Az ősz beköszöntével egyre jobban vágyok a visszavonulásra, ilyenkor átgondolom az elmúlt hónapok történéseit, lassan és komótosan felkészülök az új év fogadására, új terveket szövögetek, ebben az időszakban egyre inkább vágyom a testesebb ételekre, a művészfilmekre, a fajsúlyos, mély, felkavaró gondolatokra és eszmékre; ezekben a hónapokban alakítok a legtöbbet tudatosan a személyiségemen. Az ősz és a tél az én énidőm.
A hatékony személyiségfejlesztés érdekében keresgéltem olyan könyveket, amelyeknél már a leírásból felsejlő perspektíva is mini katarzis okoz, és a maximális gyarapodás, emelkedés és szárnyalás ígéretét hordozza magában. A Libri, Helikon és a Kalligram Kiadó kínálatában találtam olyan köteteket, amelyek elérték az imént említett hatást.
A 8 könyv mindegyike fényesebbre polírozza a lelkünket és szellemünket, elolvasásuk után biztosan nem tudunk ugyanúgy tekinteni a minket körülvevő világra. Sokan nyilván ezért tartják távol maguktól őket.
Az egyik a nők vitatott helyzetével foglalkozik, egyfajta kiáltvány az egyenlőségen alapuló társadalom kialakításáért, ahol felemelkedhetnek méltatlan pozíciójukból, és az élet minden területén elismerik és értékelik őket; a másik furcsa, őrült, misztikus utazásra hív a buddhizmus világában; a harmadik bebizonyítja, hogy a mítoszok micsoda hatással vannak a jelen emberére és mennyire meghatározó szerepük van a modern társadalmak felépítésében és működésében; a negyedik érdekes és elgondolkodtató eszméket közöl arról, hogy mi is valójában az emberiség 8 fő bűne; az ötödik elgondolkodtató értekezés arról, hogy mi a szent és profán – örök és mulandó – vallásos és vallástalan – transzcendens és materiális – tradicionális és modern; a hatodik a jelenben is nagyon aktuális kérdést feszeget: létezhet tartós („örök”) béke, és ha igen, mik a feltételei; a hetedik és a nyolcadik, egy szerzőtől származó könyv pedig annyira zsigeri és nagyon magyar, hogy azt szavakkal nehéz leírni: mi, miért és hogyan történt 1944-45 telén, valamint, hogy akitől kell igazán félni kell az nem más, mint a szomszédunk, aki ha valaha is ráléptünk a tyúkszemére vagy csak csúnyán néztünk rá, az első adandó alkalommal felnyom a regnáló hatalomnak.
Tudom, hogy az imént mini leírás alapján egyik sem tűnik könnyed leányregénynek, sem kellemes szórakozásnak, hanem sokkal inkább felzaklatnak, de néha muszáj szembesülni a valóság mélyebb bugyraival is. Nem csak azért, hogy ne érhessenek váratlanul az emberi aljasság árnyalatainak milliói, hanem azért, hogy legyen remény is az emberi tisztaság létével kapcsolatban, és persze azért is, hogy elhiggyük, van esély a felemelkedésre és a szárnyalásra, a másképp gondolkodásra, a fejlődésre, empátiára; hogy van remény az emberiség túlélésére.
A kiolvasásuk még folyamatban van, de már most úgy érzem, hogy tökéletes választások ahhoz, hogy más emberek, többek, érettebbek, erősebbek és bátrabbak legyünk. Mindenkinek el kellene olvasni őket!
Melinda Gates - A nő helye
„Ha az emberiség sorsán akarunk javítani, fel kell szabadítanunk a nőket! Ez a legátfogóbb, leghatékonyabb, legjobban megtérülő befektetés.”
