Craig Thompson Takarók című képregénye felkavaró, mert rajta keresztül újraélhetjük rég elfeledett emlékeinket. Nem minden esetben könnyű olvasni, mert mindent felszínre hoz, nem csak a jó, hanem az elfojtott rossz dolgokat is, feltépni a még mindig csak gyógyuló sebeinken a vékony varrt, úgyhogy nem egyszerű feladat megbirkózni vele. Mégis felemelő ez a folyamat, mint ahogy az az összes jó dologgal kapcsolatban elmondható, hiszen a feldolgozási folyamatot, a tisztulásunkat segíti.
A téma a felnőtté válás és az első szerelem, mindez olyan formában és környezetben, ami a hétköznapi valóságával válik könnyen átélhetővé, ha pedig te sem tartoztál a kedvelt figurák közé az iskolában, netalán, ha "csak" szóban, de téged is bántalmaztak, te is szerettél volna valamilyen lenni és valamit elérni, amiben rajtad kívül senki nem hitt és nem támogatott, sőt arra fecsérelte a legtöbb idejét, hogy a saját szintjén tartson, ha te is teljes odaadással és egyre erősödő ragaszkodással reagáltál az első kedves szóra és emberekre, ha benned is fellobbant a mindent elemésztő szerelem és féltékenység lángja, és ahogy volt, úgy el is illant az első megpróbáltatásoknál, ha mindez abba az irányba terelt, hogy mára, a jelen állapotodban a sebeiddel együtt is viszonylagos békére találj a folyamatos keresésben az élet értelmét tekintve, ez a többszörös díjnyertes képregény rólad és neked szól.
Mindezt olyan inspiráló környezetben élhetjük át, ami abszolút segít a történetre fókuszálni. Nincsenek színek, minden fekete és fehér, ahogy a világot látjuk gyerekként. Hiányoznak az árnylatok, valami csak jó, valami csak rossz lehet. Ez persze paradoxon, hiszen ebben az időszakban a legélénkebb a fantáziavilágunk, de mégis ez a fajta leegyszerűsítés segíti könnyebben értelmezhetővé tenni a bonyolult világot.
Kifejezetten izgalmas és nagyon tetszik, ahogy a szerző/rajzoló játszik az idősíkokkal, a valóság és a fantáziavilág közötti átfedések, könnyed átcsusszanások és váltakozások érzékeny, művészi és mégis bárki számára ismerős megjelenítésével. Én ebből még többet is el tudtam volna viselni, mert bár belelátunk a főszereplő fejébe, fejlődésének mélységeit nem jeleníti meg ugyanígy. Csak látjuk, hogy eljut A pontból C pontba, de nem engedi, hogy rálássunk, mi volt a B ponton való áthaladás közben.
Lehet, hogy szándékosan van így, hiszen ez a fajta elemzés inkább az idő előrehaladtával jelenik meg az emberben, és mi csak szó szerint és átvitt értelemben is egy emlékezés képeit láthatjuk, mindenesetre ez a fajta számvetés hiányzik. Persze ez azt a lehetőséget is előrevetíti, hogy esetleg, valamikor a jövőben várható a folytatás.
Hiszen életünk egy adott pontján egyszer csak ott maradunk mi is a saját gondolatainkkal és felidéződött emlékeinkkel és még mindig fájó emlékeinkkel, egyedül, egy hóval betakart tájon sétálva. Nagyon jó szívvel ajánlom mindenki figyelmébe, mert maradandó élményt nyújt az olvasó számára ez a közel 600 oldalas, gyönyörűen és egyedi formában megkomponált történet!
Craig Thompson - Blankets/Takarók
Craig és Raina egymásba szeretnek egy mindent elborító hótakaró alatt, egy felekezeti téli táborban, és megosztják egymással hitbeli kétségeiket és a valóság előli menekülésről szőtt álmaikat. Idővel azonban feltámadnak személyes démonaik, és kapcsolatuk összeomlik. Egyetemes történet ez, és Thompson eleven ecsetvonásainak és sajátos oldalkompozícióinak köszönhetően nem csak ismerős, hanem szívszorító is. E két Eisner-díjjal és három Harvey-díjjal jutalmazott úttörő képregény roppant kifejező képet fest a tinédzserkori vágyakozásról, az első szerelemről (valamint az első szívszakadásról), a hit válságáról és a mindezzel való megbékélésről. Thompson ceruzával és tintával megénekelt szerelmi története maradandó élmény.
A képregényt ide kattintva tudod beszerezni kedvezményesen.
A képregényt a kiadó bocsátotta a rendelkezésemre, amelyért hálás köszönet!
