Nagyon furcsa és félelmetes az általános butaság uralma a világban, például amikor egy kávés pohár jelenléte egy sorozatepizódban jobban felzaklatja és lázban tartja az embereket, mint a klímaváltozás, akkor reménytelennek tűnik, hogy az emberiségnek van jövője. Mégis pont ez az egyre szorongatóbb valóság az, amikor muszáj bízni abban, hogy van remény. Minél nagyobb a nyomás, annál inkább.
Bár sokan azt gondolják, hogy nem képesek változtatni a nagyobb horderejű dolgokon, maximum csak elszenvedői lehetnek a történéseknek, ez nem ok arra, hogy egyéni szinten ne változtassunk, és tegyünk meg minden apró lépést annak érdekében, hogy a helyes irányba haladjunk. Nem lehet azt az elvet követni, hogy ha más megtehet valamit, akkor én is, és nincsen felelősségem a döntéseimmel következményeivel kapcsolatban. Nem lehetünk annyira önzők, hogy az életünk felemás megélése és vitatható döntéseink meghozása közben nem gondolunk arra, hogy mi az, ami a nagyobb jót szolgálja.
Azért nem eldobni egy cigicsikket bárhová, mert jövő generációi ezt fogják kikaparni a terméketlen földből, műanyag szatyor helyett újrahasznosítható vászontáskát használni, következetesen szelektíven gyűjteni a szemetet, vagy más területeket nézve például betartani a közlekedési szabályokat autósoknak, motorosoknak, bringásoknak, gyalogosoknak egyaránt, nem okosba', mutyizva intézni a dolgainkat, hanem végigjárni a nehezebb, de tisztességesebb utat, nem ítélkezni mindenki felett, hanem megérteni és elfogadni akarni, megtanulni közösségben, harmóniában és egyensúlyban élni másokkal, nem pedig önző módon senkivel sem törődni, csak a magunk kicsinyes igényeivel, az önmegismerést választani a felületesség és mások megnyomorítása helyett felelős döntések, amelyek egy utópisztikus, de igenis megvalósulásra váró jövő felé vezetnek. A vicc az egészben, hogy mindenki jobb jövőt szeretne, mégis azt gondoljuk, hogy majd más meghozza a döntéseket és megteszi a szükséges lépéseket helyettünk. Nem fogja!
Igaz, hogy magasabb szinteken, de Rutger Bregman Utópia realistáknak című zseniális és lélekemelő könyve pontosan abban segít, hogy olyan jövőképpel is rendelkezhessünk, amelyre valójában a legtöbben vágyunk. Ezek megvalósításához elengedhetetlenül szükséges a fentebb vázolt egyéni felelősségvállalás, de végre feldereng a fény az alagút végén a könyv olvasása közben. Nálam legalábbis így történt, a meglepően negatív gondolkodásból elindultam a reményteljesebb kifejletek felé.
A könyvvel teljes egyetértésben úgy gondolom, hogy muszáj folyamatosan törekednünk az önmagunkról, életünkről és a világról szóló lehető legjobb verzió elképzelésére és megvalósítására, és ha elértük, amit akarunk, a megteremtett javakat alázattal kiélvezve újra a horizont felé kell néznünk, tovább kell álmodnunk és menetelnünk az álmok irányába a megvalósulásukig, máskülönben nincsen értelme semminek. Ahogy Oscar Wilde fogalmaz, a fejlődés az utópiák valóra váltásának folyamata.
A szerzőnek nem célja, hogy megjósolja a lehetséges jövőt, csupán arra vállalkozik, hogy felvillantsa előttünk a jövőben rejlő pozitív lehetőségeket. Lehet kicsiben gondolkodni, de akkor csak kicsi utópiák lesznek életünk részei, illetve lehet nagyban, a fantáziánkat teljesen szabadon engedve elmélkedni a jövőnkről. Bregman azt szeretné elérni, hogy merjünk álmodozni, lehetőleg minél színesebben, és ne hagyjuk, hogy bárki is eltérítsen, miközben az álmaink megvalósításán fáradozunk. Csak így lehetünk képesek meghaladni az általunk ismert valóságot. A mai világ kereteit is egyszer megálmodták valakik, majd addig mentek az azonos álmot álmodók, ameddig meg nem valósították.
Annyira hiányzik a pozitív, küszködésektől mentes jövőkép az életünkből, mint sivatagból az eső. Ez a könyv segít mindenkinek derűsebben látni az életet, úgyhogy nem hiányozhat egyetlen család otthonából sem!
Rutger Bregman - Utópia realistáknak
A könyv megmutatja, hogy a látnoki eszmékből igenis létrehozható egy valóban működőképes társadalom. A civilizáció összes mérföldkövéről - a rabszolgaság eltörlésétől a demokrácia kezdetéig - elmondható, hogy a többség szemében sokáig csupán utópisztikus fantáziának tűntek. Az új utópiák, mint például a garantált alapjövedelem és a 15 órás munkahét, akár már a mi életünk során is valóra válhatnak.
A könyvet ide kattintva vásárolhatod meg.
A recenziós példányt a kiadó bocsátotta a rendelkezésemre, amelyért hálás köszönet.
