Soha nem fogom megérteni, hogy mi alapján érzik magukat jobbnak, normálisabbnak, felsőbbrendűnek azok az emberek, akiknek minden sejtjét megfertőzte a gyűlölet, akik képesek bármilyen módon másokat bántani, ne adj Isten eltiporni vagy kiirtani. Az előítélet, megkülönböztetés, gyűlölet soha nem felsőbbrendű, a legalantasabbak közé húzza le az embert.
Nem igazán értem, hogy a szabadság a nyitottság a befogadás miért a rossz, és a gyűlölködés, a másik ember meg-és elítélése miért a jó? Nem értem, hogy a szabadságra való nevelés miért rosszabb, mint az egymás utálatára való nevelés. Nem értem hogy a szabadság terjesztése és biztosítása miért rosszabb "agresszivitás", mint a zárkózottság és a másik gyűlöletének szabad emberekre való ráerőltetése. Akik a szabadság és a nyitottság ellen uszítanak gyakorlatilag a gyűlölködés jogát akarják konzerválni. Ahelyett, hogy arra tanítjuk az embereket, hogy mindenkit utálni kell, visszahozhatnánk azt, hogy megpróbáljuk megérteni és elfogadni a másikat olyannak, amilyen. Tisztában vagyok azzal, hogy egyszerűbb sarkosan, negatívan gondolkodni, de nem fűzhetjük fel az egész életünket arra, hogy utáljuk azokat, akik más véleményen vannak mint mi.
Borzalmas lehet a gyűlölet érzésével együtt élni a nap 24 órájában, az év 365 napján, egy emberöltőn vagy akár egy életen keresztül. A gyűlölet keretek közé zár és megsemmisíti a boldog élet lehetőségét. A keretek lerombolása, bátor szembenézés az élet sokszínűségével, a csendes kíváncsiság, nyitottság és elfogadás vezet a boldogság és a valódi siker irányába. Szárnyalni csak szabadon lehet, mázsás súlyokkal nem...a gyűlölet pedig éppen ilyen teher.
Bennem jobb hangulatot kelt a korlátok feloldása, mint a szabadság korlátozása. Mivel szabad gondolkodású vagyok, így nehezen tudom beleélni magam abba, hogy mennyire nehéz lehet elfogadni másokat olyannak, amilyenek. De ez pozitív irányú folyamat. Esetemben nincsen kalitka, de arra kényszerítenek, hogy legyen, és önként és dalolva zárjam magamra az ajtaját, és gyűlöljek mindenkit, aki kívül van. Nem értem, hogy ez miért lenne nekem jobb, menőbb, lázadóbb, mint a kalitkából való kitörés?!
A gondolkodásomat, a világlátásomat, az érzelmeimet, a nyitottságomat egyre jobban szorítják a korlátok, amelyek körbevesznek és egyre erőszakosabban szűkülnek körülöttem. Persze könnyű azt mondani, hogy itt lehet hagyni ezt az országot, el lehet ballagni, de nagyon keserű a szájíz, ha akaratom ellenére vagyok rákényszerítve erre a menekülésre. Merthogy akaratom ellenére vagyok kényszerítve. Én nem akarnék szabadulni innen, hanem muszáj. Olyan közeget akarok magam köré, ahol a nyitottság, a elfogadás, a másik tisztelete és szeretete nem ördögtől való dolog, ahol nem utálat övez, ha azt mondom, liberális vagyok, hanem mosolyt kapok.
És persze mosolyt adok, ha valaki azt mondja, ő kozervatív. Elmondjuk egymásnak, hogy miért gondolkodunk úgy ahogy, majd boldogan a ténytől, hogy egy értékes embert ismertünk meg, tovább megyünk a saját utunkon. Én ilyen világra vágyom! Fontos volna a megismerni akarás, amit 98%-ban csak hozzám hasonló gondolkodású emberektől kaptam meg, pedig mennyire jó volna, ha 98 százalék lenne nyitott rám és csak 2%, aki gyűlölne.
Azoknak ajánlom a figyelmébe az alábbi könyveket, akik fontosnak tartják az ítélkezésmentes, értelmes, felnőtt kommunikációt a különböző világlátásokról. Mi a liberalizmus, és milyenek azok az emberek, akik liberális gondolkodásúnak vallják magukat? Ha valóban érdekel erre a válasz, és nem elégszel meg azzal, hogy gyíkemberek vagyunk, akik a világ romlását akarják, akkor mindenképpen érdemes elolvasnod Kis János magyar liberális filozófus összes könyvét, amelyek a legjobbak a témában.
A könyvek képeire kattintva a kiadó oldalára juttok, ahol kedvezményesen vásárolhatjátok meg a könyveket.
A recenziós példányokat a kiadó bocsátotta a rendelkezésemre, amelyért hálás köszönet!