Az utóbbi húsz évben Melinda Gates a világ legtávolabbi pontjain élő, súlyosan nélkülöző emberek megsegítésének szentelte életét. Munkája során egyre világosabbá vált számára, hogy ha elő akarjuk segíteni a társadalmi fejlődést, mindenekelőtt a nők elnyomását kell megszüntetnünk. Megindító, mozgósító erejű könyvében együttérzéssel, tapintatosan, mégis őszintén és elfogulatlanul mutatja be azokat a rendkívüli asszonyokat, akiknek a történetei egytől egyig a közös akarat és az összefogás hatalmas erejét bizonyítják. A nők helye a legégetőbb problémákra irányítja figyelmünket a gyermekházasságtól kezdve a fogamzásgátláshoz való hozzáférés akadályain át a munkahelyi diszkrimináció számos jelenségéig. Melinda Gates, a világ egyik legbefolyásosabb üzletemberének feleségeként most először vall saját életéről is: leírja, milyen út vezetett a házasságán belül az egyenlőségen alapuló kapcsolatig, és bemutatja, milyen változatos lehetőségek állnak rendelkezésünkre ahhoz, hogy valóban megváltoztassuk a világot – és önmagunkat.
Jack Keroauc - A Dharma csavargói
Nem sokkal az őrült száguldozások könyve, az Úton megjelenése után Kerouac – aki akkor már a beatnemzedék leghíresebb írója volt – 1958-ban kiadott új regényével bizonyította, hogy őt valóban nem a beatmozgalom felszínes divatja érdekli. Új hősei, Ray Smith és Japhy is mindig „úton” vannak – de ez a buddhizmus útja, a Dharmáé, vagyis az „Igazságé” –, és a lét illuzórikus voltát megtapasztalva próbálnak szembeszállni a hitvány világgal, amelyben élniük kell.
A Dharma csavargói Keroauc másik maradandó remekműve az Úton mellett – ez a „furcsa, magányos, őrült, katolikus misztikus” (ahogy önmagát jellemezte) egyszerre végtelen komolysággal és igéző öniróniával meséli el életének buddhista szakaszát, amikor le akart mondani az italról, a nőkről és minden ártalmas földi hívságról – hogy egyúttal megszabaduljon minden fájdalomtól és félelemtől. Mint sok más nyugati embernek, ez neki sem sikerült – de nagy irodalom született belőle.
Joseph Campbell - A mítosz hatalma
Joseph Campbell világhírű mitológia-kutató gondolatai nagy hatást gyakoroltak emberek százezreire, köztük George Lucasra is, a Star Wars univerzum megteremtőjére. Campbell – akinek a mítosz nem más, mint „a világegyetem dala, a szférák zenéje” – kötetlen beszélgetés formájában avat be régi korok, letűnt népek mítoszainak legfőbb motívumaiba, miközben rámutat az ezekből fakadó erőre, mely a modern társadalmakban is meghatározó szereppel bír. A mitikus narratíva és a szimbólumok mély értelme nemcsak az ókori világban adott különleges jelentéstartalmat születésnek és halálnak, szerelemnek és házasságnak, háborúnak és áldozatnak, Isten és ember kapcsolatának, de mindez – időn és téren átívelve, univerzális hatalma miatt – a ma emberét is képes megérinteni.
Konrad Lorenznek - A civilizált emberiség nyolc halálos bűne
A Nobel-díjas Konrad Lorenznek, az orvostudományok és a filozófia doktorának szakterülete elsősorban az állatvilág tanulmányozása volt, munkásságát később terjesztette ki az emberiség etológiájára. 1972-ben írott könyvében azt vizsgálta, hogyan változtatja meg fejlődésünket az ember viselkedése, tevékenysége, s fő tézise az, hogy az orvostudomány és a technológia fejlődése, amitől a csodát várjuk, valójában civilizációnk megsemmisüléséhez vezet. Lorenz munkájában nyolc olyan, egymástól megkülönböztethető, jóllehet szoros okozati összefüggésben álló folyamatot tárgyal, amelyek pusztulással fenyegetik nemcsak modern kultúránkat, hanem az emberiséget mint fajt is. Ezek a következők: a túlnépesedés, az élettér pusztulása, a versenyfutás önmagunkkal, az érzelmek fagyhalála, a genetikai összeomlás, a tradíciók lerombolása, a dogmák ereje és az atomfegyverek. Konrad Lorenz könyve majd ötven év távlatából is megrázó és elgondolkodtató írás.
