Megjelent a közelmúltban a világ egyik legrokonszenvesebb sztárjának tartott Matthew McConaughey memoárja, amely annyira inspiráló, hogy akár motivációs könyvnek is tekinthetjük. A kötet címe Zöldlámpa, és azt üzeni az olvasóknak, ha elkezdünk zöld lámpát adni másoknak, egyszer csak azt vesszük észre, hogy mi is egyre többet kapunk az élettől. Bár első olvasatra ez a gondolat nem tartogat sok újdonságot a témában jártas embereknek, de az egyedi látószög miatt igazán ösztönzővé válik.
Számomra akkor vált érdekessé a színész, amikor a Csillagok között című zseniális filmben láttam brillirozni, onnantól kezdve, ha csak fél szemmel is, de mindig figyelemmel kísértem a megmozdulásait, rövidebb és hosszabb eszmefuttatásait különböző témákban. Hasonló gondolatok mentén tereljük az életünket, így felcsillant a szemem, amikor szembe jött velem az infó, hogy idehaza is megjelenik a könyve, melyben összegyűjti mindazt, amit fontosnak tart elmondani a tapasztalatairól és világlátásáról.
Ne kellett csalódnom, még csak néhány oldalt sikerült elolvasnom a nagy karácsonyi karanténrohanásban, de ezek alapján is azonnal egyértelművé vált számomra, hogy a Zöldlámpa valóban szerelmes levél az élethez, nem csak jól hangzó marketingdumáról van szó! Erre mindig muszáj felhívnom a figyelmet, hiszen a szívemnek a legjobb érzés, amikor valami valódival találkozom az egyre hangosabb fake-zajban.
A koronavírus, különböző vetületei és hatásai, az országunkban tapasztalható, egyre több irányba mutató gyűlöletkeltés okozta szorongás miatt (is) megtépázott elmém, szívem és lelkem éppen egy ilyen olvasmányra vágyott, amelyben alap a nyitottság és az erre való törekvés/tanítás. Amelyből sok más témába vágó könyvhöz hasonlóan egyértelműen látható, hogy a boldog, sikeres és egészséges élet megoldóképlete egymás és az élet szeretete és tisztelete.
Ebből a különleges memoárból az élet szeretete, mások tisztelete árad, még akkor is, ha őszintén szembe mer nézni saját gyengeségeivel, elhasalásaival, cikiségeivel. Vagy talán pont azért. Az egyik leginkább erőt adó olvasmány a járvány idején, ebben az idáig soha nem volt és remélhetőleg soha meg nem ismétlődő furcsa karácsonyi időszakban, mert felnyitja szemünket arra, hogy adni jó, sőt adni kell, mert csak úgy kaphatunk mi magunk is. Ha mi nem adunk zöld lámpát másoknak, hogyan kaphatnánk a sorstól zöld lámpát?
Ez a kötet igazi gyógyír a léleknek, még akkor is, ha néha ütősen őszinte. Idén a legszívbemarkolóbb, leglélekemelőbb karácsonyi könyv, amelynek szerintem minden fa alatt ott a helye.
Matthew McConaughey - Zöldlámpa
Ötven éve élem ezt az életet, negyvenkét éve próbálom kiókumlálni a rejtélyét. Lejegyzek sikereket és kudarcokat, örömöket és bánatokat, dolgokat, amik ámulattal töltenek el, és dolgokat, amiktől kirobban belőlem a nevetés. Hogyan legyek igazságos. Hogyan stresszeljek kevesebbet. Hogyan érezzem jól magam. Hogyan bántsam kevésbé az embereket. Hogyan bántsanak engem kevésbé. Hogyan legyek jó ember. Ha az ember tudja, hogyan és mikor boldoguljon az élet kihívásaival – hogyan viszonyuljon relatívan az elkerülhetetlenhez –, akkor élvezheti a sikernek azt az állapotát, amit úgy nevezek, „elkapni a zöldlámpát”.
Belátásaim és meglátásaim, ráérzéseim és megérzéseim, lazaságaim és cikiségeim. Brutális finomságok, igazságok és szépségek. Megúszások, lebukások és elhasalások, ahogy az élet akadálypályáján próbáltam szlalomozni. Reményeim szerint ez egy jó ízű orvosság, két aszpirin a betegszoba helyett, űrhajó a Marsra, amihez nem kell pilótaengedély, templomi élmény, amihez nem kell újjászületni, könnyes nevetés.
Egy szerelmes levél. Az élethez. Ez a könyv a zöldlámpákról szól, és arról, hogy a sárga és a piros is előbb-utóbb zöld lesz. Sok szerencsét.
Hálás köszönet a kiadónak a sajtópéldányért!
