnő, Nína Björk Jónsdóttir és Edda Magnus összegyűjtötték az izlandi zene és irodalom, a kulturális attitűdök, az étkezési hagyományok és ünnepek legérdekesebb tudnivalóit, így a világ többi része is megismerheti és hasznosíthatja a régi skandináv bölcsesség és a liberális modern hozzáállás különleges keverékének minden értékét.
Ez a gyönyörű és inspiráló könyv betekintést enged a progresszív és békés izlandi nemzet életébe, amelynek középpontjában a szabadság, a közösség és az egyenlőség áll, és feltárja, miért számít továbbra is Izland a világ egyik legboldogabb országának.
