Kiben bízzunk? Manapság a legnehezebb kérdések egyike, mivel kisebb-nagyobb dolgokban gyakorlatilag mindenki elhallgat, füllent, hazudik. A legkézenfekvőbb, ha olyan embereket keresünk, akik szerintünk a legkevesebbet kamuznak, vagy legalábbis a legkevesebb dolgot hallgatják el előlünk, de ha jobban belegondolunk, ez nagyon szomorú még így is. A megoldás szerintem a maximális őszinteség lenne, és ezt már nagyon sokszor hangoztattam a blogon.
Életem egy adott pontján azt vettem észre magamon, hogy egyre rosszabb a közérzetem az ilyen-olyan füllentéseim, hazugságaim által okozott folyamatos stressz miatt. A szorongás és a pánikbetegség állandó társaimmá váltak, nehezen aludtam el és éber voltam egész éjszaka, nyugtalan voltam nappal. Aztán mikor pofára estem valamelyik kisebb vagy nagyobb kamu után, úgy döntöttem, hogy elegem volt, és megpróbálok változtatni ezen.
Lassú és hosszadalmas munka következett, de végül rájöttem, hogy nem dől össze a világ, ha a hazugság helyett az igazmondást választom, sőt nagyon jó hatással van az önbizalmamra, arról nem is beszélve, hogy kiegyensúlyozottabb lettem, ráadásul a mély és nyugodt alvással töltött éjszakák száma és megsokszorozódott, majd végül átvette az uralmat.
Bár sokan rettegnek tőle, ha mindenki így cselekedne, és az őszinteség, a nyitottság válna az uralkodó tendenciává, soha többet nem kellene aggódnunk azon, hogy bárki átver minket. Először nyilván káosz lenne és gyökeres változások lennének, de megérné bevállalni mindenkinek, hiszen gyakorlatilag az őszinte emberi kapcsolatok és a bizalom minden ember számára kiemelten fontos az életben.
Ameddig ez nem történik meg, keresgélhetjük az őszintén kommunikáló, megbízható embereket, cégeket, de az egész egy nagy zsákbamacska, ahol túlságosan is nagy az esélye, hogy megszívjuk, és hosszú ideig nyögjük a választásunk következményeit. Addig is jó volna tudni, hogy hogyan lehet eligazodni ebben a káoszban, ameddig nem dönt az emberiség a maximális őszinteség mellett, ebben pedig Rachel Botsman közelmúltban megjelent Kiben bízzunk? című könyve nagyon sokat segíthet.
A szerző szerint egyébként nem olyan rossz a helyzet a bizalommal kapcsolatban, mint ahogy azt sokan, köztük én is gondolom/gondoltam. A bizalom állítólag nem tűnt el teljesen, csak a fókusza mozdult el, vagyis itt is igaz, hogy csupán átalakulásról van szó. Egyfajta felszínes megoldáskeresésről, amely enyhíti a tüneteket, de a problémát nem oldja meg alapjaiban.
A megállapítás jogos, de mivel csak elmozdulásról van szó és nem megoldásról, valójában nem beszélhetünk nagyobb őszinteségről, maximum csak azzal kapcsolatos bizalomról, hogy "hátha nem vernek át", ami valljuk be, továbbra is csak részeredmény. Most már nem felfelé bízunk, az intézményekben, bankárokban vagy politikusokban, hanem vízszintesen, leginkább a közvetlen környezetünk, embertársaink, sőt algoritmusok szavában. Gondoljunk csak például az Airbnb, Uber, Tinder létrejöttére és sikerére, hiszen ezek segítségével tulajdonképpen korábban elképzelhetetlen módon idegenekre bízzuk a lakásunkat, az utazásainkat vagy lazán találkozunk velük egy-egy kaland erejéig, azt figyeljük, hogy ki és hogyan pontoz/értékel, és megbízunk ezekben a pontszámokban. Rachel Botsman arra próbál meg válaszolni, hogy miért van így és hogyan lehet kihasználni az ebben rejlő lehetőségeket?
Nagyon érdekes könyvről van szó, amely az úgynevezett "megosztott bizalom"-elméletről szól, amely megváltoztatja az eddig ismert világot, újraírja az emberi kapcsolatok szabályait. Bizonyos értelemben visszaállítja a bizalom régi, falusi jellegű formáját azzal a kivétellel, hogy a közösség immár globális léptékű, és egyes láthatatlan szálait az internetes óriáscégek mozgatják.
A bizalom gyakorlatilag minden emberi kapcsolat, minden tevékenység és tranzakció alapvető eleme, a most zajló változásokat pedig érdemes mélységeiben is megérteni, ha szeretnénk biztos lábakon állni és azt érezni, minket senki nem verhet át. A könyv elolvasása után is úgy gondolom, hogy a maximális őszinteséget nem hagyhatjuk ki a képletből, de remélhetőleg előbb vagy utóbb eljut az emberiség erre a felismerésre is.
Rachel Botsman - Kiben bízzunk?
Hogyan kapcsol össze és hogyan választ szét bennünket a digitális fejlődés? Soha ne ülj be idegen kocsiba! - hangzott az egyik legfontosabb intelem, amire Rachel Botsman szülei annak idején felhívták lányuk figyelmét. Ehhez képest a közösségi autózást koordináló cégek az elmúlt években a világ legnagyobb vállalkozásai közé nőtték ki magukat, több millióan adják ki lakásukat ismeretlen embereknek, digitális valutával kereskednek és szoftveres robotokat használnak. Az emberiség történetében végbemenő egyik legnagyobb társadalmi átalakulás küszöbén állunk, amely mindenki életét megváltoztatja. A szerző górcső alá veszi többek között a megosztott közösségi szolgáltatásokat, a digitális valutákat, a blokklánc-technológiát, az éppen bevezetés előtt álló kínai állampolgárértékelő-rendszert vagy a drogdílerek munkamódszereit a világháló sötét oldalán - legfőképpen pedig azt, hogy a digitális kor beköszöntével mi vár mindezek hatására az emberiségre a belátható jövőben.
A könyvet ide kattintva vásárolhatjátok meg.
A recenziós példányt a kiadó bocsátotta a rendelkezésemre, amelyért hálás köszönet.
