Bár mindig is érdekelt Leonardo da Vinci élete és munkássága, egészen mostanáig a legalapvetőbb információkon kívül túl sokat nem tudtam róla. Nem csak azért, mert idehaza annyira összetett és tartalmas könyv még nem jelent meg róla, mint Walter Isaacson vaskos kiadványa, hanem azért is, mert a figyelmem és kíváncsiságom, mint kiderült, Leonardo da Vicihez hasonlóan meglehetősen szerteágazó. Mindig mindenről mindet azonnal tudni akarok.
Az információk begyűjtésével kapcsolatban olyan vagyok mint egy méh, repülök virágról virágra, és mindig van valami érdekesebb téma az előzőnél, amit szeretnék megismerni. A mentális problémáimon belül a derealizációnak köszönhető agorafóbia megnehezíti, hogy a külvilágban kézzelfogható tapasztalatokat szerezzek a különböző, engem érdeklő témákban, de a múlhatatlan érdeklődésemet az élet nagyobb és kisebb kérdéseivel kapcsolatban szerencsére az interneten, ismeretterjesztő műsorokon és könyveken keresztül is ki tudom elégíteni. A legjobb példa az információ éhségemre talán az, hogy jelen pillanatban is 18 könyvet olvasok egyszerre. Komolyan! Mindig a hangulatomnak és kíváncsiságomnak megfelelőt veszem elő.
És éppen ez a kíváncsiság az, ami Leonardo da Vincit nagyon közel hozta hozzám Walter Isaacson könyvén keresztül. Leonardót könnyen izgalomba hozható képzelőereje gyakran csábította a fantáziálás határáig, és ez az, amit nekünk, felnőtt fejjel is muszáj megőrizni és táplálni magunkban, és bátorítani a gyerekeinkben.
Walter Isaacson Leonardo da Vinci jegyzetfüzeteinek több mint 7.200 oldalát, és az életét és munkásságát érintő legújabb felfedezéseket tanulmányozva, feldolgozva és olvasmányosan, izgalmasan megírva elkészítette azt a könyvet, amely nem csak összefoglalja a meglévő ismereteinket minden idők legsokoldalúbb zsenijéről, hanem igyekszik azt a titkot is megfejteni, hogy miből fakad az az elképesztő kreativitás, amelynek birtokában volt.
Leonardo tudományos munkássága, ahogy azt a szerző számtalan példán át meggyőzően bemutatja, elválaszthatatlan művészi zsenijétől; s mindkettőt olyan tulajdonságok táplálták, melyeket mindannyian fejleszthetünk magunkban: mint a szenvedélyes kíváncsiság, a gondos megfigyelés és a féktelen, játékos fantázia.
Isaacson könyve nemcsak az alkotót, hanem az embert is igyekszik közelebb hozni, aki a maga korában meglehetősen kilógott a sorból, rengeteg dologban volt ő más, mint az emberek többsége: fattyú volt, meleg volt, balkezes volt, vegetáriánus volt, gyakran támadtak eretnek gondolatai, és nem tisztelt semmilyen tekintélyt: mindenről a saját szemével, a saját eszével, gyakran leleményes kísérletek révén akart meggyőződni.
Egy olyan ember volt, aki mert másképpen gondolkodni és másképpen cselekedni, mint a nagy átlag. Különc volt és lázadó, és éppen ez az, ami miatt elkészülhettek azok a remekművek, amelyek csodájára járnak a mai emberek és minden bizonnyal a jövő kismillió generációja is. Ha valamit igazán el kellene sajátítani tőle, akkor pont ez az: nem elnyomni kell az önállóságot, az újító, kreatív, inspiráló, innovatív gondolkodást és személyiséget, hanem támogatni, hogy minél több árnyalatot fedezzen fel önmagában, hiszen csak ebben az esetben van lehetőség arra, hogy világmegváltó dolgok szülessenek.
Mindenkinek el kellene olvasni ezt a könyvet!
Walter Isaacson - Leonardo da Vinci – A zseni közelről
Leonardo alkotta minden idők két leghíresebb festményét, az Utolsó vacsorát és a Mona Lisát; ám ő önmagát legalább annyira tekintette tudósnak és mérnöknek. Néha már rögeszméssé váló szenvedéllyel kutatta az emberi anatómiát, a szív működését, botanikai, geológiai, optikai és ezerféle egyéb tanulmányokat folytatott, új fegyvereket tervezett… és repülni vágyott ember alkotta szerkezettel. Matematikailag vizsgálta az optikát, tanulmányozta a fény útját a szaruhártyán át, majd a változó perspektívák illúzióját alkotta meg az Utolsó vacsorán, amely ugyanakkor bámulatosan gazdag festmény-elbeszélés a bibliai történetről, és felülmúlhatatlanul mély Jézus-ábrázolás.
Isaacson Leonardo minden nagy művét elemzi ebből a nézőpontból: ahogy a tudományos elme és az érző lélek együtt hozta létre az alkotás csodáját. Részben ez volt a leonardói zsenialitás receptje; részben pedig a különcsége – rengeteg dologban volt ő más, mint az emberek többsége: fattyú volt, vegetáriánus, homoszexuális, balkezes, gyakran támadtak eretnek gondolatai, és – az ő korában még egészen rendkívüli módon – nem tisztelt semmilyen tekintélyt: mindenről a saját szemével, a saját eszével, gyakran leleményes kísérletek révén akart meggyőződni.
A recenziós példányt a kiadó bocsátotta rendelkezésemre, amelyért hálás köszönet!
