Hogyan tudnánk megérteni mást, ha még önmagunkat sem értjük? A többség nem hajlandó arra, hogy szembenézzen magával, pedig ez az egyedüli megoldás, ha a többi embert és úgy általában az élet, a világ működését érteni szeretnénk.
A szembenézéshez őszinteség kell, elsősorban magunkkal szemben, aztán a külvilággal szemben. Ha hajlandóak vagyunk végigjárni ezt a göröngyös utat, sokkal tisztább lesz az életünk és kevésbé fogunk rettegni önmagunktól, az emberektől, az élettől és az ismeretlentől. Bár sokan hatékonyan dolgoznak azon, hogy közhellyé silányítsák az imént gondolatmenetet, de attól még mélységesen mély tartalommal bír.
Ha megismerjük önmagunkat és ezáltal minden rétegében és árnyalatában rálátunk az emberi észjárásra-és természetre, képesek vagyunk a nyitottságra, a kíváncsiságra, a befogadásra, az empátiára, arra is nagyobb esélyünk lehet, hogy megismerjük a másikat, az életet, sőt, amennyiben léteznek, és amennyiben ellátogatnak hozzánk, könnyebben kapcsolatot teremthetünk földönkívüli értelmes lényekkel is, és itt nem a kommunikációs nehézségek kiküszöbölésére gondolok, hanem arra, hogy önmagunk és a világunk ismeretének birtokában könnyebben vonhatunk le helytálló következtetéseket a másik lény viselkedésével és világával kapcsolatban...de legalább kevésbé fogunk rettegni tőlük, és nem az lesz az első következtetésünk, hogy ártó szándékkal érkeztek.
Remek példa erre egyik korábbi kedvencem, az Ted Chiang Életed története/Érkezés és más novellák című könyve és a belőle készült Érkezés című film, valamint a tavaly kishazánkban is megjelent, eredetileg a 80-as évek végén indult Xenogenezis trilógia, valamint a Földmag című duológia első része Octavia E. Butler tolmácsolásában. A Ted Chiang novellák, valamint a szóban forgó Hajnal, Átváltozás, Hibridek, illetve A magvető példázata című zseniális könyvek érdekfeszítő és lenyűgöző formában tárgyalják az ismeretlenhez fűződő viszonyunkat, a rengeteg konfliktust, amit az önmagunk ismeretének hiánya gerjeszt, és a lehetséges alternatív megoldásokat, amelynek egyike sem működik az empátia nélkül.
Az ismeretlen valóban félelmetesnek hathat, főleg ha bizalmatlanok vagyunk. Ezért fontos a nyitottság és az empátia. Ahhoz, hogy elhiggyük, egy értelmes, fejlett és segítő szándékát többszörösen és több szinten is bizonyító idegen civilizáció a javunkat akarja, mindenképpen szükséges a nyitottság és az empátia, valamint a belátás képessége, hogy a mi kevésbé fejlett, gyakorlatilag korlátolt szemszögünk többszörösen bizonyítottan nem a javunkat szolgálja. De nem kell az űrben járnunk ahhoz, hogy a saját korlátozottságunknak legyünk elszenvedői. Hiába érzékeljük a bőrünkön, a mindennapjainkban a klímaváltozás okozta problémákat és konfliktusokat, úgy cammogunk a változtatás irányába, mintha nem fognánk fel, micsoda veszélynek tesszük ki magunkat. Bármilyen témáról legyen is szó, a konfliktusokat valójában mindig az emberek, a félelmek, a tévképzetek, téveszmék, a mindenki és minden iránt tanúsított ellenségeskedésünk, korlátoltságunk és gőgösségünk okozza, és persze az, hogy képtelenek vagyunk nagyobb léptékekben gondolkodni, változtatni azon, ami nem működik. Pedig a változás nem rossz...
A szerző nem akarja egyszerűen lefesteni a történeteket és a szereplőket, senki és semmi sem tisztán csak jó vagy rossz, és nem is akar választ adni minden felmerülő kérdésre, sőt minden válaszra száz másik kérdés merül fel bennünk, elgondolkodtat, mégpedig egészen mélyen. Kik vagyunk? Honnan jöttünk? Hová tartunk a Földön és a világegyetemben egyaránt? Mi tesz minket emberré? Mi fontos és mi nem? Mi áldozható fel és mi nem? És még hosszasan sorolhatnám az érdekesebbnél érdekesebb kérdéseket, amelyeket ezek a könyvek felvetnek bennünk. Az elmúlt évek mindenkit rákényszerítenek bizonyos mértékű változásra, változtatásra, idomulásra vagy éppen az egyéniségének megtalálására, Octavia E. Butler könyvei pedig tökéletes szellemi táplálékként szolgálnak ebben a nehéz periódusban. Mindenkinek jó szívvel ajánlom a figyelmébe!
"Octavia E. Butler 1947. június 22-én született a kaliforniai Pasadenában szegény fekete szülők gyerekeként. Az apja cipőfényesítő volt, az anyja pedig szobalányként és takarítónőként dolgozott, akit Octavia gyerekként sokszor elkísért, és ekkor szembesült először az elnyomás jelenségével, ami később több regényének is meghatározó elemévé vált. A tudományos fantasztikummal fiatalon találkozott a helyi könyvtárban, ahova sokszor azért menekült, mert nem tudott beilleszkedni a többi gyerek közé.
Az 1960-as évek végén egy kisebbségi íróknak szervezett workshopon az írása lenyűgözte az egyik tanárt, Harlan Ellisont, akinek bátorítására Butler beiratkozott a hathetes Clarion Science Fiction Writers Workshopba. Ott találkozott Samuel R. Delanyvel, akivel később nagyon jó barátokká váltak. Butler a workshop elvégzése után el tudta adni az első novelláit (a legelsőnek a jogait maga Ellison vette meg), és egyre több időt szentelt az írásnak. Sikerét jól illusztrálja, hogy az első, Patternist című sorozatát követően 1978-tól csak az írásból élt.
Butlernek 2006. február 24-én bekövetkezett haláláig több mint tíz regénye és két novelláskötete jelent meg, a történeteit számos magazin és antológia közölte. 1984-ben legjobb novella, 1985-ben pedig legjobb kisregény kategóriában is kitüntették a Hugo-díjjal, ezen kívül kétszer kapott Nebula-, egyszer Locus-díjat. A műveinek központi témái a társadalmi berendezkedések kritikája, az emberi test fejlesztése génmanipulációval, különféle mutációkkal és az idegenekkel való kapcsolatfelvétel által, valamint az afrofuturizmus.
Leghíresebb regényei a Hajnallal kezdődő Xenogenezis-trilógia, illetve a Kindred és a Földmag-duológia."
Octavia E. Butler - Hajnal
Lilith ismeretlen helyen ébred fel. Hamar megtudja, hogy az oankáli nevű idegen faj űrhajóján tért magához, ahol több száz évig tartották mélyalvásban. Találkozik a földönkívüli lényekkel is, akik megosztják vele a tudásukat: a nukleáris holokauszt idején vették fel a kapcsolatot a kipusztulásra ítéltetett emberiséggel, megmentették, akit lehetett, majd az évszázadok alatt meggyógyították a Földet. Kifejlesztették a rák ellenszerét is, és olyan genetikai módosításokat végeztek az embereken, melyek eredményeként nemcsak, hogy nem lesznek betegek többé, de a mentális és fizikai képességeik is egyaránt javultak. Az oankálik úgy érzik, eljött az idő, hogy felébresszék az embereket, és visszavezessék őket a Földre.
Lilith az egyik első ébredő, az ő feladata lesz egységet kovácsolni a többiekből, és megkezdeni a visszatérést. De ahogy a nő idővel megismeri az oankálikat és a kultúrájukat, rádöbben, hogy az idegenek nagy árat kérnek a segítségükért cserébe. Talán akkorát, hogy az embereknek nem is kellene elfogadniuk.
Octavia E. Butler 1987-es sci-fijének megjelenése komoly hiánypótlás a magyar könyvkiadásban. A Hajnal mélyen elgondolkodtató regény az embernek az ismeretlenhez való viszonyáról, a hatása ráadásul a mai napig érződik a popkultúrában, elég csak az Érkezés című filmre gondolni, de szintén tökéletes olvasmány Ursula K. Le Guin és Naomi Alderman rajongóinak.
Octavia E. Butler - Átváltozás
Octavia E. Butler Hajnal című klasszikusának folytatásában még komolyabb filozófiai kérdéseket tesz fel az olvasónak. Mi teszi az embert emberré? Miért viselkedünk úgy, ahogy? Miért félünk a változástól? Az Átváltozás egyszerre lenyűgöző hard sci-fi és könyörtelen szembenézés legbelső félelmeinkkel – az üzenete pedig talán még az 1988-as eredeti megjelenésekor sem volt olyan erőteljes és aktuális, mint napjainkban.
Octavia E. Butler - Hibridek
Jodahs egy különleges óloj: ő az első földönkívüli, akit emberi anya szült meg. Ahogy felnő és a teste érettségi szakaszba lép, úgy fedezi fel különleges képességeit. Jodahs azonban a származása miatt idegennek számít az idegenek között is, és ha nem tanulja meg kontrollálni a félelmét, valamint nem veszi sikerrel a metamorfózisokkal járó kihívásokat, akkor nem a két faj megmentője, hanem végzete lesz.
A Xenogenezis-trilógia befejező részében minden benne van, amiről a sci-fi műfaja szól; Octavia E. Butler a képzelet határait feszegetve, méltó módon fejezi be lebilincselő és végtelenül elgondolkodtató történetét.
Octavia E. Butler - A magvető példázata
2024-et írunk: a klímaváltozás elviselhetetlen károkat okoz világszerte, járványok, háborúk és tartós vízhiány sújtja az emberiséget. Los Angeles külső részén fegyveres erőkkel védett, zárt közösségek próbálnak biztonságban fennmaradni a fosztogatókkal szemben, akik gondolkodás nélkül ölnek a túlélésük érdekében.
Lauren Olamina az egyik ilyen közösségben él családjával. Apja lelkész, és másokkal együtt azért küzd, hogy megőrizze az emberiség méltóságát és azokat az értékeket, amik egyszer naggyá tettek minket. Miközben apja a helyes úton próbálja tartani a gyülekezetét, Lauren hiperempátiával küzd – egy ritka betegséggel, melynek során rendkívül érzékennyé válik mások fizikai fájdalmával szemben.
Egy nap fosztogatók törnek be a közösségbe, és bekövetkezik, amitől mindenki tartott: otthonukat hátrahagyva menekülniük kell a farkastörvények uralta senkiföldjén. Lauren a túlélőkkel együtt északra tart és idővel a vezetőjükké válik; ráadásul az út során megfogalmazódik benne egy új hitvilág alapja, ami az egész emberiség számára a túlélést jelentheti.
Octavia E. Butler 1993-as és mára klasszikussá vált disztópiája évről évre egyre aktuálisabbá válik. A magvető példázata számtalan írót inspirált és a műfaj egyik legfontosabb modern műveként tartják számon – hatását jól illusztrálja, hogy 2020-ban, huszonhét évvel a megjelenése után New York Times Bestseller lett.