Mircea Eliade - A szent és a profán
Szent és profán – örök és mulandó – vallásos és vallástalan – transzcendens és materiális – tradicionális és modern: ezek a kulcsszavai a neves vallástörténész, Mircea Eliade egyik legismertebb művének. A történelem folyamán az ember egyre jobban eltávolodott az égtől, és egyre közelebb került a földhöz, egyre inkább kiszakadt a szent terekből és a megszentelt, ciklikus időből, melyben a rítusok folytak, hogy individuális szabadságát a végletekig fokozza. De vajon képesek vagyunk-e a misztikumtól teljesen megfosztva, az egzisztenciális lét rideg, ritmustalan világában élni, megszabadulva az őseink életét átitató szent és vallásos paradigmától, viselkedési mintáktól, melyek tartalmukban már nem, de formájukban még mindig fellelhetők a profán ember egyéni és társadalmi szokásaiban?
Immanuel Kant - Az örök béke
Immanuel Kant 1775-ben megjelent filozófiai esszéje a tartós („örök”) béke lehetségességét vizsgálja, pontosabban annak feltételeit igyekszik meghatározni. Nemcsak amellett érvel, hogy a politikai és az erkölcs összeegyeztethető, és hogy a gyakorlati ész korlátait és az ember gyarlóságait figyelembe véve is a háborúk teljes megszűnése felé haladhat az emberiség, hanem olyan kérdéseket is felvet, amelyek épp mostanában válnak igazán aktuálissá. Azt például, hogy az államok, miközben a föderalizmus elvei szerint államszövetségeket hoznak létre, átadják-e vagy sem szuverenitásuk egy részét egy új, magasabb szintű, végrehajtó és kényszerítő erővel is bíró államnak. Az egyik legfontosabb tétele pedig: hogy az államnak – a tartós béke érdekében is – biztosítania kell, hogy a „filozófusok” szabadon kifejthessék véleményüket a politikai ügyeiben. „Amiben ez a nagy és kiválóan józan gondolkodó egész komolyságával hinni tudott, az mégsem lehet csupa utópia és naivság” – írta Kant művének fordítója, Babits Mihály 1918-ban.
Zoltán Gábor - Orgia
A második világháború végnapjaiban játszódó regény a nyilasok szemszögéből mutatja meg, milyen is az, amikor valaki(k) egy eszme nevében önként, kéjjel öl(nek), nemcsak parancsra. Zoltán Gábor Budapesten született 1960-ban. A városmajori templomban keresztelték. Ahol nem sokkal korábban Kun páter prédikált. A Maros utcában nőtt fel. Ahol a nyilasok tömeggyilkosságokat rendeztek. 2010 után szánta rá magát, hogy lehajoljon az előtte heverő témához. Hogy megismerje a Városmajor múltját. Mindenekelőtt azt, hogy mi, miért és hogyan történt 1944-45 telén.
Zoltán Gábor - Szomszéd
A Szomszéd folytatása és előzménye is Zoltán Gábor 2016-ban megjelent Orgia című regényének. A jelentős érdeklődést keltett könyv a tizenkettedik kerületi nyilasok 194–45-ös tetteit mutatta be úgy, ahogyan azt eddig más irodalmi alkotás meg sem kísérelte. A szerző, aki a helyszínen nőtt fel, próbálja megérteni és megértetni, hogy mi vezetett a véres eseményekhez. Egykori és mai szomszédai, Márai Sándor, Jávor Pál és Solti György, valamint sok más híres és kevésbé nevezetes ember nyomába szegődik. A Szomszéd nem annyira gyötrelmes olvasmány, mint az Orgia, de a múlt és az emberi viselkedés hasonló mélységeibe visz.
A recenziós példányokat a kiadók bocsátották a rendelkezésemre, amelyért hálás köszönet!
