Nehezen megfogalmazható, hogy mitől annyira mágikus és felejthetetlen China Miéville A város és a város között című könyve. Tulajdonképpen egy egyszerű és korábbról már ismerősnek tűnő nyomozós történetről van szó, viszont ez olyan környezetbe van ágyazva, ami sokáig nem hagyja nyugodni az olvasót, újabb és újabb kérdéseket felszakítva benne. Teljesen szürreális az egész, és ez az, amitől igazán maradandó lesz az élmény.
Hihetetlen mennyiségű építőelem és árnyalat alkotja a keretet, amely többszöri olvasásra is bőven tartogathat újabb felfedezni valót. A helyszín tulajdonképpen két vagy három város vagy idősík vagy dimenzió egymásba csúszása vagy ezek összessége, ahol a különböző városrészek és emberek bár együtt alkotnak egészet, mégis az itt-ott-amott élők teljes mértékben és tudatosan elkülönülnek a másikaktól. Gyakorlatilag bár az orruk előtt van a valóság másik része, nem látják.
Ebben a furcsa közegben élő összes embert gyerekkoruktól kezdve erre az állapotra pozicionálják, és ezt a helyzetet/felállást/berendezkedést valamiért senki nem kérdőjelezi meg az átlagos lakók közül. Persze vannak különböző csoportok, akik az egyesítést akarják ilyen-olyan eszközökkel, de a kissé elmaradottabbnak tűnő, szoci hangulatot árasztó Beszel, a gazdagabb, nyitottabbnak tűnő Ul Qoma, és a történet előrehaladtával egyre többször említésre kerülő, majd főszereplővé váló misztikus Orciny városrészek az emberek hárítómechanizmusának ködébe burkolózva különválasztva élik a mindennapjaikat.
Ebben az egyedi, meglepő és rengeteg kérdést felvető felállásban meggyilkolnak egy lányt, a nyomozó és segítője pedig megpróbál rájönni a megoldásra, amely végül nem annyira meglepő, mint ahogy azt várná az ember a zseniális körítést alapul véve, a szerző mégis ügyesen játszik az érzelmeinkkel, hiszen a nyomozó, Tyador Borlú személyes tragédiája a fura városéhoz hasonlóan elkülönülve, mégis azonos szálon futva kerül felfejtésre a történetben, ami egyszerre szívbemarkoló, mégis felemelő, de mindenképpen elgondolkodtató és izgalmas végkifejletet hoz.
És talán pont ez a lényeg, a személyes oldal boncolgatása, hiszen, miért élik elkülönülve az emberek a mindennapjaikat, amikor semmi szükségük nem volna rá? A különböző ideológiák csak akkor védelmezhetik meg magukat, ha tudomást sem vesznek a másik létezéséről? A határok kívül vagy inkább bennünk léteznek? A hárítás megvéd minket? A határok feloldása megoldást hoz? Megpróbálunk egyáltalán eljutni ezekhez a kérdéshez vagy fejet hajtva mások akaratának inkább sohasem szembesülünk a saját felelősségünkkel a bennünk rejtőző és a minket körülvevő élet kialakulásáért? Vajon annyira hatékonyan működik a hárítás, hogy a saját világunkon kívül másét nem látjuk, még akkor sem, ha az a szerettünk? Tényleg ismerjük a másikat? És önmagunkat? Önmagunk ismeretének hiányában pedig milyen jogon várjuk, hogy jobb élet és jobb körülmények manifesztálódnak körénk?
Súlyos kérdések ezek, amelyek a könyv befejeztével a varázslatosan mocskos miliőből való kilépés után borulnak rá az emberre, és gondolkodtatják el a saját életével, sorsával és lehetőségeivel kapcsolatban, napokon, heteken sőt hónapokon keresztül is.
China Miéville - A város és a város között
Valahol Kelet-Európa peremén, az ódon, szürke Besźelben Tyador Borlú felügyelőt holttesthez riasztják. A névtelen utcalánynak tűnő áldozat ügye rutinvizsgálatnak indul, de hamarosan egyre szövevényesebbé válik, és a rendkívül különös határzóna túloldalára, a modern, gazdag Ul Qomába vezet. A két városban, ahol az élet leghétköznapibb apróságait is furcsa előírások szabályozzák és láthatatlan hatalom felügyeli a rendet, egyre több érdekcsoport igyekszik ellehetetleníteni Borlú munkáját. A felügyelő azonban változatlan elszántsággal kutatja a névtelen lány és egy betiltott mítosz rejtélyét, hiába törnek az életére nacionalista csoportok és pitiáner bűnözők… illetve bármi is legyen az, ami a két város közötti hasadékokban rejtőzik.
A könyvet ide kattintva vásárolhatod meg.
A recenziós példányt a kiadó bocsátotta rendelkezésemre, amelyért hálás köszönet.
