Van olyan kritika, amely Forrest Gumphoz hasonlítja a Daniela Kapitáňová Könyv a temetőről című könyvét. Valóban van valami összefüggés, csak itt nem nagyobb történelmi események, popkulturális ikonok születésénél van jelen az együgyű főszereplő, hanem egy alternatív, közép-kelet európai, nyers, koszos változatában, ahol a fogyatékosságát – nyilván nem tudatosan – leplező és kompenzáló főszereplő megpróbál teljesen belesimulni a korlátolt és rosszindulatú közegbe olyannyira, hogy tragédiák előidézője lesz a mikrokörnyezetben.
Szerintem a könyv főszereplője, Samko Tále, aki egy 44 éves, szellemi fogyatékos, törpe növésű férfi, nyomokban random Maunikasó szereplőket tartalmaz, aki talán valójában nem is rosszindulatú, csak a megfelelési kényszer vezérli, és ezáltal azok mélységesen mély és faék egyszerűségű erkölcsi és morális színvonala, akikhez idomulni akar. Hiszen senki sem születik előítéletekkel.
Ha valaki szépen köszön, az rendben van, ha azonban "zajszintet okoz", akkor már nem, arról már ne is beszéljünk, ha valaki "cigány" vagy "zsidó" vagy "buzi" vagy "néger" vagy "magyar"...vagy...vagy... vagy ezek kombinációja, a gyűlölet különböző mélységeinek mocskos útvesztőiben bolyongunk. Csak úgy, mint a jelen átlaga. Samko Tále ennyire egyszerű, mégis sokkal összetettebb személyiségről van szó, mint Forrest Gump, legalábbis a környezetén keresztül lényegesen árnyaltabb képet kapunk róla és a hátborzongató valóságról.
Néha vicces, néha fárasztó az együgyű ember elképesztően egyszerű gondolatait, okfejtéseit, visszatérő frázisait olvasni az életről, és masszív szégyenérzet lesz úrrá rajtunk, amikor a különböző szintű, de általános kihasználásával szembesülünk, miközben elborzaszt a tudat, hogy sajnos az ehhez hasonló gondolatok, érzelmek és világlátás az átlagos.
Persze lehet egy olyan szemszögből is vizsgálni a történetet, amely szerint minden előítéletes ember valahol értelmi fogyatékos (tehát gyakorlatilag minden szereplő), de minimum tanulatlan, befolyásolható, és innen nézve akár könnyebb lehet elviselni a jelenség létezését azok számára, akik képesek a megbocsátásra. De lehet, hogy mégsem ennyire egyszerű a képlet. Hát nem? Hát de!
Hogy miért érdemes elolvasni? Mert a valósággal szembesülünk és rengeteg, egyszerű, mégis velős választ kapunk arra, hogy miért olyan a világ, amilyen, miért mozognak ólomlábakon a nagyobb horderejű társadalmi változások, és arra is, hogy miért érdemes mégis megpróbálni változtatni azokon a dolgokon, amelyekről úgy tűnik, hogy lehetetlen.
A recenziós példányt a kiadó bocsátotta a rendelkezésemre, amiért hálás köszönet!
A könyvet az alábbi könyvesboltokban vásárolhatod meg:
