Blogger barátok


baantal.jpg

 

NESTON_logo_new2.png

A feketét itt is jól főzik

Import Kávé

Café Shop

Akaraterő

Akaraterő

2020. április 15. - Darqo

roy-f-baumeister-john-tierney-akaratero-a-legnagyobb-belso-ero-ujrafelfedezese_qk3ijnfu02.jpg

Már többször hallottam vagy olvastam azt a véleményt, hogy fölösleges az Akaraterő-höz hasonló önsegítő könyveket olvasni, mert úgysem működnek azok a tanácsok, amelyeket az írók adnak. Az én tapasztalatom azonban az, hogy bennem a gyakran mások véleménye alapján kialakított és saját magam által fenntartott, akár évtizedek óta hordozott akadályok miatt nem mennek simán a dolgok. Azonban, ha belekezdek valamibe és közben kétségem sincsen, hogy végig is viszem a dolgot, akkor minden esetben sikerül elérni a vágyott célt. Ez ilyen egyszerű.

Gyakori probléma az is, hogy az emberek nem vagy nem pontosan tartják be a szakértők által leírt szabályokat. Teljesen egyszerű példa, amikor édesanyám például azon kesereg, hogy mindig szétreped a karácsonyi bejgli. Mikor megkérdezem, hogy a leírás szerint készítette-e el a finomságot, akkor általában az a válasza, hogy igen, de ha jobban megkapirgálom a felszínt, kiderül, hogy például nem olyan lisztet használt, amit előírtak vagy éppen nem kelesztette elég ideig a tésztát, vagy éppen pár dekával kevesebb cukrot tett bele a tésztába, mert nem volt itthon több, stb. Persze, hogy így megreped a tészta.

Ha a meghatározott szabályrendszer alapján csináljuk a dogokat, pontosan ugyanúgy, ahogy le van írva, akkor a végeredmény is az elvárásunknak megfelelő lesz. Az élet számos területén és témájában megtapasztalhatjuk ugyanezt. Ha jazzt szeretnénk játszani a zongorán, akkor a tanár utasításait követve kell elsajátítani a fogásokat és az apró trükköket. Ha agysebészek akarunk lenni, akkor pontosan meg kell tanulni a tananyagot, máskülönben mások halálát fogjuk okozni.

Probléma az is, hogy megijedünk a saját eredményeink láttán. Én legalábbis többször tapasztaltam ezt. Amikor a vágy és az ebből fakadó tettek meghozták az eredményt, inkább visszavonulót fújtam, sőt azt is többször gondoltam már ilyen helyzetekben, hogy "nem lehet ennyire egyszerű", úgyhogy jól megbonyolítottam a jövőben, hogy elmondhassam, az a valami sokkal nehezebb, mint gondolnám.

A harmadik, hogy sokkal könnyebb fikázni valamit, mint ténylegesen kipróbálni. Egyszer, maximum kétszer megpróbálja az ember, ahogy fentebb is írtam, önfejűen, a szabályokat nem betartva, és nem működik, dühükben pedig rámondják az adott dologra, hogy hülyeség. Ráadásul az ilyen történések alapja az a gondolat, hogy teszünk egy próbát, de igazából nem hiszünk a tényleges eredményben, ami így alapjaiban határozza meg azt.

Biztos felmerül bennetek a kérdés, hogy én mennyit tudok megvalósítani abból, amit elképzelek magamnak? Az egyszerű válasz az, hogy minél könnyebbnek tekintem valaminek az elérését, annál hamarabb sikerül megvalósítani. Minél nehezebbnek érzem az adott dolgot, annál hosszadalmasabb a folyamat. A pozitív eredmény üzemanyaga az akaraterő, és hogy kétségem sincs, hogy az az adott valami én vagyok, itt és most a jelenben, éppen ezért elérhető. Nem később, hanem most.

Minden, amit akarunk a nap folyamán, azért valósul meg, mert kétségünk sincs afelől, hogy akarjuk, legyen szó bármiről, ráadásul mindig a cél eléréséhez szükséges lépéseket tesszük meg, a megszerzéshez szükséges szabályok betartásával. Például, ha tízóraira túrós táskát és egy hosszú kávét akarok, akkor beszerzem. Ha megkérdőjelezném, hogy tényleg ezt akarom-e, nem hinném el, hogy megérdemlem, vagy elérhetem, nem ismerném és/vagy nem tartanám be a szükséges lépéseket, amelyek a nyamvadt túrós táska és a hosszú kávé beszerzéséhez kellenek, akkor nem ez lenne a tízóraim, ebben biztos vagyok.

