Zenéről beszélni olyan, mint színeket hallgatni vagy építészetre táncolni. Egyik sem lehetetlen, csak nehézkes. Annyi biztos, hogy mindenkire hatással van, de senkire sincs ugyanolyan hatással egy-egy dal vagy dallam. Mivel zenével (is) foglalkozom lassan 25 éve, így engem különösen érdekel ez a téma, minden aspektusból, gyakorlatilag minden szinten mindenevő vagyok.
Nem csak a különböző kedvencek unalomig hallgatása foglalkoztat, hanem a dalok készítése, a létrehozásukhoz szükséges különböző eszközök működése, az alkotás folyamata, de ugyanígy érdekel, hogy milyen a hatása van ránk, az emberi egészségre fizikailag, érzelmileg és mentálisan? Vagy, hogy hogyan alkalmazható terápiaként? Vagy, hogy mi „működteti” dallamtapadás jelenségét? A zeneiség kulturális eredetű vagy a valami mélyen ösztönszerű, úgymond biológiai szükséglete az emberi fajnak?
Nagyon örültem, amikor szembejött velem az egyik könyvesboltos kiruccanásom alkalmával Elisabeth Hellmuth Margulis könyve, amely ráadásul olyan szemszögből vizsgálja ezt az érdekes témát, ami szintén kiemelten fontos az életemben. A zene pszichológiája című kötet a fentiek mellett olyan kérdésekre keresi és adja meg a választ, hogy miből áll a főemlősök, sőt az élővilág más szereplőinek zeneisége? Kulturális vagy biológiai gyökerei vannak a zenének? Vagy éppen, hogy miként befolyásolja a korai zeneoktatás a gyerekek memóriáját, iskolai teljesítményét és matematikai képességeit? Valamint többek között arra is ráláthatunk, hogy mi a nyelv és a zene kapcsolata?
A szerző számtalan izgalmas szemszögből vizsgálja a zene és az ember kapcsolatát, és közben olyan dolgokra, rejtett összefüggésekre is rávilágít, amelyek fel sem merülnének az átlagolvasók mindennapjaiban, mert evidenciaként kezelik a létezésüket. Nem ragad le egyetlen módszertan vagy tudományág ismereteinek, eredményeinek bemutatásánál, bátran merít antropológiai, matematikai, zenetudományi, pszichológiai és orvostudományi területekről is, hogy az olvasó minél átfogóbb képet kapjon arról, mi számít zenének, vagy egyáltalán mi is az a zene?
Számomra az egyik legizgalmasabb rész mindenképpen a jövő feszegetése, a felmerülő kérdésekre adható lehetséges válaszok felvázolása. A zenét sajnos a legtöbben nem értékelik megfelelően, nem kezelik a helyén, magától értetődőnek tartják a létezését, ingyenesnek gondolják és nem érzik a mögöttes munkát (vagy ami még rosszabb, nem is érdekli őket), amit a jövőben jó lenne helyretenni az emberek fejében. Ehhez a zenészek is hozzájárulhatnak, ha megmutatják, hogy mennyi munka és micsoda tudás kell ahhoz, hogy létrejöjjön egy-egy dal, valamint lehetne még több olyan műsor, mint például a Dalfutár, és nem csak idehaza, hanem a világban bárhol/mindenhol, illetve a hallgatók részéről is fontos volna a megérteni akarás.
Mint a szerző kifejti, az úgynevezett big data megjelenése számos területen fejtette ki hatását, előre jelzett járványokat, megjósolt vásárlási szokásokat, ugyanígy a zenepszichológiára is hatással van. A ma technikai vívmányai teszik lehetővé, hogy olyan anyagokat vizsgálhassunk, amelyekre 50 éve nem volt lehetőség, és ehhez már nincs szükség emberi résztvevőkre. De nemcsak ezek az anyagok válhatnak a big data alanyaivá, hanem az emberi szokások, amelyekről élő adatokat is kapunk a mobiltelefon- és internethasználat által. A mobilok ezen felül mára fiziológiai érzékelőkké váltak, felhasználási lehetőségük egyelőre nem ismer korlátokat. A Google mérnökei a felhasznált adatokból kreálnak számítógép alkotta zenét. A gépi intelligencia olyan fejlett módon képes elemezni a zenét, és az eredményeket új művekhez felhasználni, hogy az embert is megtévesztené eredetisége – írta.
Nagyon hasznos kiadványról van só, amely simán beletartozik a "receptre felírandó könyvek" kategóriájába. Minden olyan ember könyvespolcán ott a helye, aki szereti a zenét!
A szerző, Elisabeth Hellmuth Margulis az Arkansas-i Egyetem munkatársa. Zeneszerzői tanulmányait a Columbia Egyetemen folytatta. A zenét a kognitív tudományok felől közelíti meg, elsődlegesen azt vizsgálja, hogy a zenei struktúra és a zeneileg nem képzett befogadók között milyen kapcsolat alakul ki. Számos zenetudományi folyóiratban publikál, rendszeresen tart előadásokat az Egyesült Államokban és Kanadában.
Elisabeth Hellmuth Margulis - A zene pszichológiája
„A zenéről írni olyan, mint táncolni az építészetre.” – szól a már többeknek tulajdonított idézet. Ennek ellenére a zenét sokan, sokféle megközelítésből próbálták meg értelmezni, különböző módszerekkel leírni. Egy ilyen, az elmúlt évtizedekben felerősödött értelmezés a zenét az emberi elme termékeként definiálja. Legyen szó egy kompozícióról, egy előadásról, a zenehallgatásról, a zene élvezetéről, az emberi elme korlátjai és képességei meghatározó szerepet játszanak. Az e megközelítés köré felépülő kutatási terület a zenepszichológia, amely a filozófia, a zeneelmélet, a kísérleti pszichológia, az idegtudomány, az antropológia és a számítógépes modellezés területéről származó gondolatok integrálásával igyekszik választ adni arra a kérdésre, hogy milyen szerepet tölt be a zene az emberek életében.
E lendületes és közérthető stílusú könyv tudományos megvilágításba helyez számos, a szakmabelieket és az érdeklődő nagyközönséget egyaránt mozgató kérdést: Miért szeretik az emberek a zenét? Mi motiválja őket a zenehallgatásra vagy a zenélésre? Miért képes egy zenei előadás mély érzéseket felszínre hozni, vagy éppen megtáncoltatni a közönséget?
A könyvet ide kattintva vásárolhatod meg.
A recenziós példányt a kiadó bocsátotta rendelkezésemre, amelyért hálás köszönet!
