Életem egy adott pontján azt vettem észre magamon, hogy egyre rosszabb a közérzetem a kisebb-nagyobb füllentéseim, hazugságaim által okozott folyamatos stressz miatt. Szorongóssá változtam, nehezen aludtam el, éber voltam egész éjszaka, nyugtalan voltam nappal.
Pontosan már nem emlékszem, mi volt a katalizátor és mikor indultam el a változtatás útján, de gyanítom, hogy pofára eshettem valami összegabalyodott hazugsághálóban, így apró lépésekkel megpróbáltam megváltoztatni a hozzáállásomat, úgy alakítottam a dolgokat, hogy a velem szembejövő új helyzetekre minél őszintébben reagáljak és őszintén kommunikáljak. Minden félelmem ellenére a dolog működött, soha nem jött el a világvége, ellenben egyre könnyebb lélekkel jártam a világban, és a különböző emberi kapcsolataim is letisztultabbak lettek. Nem mondom, hogy könnyű az igazmondást gyakorolni, de a tapasztalataim azt mutatják, hogy hosszú távon nincsen más lehetőségem, ha meg akarom őrizni az elmém épségét és jól akarom érezni magamat bőrömben. Kevés felszabadítóbb érzés van az őszinteségnél.
A pozitív élményekből fakadóan azt a nem új keletű dolgot mondtam korábban az egyik szerettemnek, hogy hiszek abban, a megoldás a világban tapasztalható káosz csökkentésére az őszinteség bevállalása mindenkitől minden szinten. Erre az a válasz érkezett, hogy az őszinteség még nagyobb káoszt okozna, mint ami most van, amire muszáj volt helyeselnem, de azt is hozzátettem, hogy csak a legelején lenne így, aztán minden kitisztulna.
Nagy hatással volt rám a Tom Hanks és Emma Watson főszereplésével készült A kör című film és az eredeti könyv, amelynek alapvetésével majdnem maximálisan egyetértek, bár persze árnyalni kellene a benne foglaltakat. Szerintem kell határvonalakat húzni, nem kell mindig mindenkinek mindent elmondani, de ha kérdeznek, mindig mindenkinek mindenben igazat kell mondani.
Ugyanilyen nagy hatással volt rám a közelmúltban olvasott Dan Ariely könyv is, Az (őszinte) igazság a hazugságról című zseniális kiadvány, ami szintén megerősített az iménti eszmék létjogosultságában. Abban is segít, hogy megértsük a saját viselkedésünk okait, rámutat sok érdekes megoldásra amellyel féken tarthatjuk bennünk rejlő tisztességtelenséget és hazugságra való hajlamot, merthogy nem igazán létezik olyan ember, aki makulátlanul tiszta lenne. Ezek sajnos mindenkiben benne rejtőznek, akik élnek is vele, igazolásokat keresnek és talállak arra, hogy miért cselekszenek így, ahelyett hogy a nehezebb, de mindenképpen az egyenes utat választanák.
A könyv feltérképezi a csalásra csábító okokat, és közelebbről szemügyre veszi, hogyan maradhatunk becsületesek. Megvizsgálja, hogy mitől üti fel a fejét a tisztességtelenség, és miként csalunk a saját érdekünkben, miközben arra is képesek vagyunk, hogy megőrizzük az önmagunkról alkotott pozitív képet, amely tulajdonságunk egyébként képessé tesz bennünket a csalások túlnyomó többségére. Segítségével felfedezhetjük a mindennapi életünket becsületesebbé vagy éppen tisztességtelenebbé tevő pszichológiai és környezeti tényezőket, többek között az érdeküközést, a hamisítást, a kötelezettségvállalást, a kreativitást és a puszta fáradságot.
Megvizsgálja a tisztességtelenség társadalmi aspektusait, ezen belül pedig azt, hogy mások miként befolyásolják a helyesről és a helytelenről alkotott nézeteinket és a csalásra való képességünket akkor, amikor előnyük származik a mi helytelen cselekedeteinkből. Végül, de nem utolsósorban pedig megkísérli megértetni velünk a tisztességtelenség működését, hogy miként befolyásolja azt mindennapi környezetünk struktúrája, és milyen körülmények hajlamosítanak a tisztességesebb vagy a kevésbé tisztességes viselkedésre.
A kiadványt az alábbi könyvesboltokban vásárolhatod meg:
A recenziós példányt a kiadó bocsátotta a rendelkezésemre, amiért hálás köszönet!
