Sokakhoz hasonlóan én is a Felhőatlasz című film miatt ismerem David Mitchell brit írót, akinek a regényéből elkészítették a Wachowski testvérek ezt a különleges hangulatú, idősíkokon átívelő, elgondolkodtató alkotást. Ez a film kellett ahhoz, hogy el akarjam olvasni az azonos című regényt, amely apró részleteivel tovább mélyítette a rajongást a történet és ezzel együtt az író tehetsége iránt.
Nagyon vártam, hogy mikor jelenik meg valami újdonság tőle, és az Európa Könyvkiadó jóvoltából végre megérkezett hozzánk a Csontórák című regény, amely az elődjéhez hasonlóan ismét egy nagyon izgalmas, korokon és kontinenseken átívelő történet, amelytől nem áll távol a lét nagy kérdéseinek feszegetése, az élet és a halál folytonos körforgásának boncolgatása.
A hatalmas méretű, 600 oldalas könyv több különböző szemszögből és idősíkon meséli el Holly Sykes összetett élettörténetét, miközben felfejti, hogy egyetlen ember legapróbb gondolatai és tettei is mennyire fontosak, és micsoda hatással vannak a világra, az egyén szűkebb és tágabb környezetére, amely hatás nem múlandó, végleg hozzájárul a valóságunkhoz.
A történet annyira komplex, szerteágazó és mély, hogy kiolvasásával még nem ér véget annak elemzése. Újra és újra feltűnik egy-egy jelenet, részlet, mondat, és a maga ambivalens módján, mint ahogy a Felhőatlasz is, megnyugtat, hogy mennyire kevéssé ismerjük a világot, az életet, amely minden boldog illúziójával, látszólagos nehézségével és tragédiájával együtt alkot egy hatalmas egységet, amit egy megmagyarázhatatlan valami egyben tart és működtet.
Maradandó regény, amely ugyancsak megfilmesítésért kiált! Wachowski nővérek?!
„A kezemet az oltárkorlátra teszem. – Mi van, ha… ha van mennyország, de csak pillanatokra? Mint egy pohár víz egy forró napon, amikor szinte szomjan döglesz, vagy amikor valaki ok nélkül kedves veled, vagy… – Anya megolvasztott Mars szelettel keni meg a palacsintát; apa felrohan a bárból, csak hogy azt mondja, „Hunyd le a két szemed, álmodjál szépeket”; vagy Jacko és Sharon minden szülinapon azt éneklik a rendes szöveg helyett, hogy „Hot dog szupipapot”, és majdnem bepisilnek, pedig nem is vicces; és Brendan nekem adja a régi lemezjátszóját, nem az egyik haverjának. – Mondjuk, hogy a mennyország nem olyan, mint egy festmény, ami örökre csak ott lóg, hanem inkább mint… mint a legjobb dal, amit valaha írtak, de amiből csak részeket hallasz, amíg élsz, elhaladó autókból vagy… emeleti ablakokból, amikor eltévedsz…” (részlet a kötetből)
David Mitchell - Csontórák
Miután csúnyán összeveszik az anyjával, a tizenöt éves Holly Sykes dacosan otthagyja az otthonát. Nem szökni akar, csupán bebizonyítani, hogy ő már nem gyerek, ám a távolléte alatt súlyos tragédia éri a családját, ami hatással lesz Holly egész életére, a szeretteire… …és azokra, akiket még nem is ismer. Egy cambridge-i egyetemista, aki vagyonért semmitől nem riad vissza; egy nyughatatlan újságíró, aki a család és a haditudósítás között vacillál; egy megkeseredett író, aki egyre távolabb sodródik a sikertől - az ő életük prizmáján keresztül rajzolódik ki Holly sorsa. Ahogy telik az idő és elketyeg az élet, fény derül egy misztikus csoport létezésére, és egy egész élet látomásai és véletlenei értelmet nyernek egy szürreális, láthatatlan háborúban, amely a világunk peremén zajlik. David Mitchell, a Felhőatlasz szerzője ismét egy korokon és kontinenseken átívelő, epikus történetet alkotott, amely egyszerre sorsregény, metafizikai thriller és meditáció halandóságról és túlélésről.
A könyvet ide kattintva vásárolhatod meg kedvezményesen.
A recenziós példányt a kiadó bocsátotta rendelkezésemre, amelyért hálás köszönet!
