Az őskorban azt gondolták, hogy amit látnak, az a tejes valóság, a középkorban azt gondolták, hogy amit látnak, az a teljes valóság, a 20. században azt gondolták, hogy amit látnak, az a teljes valóság. Miközben a történelem azt mutatja számunkra, hogy csak a változás a biztos, és minden eredményünk csak az adott pillanatban igaz, mi az elődeinkhez hasonlóan bámulunk bele a nagyvilágba és meg vagyunk győződve arról, hogy amit látunk, az a valóság.
David Eagleman amerikai neurológus közelmúltban megjelent könyve, Az agy viszont a legújabb kutatásokra hivatkozva be is bizonyítja számunkra, hogy nagyon keveset érzékelünk a minket körülvevő világból, és az, amit felfogunk belőle egészen apró változások miatt is képes merőben más tapasztalatot nyújtani, így történhet meg az, hogy mivel a Föld lakóinak jelenlegi száma gyorsan közelít a 8 milliárdhoz, éppen ennyi eltérő valóságérzékelésről beszélhetünk. A következő kérdés mindenféle magasröptű filozofálgatáson túl, tudományos alapon is feltehető: melyik valósabb valóság a másiknál?
Nem fordítunk elegendő figyelmet az agyunkra, pedig ennek a különleges szervnek a vizsgálata, elemzése olyan fontos kérdések megválaszolásában segít, mint például, hogy mi befolyásolja a döntéseinket? Hogyan kapcsolódunk embertársainkhoz? Hogyan szeretünk vagy éppen nem szeretünk? Mit fogadunk el igaznak vagy hamisnak? Hogyan küzdünk az életünkben a vágyainkért, egyáltalán miként irányítjuk az életünket? Mit kell tennünk ahhoz, hogy boldogabb és egészségesebb életet élhessünk? Természetesnek vesszük az ezekre a kérdésekre érkező belső válaszainkat, tudjuk, hogy mit, miért és hogyan teszünk, tisztában vagyunk a döntéseink valódi okaival. Vagy mégsem? Lehet, hogy mindez csak illúzió és valójában fogalmunk sincs arról, hogy mi és miért van úgy, ahogy?
Csak egy példa: Eagleman szerint az agyunk tulajdonképpen egy tökéletes szimulátor, amely elraktározott minták alapján építi fel a külvilágot és a külső ingerekhez csak akkor nyúl, ha a mintától eltérést tapasztal. Vagyis a külső ingerek nem felépítik, csupán modulálják a belső világunk eseményeit. A szerző ilyen és ehhez hasonló döbbenetes következtetéseket vont le a vizsgálódásai során, úgyhogy az egyértelmű válasz az, hogy lövésünk sincsen a valóságról, csak a felszínt kapirgáljuk.
Szerencsére ezeket a konklúziókat meg is osztja velünk az említett, jelenből a jövőnk felé haladó, olvasmányos, hihetetlenül izgalmas és lebilincselő könyvben, amelyet majdnem egy ültő helyemben kiolvastam. Gyakorlatilag letehetetlen, már amennyiben a fáradságtól nem ragad le a szemünk. Egyértelmű és előkelő helye van az idei év (számomra) legjobb könyvei között!
A recenziós példányt a kiadó bocsátotta a rendelkezésemre, amiért hálás köszönet!
A könyv az alábbi könyvesboltokban vásárolható meg:
