A Kommunista kiskirályok című könyv olvasása közben végig déjà vu érzésem volt. Mintha a történelem újra és újra ismételné önmagát, mintha nem lenne kiút az ördögi körből. A kérdés csak az, hogy miért hagyjuk, hogy így legyen?
Miért teremtik meg az emberek újra és újra azokat a hatalom ittas vezetőket, akik a saját és szűkebb körük érdekein és jólétén kívül semmi mással nem törődnek, és akik a pozíciójuk megtartása érdekében képesek bármire? Vajon félünk szabadok lenni? Tudunk egyáltalán szabadok lenni és saját, felelős döntéseket hozni az életünket kapcsolatban? Vagy mindenképpen szükségünk van egy apa figurára, akire áttolhatjuk a felelősséget, aki helyettünk hoz döntéseket, aki azt állítja, hogy megvéd minket?
Azért, hogy biztonságban érezzük magunkat, képesek vagyunk feláldozni a függetlenségünket, a saját belső vágyainkat, a szabadságunkat, és ez döbbenetes. Meg az is, hogy bár egy idő után mindenki szenved a korlátoktól, a hazugságoktól, látja, hogy mi történik körülötte, mégsem tesz semmit, mert a biztos rossz még mindig jobb a bizonytalanságnál. A Kommunista kiskirályok című könyvben olyan történetek sorakoznak, amelyek ilyen és ehhez hasonló gondolatokat és kérdéseket ébresztenek az emberben.
Ezek a történetek persze a szocializmus helyi és országos vezetőiről szólnak, de a felsorolt példák akár a jelenben megállnák a helyüket, sajnos a világban egyre több helyen. Miképpen viselkedtek a hatalom birtokában anno? Hogyan azonosultak ezek az emberek az új pozíciójukkal, társadalmi szerepükkel? Hogyan vették át esetenként a korábbi elit szokásait, valamint hogyan váltak az elődeinkhez hasonlatossá?
Izgalmas kérdésekről van szó, amelyek megválaszolásával a szerzők/szerkesztők, Majtényi György, Szabó Csaba és Mikó Zsuzsanna megbotránkoztatnak, elgondolkodtatnak és felnyitják a szemünket. A múlt ismeretével a jelent sem tudjuk majd ugyanúgy nézni.
- A kötet első tanulmányában Cseh Géza és Majtényi György a korszak hírhedt honvédelmi minisztere, Czinege Lajos életébe, mindennapjaiba enged bepillantást. A miniszter a közvélemény szemében a rendszer (visszaéléseinek) szimbolikus alakjává vált – nem véletlenül. Már a korban is hírhedt volt urizáló életmódja, fényűző villája vagy éppen a vadászatai miatt. A rendszerváltás időszakában még parlamenti határozat is született a személyéről – a múlttól való elhatárolódás jegyében.
- Szokolay Domokos írása azt beszéli el a Magyar Államrendőrség egyik helyi (csornai járási) vezetőjének történetén keresztül, hogy a háború után, az új rendszer kiépülésének kezdetén a hatalomba újonnan érkező emberek magatartása, cselekedetei hogyan dúlták fel ismét a helyi lakosok mindennapjait, életét.
- Cseh Zita írása arról az esetről számol be, amikor 1964-ben a Heves Megyei Munkásőrség parancsnoka egy illegális fácánvadászat közben, véletlenül lelőtte a gépkocsivezetőjét, aki a helyszínen szörnyet halt. Ezt a cselekedetét még a rendszer sem tudta tolerálni, hiszen két éve börtönbüntetést kapott érte. A történet mégis érzékelteti a pártkáderek viselt szokásait, lehetőségeit, amelyek – ha nem torkolltak hasonló tragikus balesetbe – sokszor következmények nélkül maradtak. Ha voltak következmények, azok sokszor megrekedtek a párton belüli fegyelmi eljárások szintjén.
- Wencz Balázs tanulmányában a Tatabánya városi pártbizottság első titkárának az 1955 és az 1965 közötti fegyelmi ügyeit dolgozza fel. Ezek az ügyek részben a helyi párttitkár italozásairól, kocsmai balhéiról, részben házasságtörő kapcsolatairól szólnak. Mögöttük egy, a hatalmi helyzetével sokszorosan visszaélő férfi alakja rajzolódik ki. A „hatalom” sokszor – az úgymond „kommunista erkölccsel” szintén összeegyeztethetetlen – készpénzre váltható anyagi előnyöket jelentett a káderek számára.
- A Hajdú-Bihar Megyei Pártbizottság első titkárának portréját Husvéth András és Kovács Gergely tanulmánya vázolja fel. A megyei párttitkárt szintén nem számított feddhetetlen vezetőnek. Nemcsak a korabeli pletykák, hanem a levéltári dokumentumok tanúsága szerint is – színlelt szerződéssel, strómanok révén – érdekelt volt a megye egyik legjobban jövedelmező üzletében: a libatartásban, azaz a „libáztatásban”.
- Müller Gabriella írása a várpalotai városi párttitkár szokásait, magatartását mutatja be, aki ugyancsak nem vetette meg az italt. Hírhedt – a munkáshatalom képviselőjéhez semmiképpen sem illő – cselekedete volt, hogy az egyik bányásznap alkalmával az egyik (állítólag szintén ittas) bányászt is megütötte és leköpte.
- Cseh Géza olvasmányos írása azt eleveníti fel, hogy a városi tanácselnök, a párttitkár és a rendőrkapitány belső hármasa miképp határozta meg egy kisváros, Mezőtúr életét. Ők nemcsak szoros összefogásban irányították a település életét, hanem még kártyázni is összejártak: kezdetben a tiszti klubban, majd sokszor a helyiek által Nyalka Tetűnek nevezett Borostyán étteremben. Az egyik, Mezőtúr határain is túlterebélyesedő kisvárosi legenda szerint egyszer még a helyi téeszt is elkártyázták.
- A zalaegerszegi városi MDP-titkár történetét Káli Csaba tanulmánya dolgozza fel, a párttitkár elsősorban nőügyei miatt veszítette el a pozícióját. Nemcsak a helybéli nőkkel kezdett ki, hanem rendszeresen járt bordélyházba is (ezek léteztek még a Rákosi-korban is) a kommunisták erkölcsi feddhetetlenségét hirdető diktatúra idején.
- Kis József tanulmánya azt a rendszerszintű hatalmaskodást jellemzi, amelynek során 1959 és 1961 között többeket fizikai erőszakkal kényszerítettek be a termelőszövetkezetekbe (a téeszekbe). A téeszesítések során az erőszak szinte általánosnak, az viszont már kivételesnek számított, hogy a Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Zalkod faluban történt bántalmazásokat követően az egyik áldozat feljelentés tett. Az eljárásból kiviláglik, hogy a bántalmazók egyike maga a sátoraljaújhelyi járási tanács elnöke volt. A feljelentés nyomán több fegyelmi eljárást is indult a pártnál és a tanácsnál, sőt még a rendőrség is nyomozott. Jellemző a kor szürrealitására, hogy a felelősségre vont tanácselnök, miután elveszítette pozícióját, éppen az egyik községi téesz elnöke lett.
- Az Aradi Gábor tanulmányában bemutatott Tolna megyei (a dunaszentgyörgyi és a felsőnyéki) téeszelnökök ügyei is azt mutatják, hogy a korrupció, a hivatali hatalommal való visszaélés, akárcsak a mértéktelen italozás, rendszeres és valós vád volt a téeszek vezetőivel szemben. Czetz Balázs a Fejér megyei szári téeszelnöknek esetét tárja fel részletesen, akinek a visszaélései között a csalás, az okirat-hamisítás, a megtévesztés, a hatalommal való visszaélés egyaránt szerepelt.
- Írásában Gottfried Barna a tanácsválasztások kapcsán a népi demokrácia természetét térképezi fel általánosságban. A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Tarpa téeszelnöke választókerületében az mgtsz sofőrjével, vagyis az egyik beosztottjával szállt ringbe a tanácstagságért, és veszített. Bármennyire is távol állt ez a fajta választás, az úgynevezett „kettős jelölés” a politikai pluralizmustól, mégis alkalmat adhatott az állampolgároknak arra, hogy az általa nem kedvelt jelölt ellen szavazzanak. A téeszelnök azonban sofőrjét visszaléptette a tanácstagságtól, hogy mégis ő szerezze meg ezt a posztot is.
- A téeszeken belüli hatalmi túlkapások olykor ésszerűtlen gazdálkodással is párosultak. Gyenesei József tanulmányában azt elemzi, hogy a Bács-Kiskun megyei géderlaki Új Élet Tsz mérleghiánya 1963-ban meghaladta a két és félmillió forintot, ami kiugróan magasnak számított. Mindezt a dokumentumok szerint alapvetően a belső harcok, az egymással összecsapó egyéni káderérdekek idézték elő, amelyek felülírták a gazdasági racionalitást a döntések során.
- A hatalmi visszaélések természetesen nemcsak a mezőgazdaságot, a téeszek életét jellemezték, hanem a szocialista ipart, a vállalatok világát is. Kiss Norbert Péter írása egy kommunista vállalatvezető történetét eleveníti fel. A Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság vezérigazgatóját munkásai – mint más kommunista vállalatvezetőket is – „vörös báró”-ként emlegették. Az ő tevékenységével kapcsolatos ügyek büntetőperré duzzadtak. Ennek során számos, kisebb-nagyobb visszaélésre derült fény – olyanokra is, amelyek a korabeli vezetők anyagi lehetőségeit is jellemzik a számunkra, például, hogy az igazgató a vállalat autóját magáncélra használta, s visszaélt a hatalmával hétvégi háza építésekor vagy a balatoni nyaralója felújításakor.
- Az övéhez hasonló, jellegzetes eset a Mátraaljai Szénbányák Vállalat vezérigazgatójának a története, akit még az MSZMP-ből is kizártak. A Szilágyi Gábor által feldolgozott történet szerint őt szintén az ingatlanügyei sodorták bajba, például, hogy lakástámogatást vett fel jogosulatlanul, vagy hogy családi háza építkezésén a bányavállalat munkásait is dolgoztatta.
- A hatalom képzete a szocializmus világában más esetekben még konkrétabban a bűnhöz, sőt esetenként egészen konkrétan a bűnözéshez kapcsolódott. Bezsenyi Tamás írásában egy korabeli, igencsak rejtélyes bűnügynek eredt a nyomába. Az 1980-as évek elejének egyik híres betöréssorozata akár a szervezett bűnözés fogalmával is leírható. A feltárt esetnek külön érdekessége, hogy mögötte, a bűntettek hátterében – az elvben a szocialista törvényességet képviselő – rendőrtisztek álltak.
- Végül a kötetet záró tanulmány, Halász Csilla elemzése egy korabeli zaklatási esettel foglalkozik, amely önmagában is jól jellemzi a korszak társadalmában a férfiak túlhatalmát, s az ebből következő hatalmi visszaéléseket és bűnöket. A történet főszereplője egy helyi vállalat művezetőjeként, az üzem területén meglévő, valós hatalmával visszaélve zaklatta a munkásnőket.
Majtényi György, Mikó Zsuzsanna, Szabó Csaba - Kommunista kiskirályok
Hogyan éltek a kommunista vezetők a hétköznapokban, mik voltak a legfontosabb kiváltságaik? Miképp jutottak luxuslakáshoz, hogyan zajlottak a hírhedt vadászatok? Valóban elkártyázták a helyi hatalmasságok a mezőtúri téeszt? Mennyi pénz volt a hortobágyi libáztatásban? Volt-e gátja a korban a visszaéléseknek, a korrupciónak, és követte-e a bűnt olykor büntetés is?
A kötet írásai a kommunista korszak politikusainak életvitelét, hatalmi túlkapásait elemzik, miközben megdöbbentő képeket villantanak fel a közelmúltból és a kommunista kiskirályok mindennapjairól: fényűző villák, féktelen italozások, színlelt szerződések, strómanok, gyarapodó magánvagyonok...
A könyv történész és levéltáros szerzői e történetek kapcsán elemzik a korszak hatalmi viszonyait, társadalmát, és általánosabb kérdéseket is megfogalmaznak a hatalom természetéről. Kutatásaik korábban eltitkolt, mindmáig ismeretlen eseteket tárnak elénk a diktatúra mindennapjaiból.
A recenziós példányt a kiadó bocsátotta rendelkezésemre, amelyért hálás köszönet!