Bármennyire is viccesen hangzik, de mindennel ezt csináljuk, csak a különböző témákban az alkotóelemek más súllyal bírnak. Azért nem kérdőjelezzük meg a példában írt finomságok beszerzésének lehetőségét, mert egyszerűnek tartjuk; egy jobb állás, magasabb fizetés azonban nehezebbnek tűnik, de csak bennünk. Nehezebbnek hisszük. Ez az egyszerű megoldás, ami pont az egyszerűségéből fakadóan tűnik iszonyatosan bonyolultnak.

Roy F. Baumeister – John Tierny: Akaraterő – A legnagyobb belső erő újrafelfedezése című könyve pont azért annyira zseniális, mert erre a folyamatra világít rá, sőt nagyítóval vizsgálja az egyes alkotóelemeket, hogy az ismeretek birtokában senki és semmi ne állhasson az utunkba a jövőben. Még a COVID-19, vagy más hasonló vírus sem.

Könnyed, közérthető és élvezetes stílusban osztják meg velünk azt a tényt, hogy az akaraterő olyan, mint egy izom, amelyet rendszeres edzéssel fejleszthetünk, és olyan eredményeket érhetünk el, amelyre most még nem is számítunk. Persze, ahogy fentebb fogalmaztam, ennek elengedhetetlen feltétele a szabályok betartása, a rendszeres edzés a "mentális edzőteremben".

Életem egyik legnagyobb harca volt, hogy leszokjak a dohányzásról, de a hosszú évek következetes munkája, a folyamatos elmeedzés eljuttatott addig a pontig, hogy letegyem a cigarettát. Idén lesz 5 éve, hogy nem dohányzom, és a precíz munkának köszönhetően egyáltalán nem vágyom rá. Az én stratégiám az volt, hogy az idealizálás helyett elkezdtem csak a negatívumaira fókuszálni. A gyakorlás és az akaraterő pedig eljuttatott az eredményig, mára már irtózom a szagtól is.

Ez csak egy kiragadott személyes példa volt, amelyben a szerzők által írt stratégiát tudat alatt alkalmaztam, viszont fontos kiemelnem, hogy nagyon jól esett olvasni erről a folyamatról és az építőelemeiről, mert így a jövőben még tudatosabban kezelhetem a kihívást jelentő témákat.

Számtalan hasznos tanáccsal segítenek minket az utunkon, így mire kiolvassuk a könyvet, könnyebben véghezvihetjük a terveinket, ahogy korábban is pedzegettem, már csak az a kérdés, hogy mennyire ijedünk meg az előttünk álló lehetőségektől és a felelősségtől, ami a tudatos és határozott élethez kell.

Tudom, nagyon sokszor írom ezt, de ismét egy olyan könyvről van szó, amelyet az iskolákban kellene tanítani. Lehet, hogy össze kellene állítanom már egy listát, amivel fel lehetne turbózni a kötelező olvasmányok unalmas és avítt sorát...

roy-f-baumeister-john-tierney-akaratero-a-legnagyobb-belso-ero-ujrafelfedezese_qk3ijnfu.jpg

Roy F. Baumeister – John Tierny: Akaraterő – A legnagyobb belső erő újrafelfedezése

Miért nem teljesülnek az újévi fogadalmak? Miért fulladnak rendre kudarcba a fogyókúrák? Miért bizonyulunk gyakran képtelennek arra, hogy azzal foglalkozzunk, amivel szándékunkban áll? Hogyan vált korunk emberének egyik legnagyobb problémájává az önkontroll, illetve annak hiánya? Mi voltaképpen az akaraterő? E kérdések megválaszolására nagyon sok, sokszor meglepő eredményeket hozó tudományos vizsgálatot végeztek az elmúlt évtizedekben. Kiderült például, hogy izmainkhoz hasonlóan az akaraterőnk is kimerül, ha túlerőltetjük, ezért ügyesen be kell osztanunk – viszont fejleszthető is. A „többet ésszel, mint erővel” és a „rend a lelke mindennek” népi bölcsességek szellemében számos tippet kapunk ehhez a könyv lapjain, többek között a határidők betartásával, a tennivalók listájának csökkentésével, a figyelemösszpontosítással és a káros szenvedélyektől való megszabadulással kapcsolatban. A szerzők a legfontosabb kutatások leírása és az eredmények elemzése mellett híres emberek élettörténetéből vett példákkal teszik olvasmányossá és közérthetővé mondanivalójukat.

A könyvet ide kattintva vásárolhatjátok meg.

A recenziós példányt a kiadó bocsátotta rendelkezésemre, amelyért hálás köszönet!

A bejegyzés trackback címe:

https://manzardcafe.blog.hu/api/trackback/id/tr9915550956

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása