A blog rendszeres olvasói tudják, hogy mi a véleményünk a hátrányos megkülönböztetésről, rasszizmusról és társaikról, de sosem árt újra és újra elmondani, mert sajnos borzasztóan sokan szenvednek tőlük.
Míg ezek bekorlátoznak és bántanak, az elfogadás és a tolerancia szabaddá tesz és megóv. Ha valaki nem öl, lop, csal, hazudik, nem bánt és terrorizál másokat sem testileg, sem lelkileg, ellenben a boldogságra törekszik, tud szeretni, tisztelni, becsületesnek lenni, azt nincs miért elítélni és bántani, azt megóvni kell fajtól, nemtől, nemzetiségtől, nyelvtől, etnikai származástól, vallástól, politikai vagy bármely más meggyőződéstől, fogyatékosságtól, egzisztenciális helyzettől, kortól vagy szexuális irányultságtól függetlenül! Hiszünk abban, hogy mindenkit csak tettei és teljesítménye alapján kell megítélni, tekintet nélkül bármi másra!
Pajtim Statovci – Macskám, Jugoszlávia című könyve két olyan sorsot követ végig, ahol jelen van az előítéletesség számtalan fajtája, legyen szó családon belülről vagy éppen idegenektől érkező változatairól. Az egyik főszereplő egy 21 éves, Helsinkiben élő meleg srác a jelenben, a másik pedig egy Koszovóvan élő albán muszlim nő 1980-ban. A srác internetes oldalakon keresi a partnereit és a helyét a világban, kígyót tart, és különös macskákkal ismerkedik, a nő az álomesküvőjére készül a meghatározott és szigorú kereteken belül. A két szálon futó cselekmény idővel összeér, miközben belső és külső világok dőlnek össze és épülnek újra, és mindenki küzd a boldogságáért.
Szerintem ennél többet nem szabad elmondani a tanulságos, furcsa és gyakran szürreális történetről, egyszerűen el kell olvasni, ami meglehetősen könnyen megy, hiszen nagyon jó a nyelvezete a könyvnek. Ha bátrak vagyunk és merünk szembenézni az ismeretlennel, két csodálatos világgal, két egyedi szemszögből láttatott érzelmekkel, szerelemmel, bánattal, örömmel, fájdalommal, vágyakkal, kiábrándulással és sok hasonlóan fontos lélek-építőelemmel lehetünk gazdagabbak, amelyektől kár lenne elzárni magunkat. Utána nem tudunk majd ugyan nézni azokra, akik a szűkebb vagy tágabb környezetünkben vagy a világban hasonló cipőben járnak.
Talán sokan éppen ettől tartanak, hiszen ha kitárulkoznak az ismeretlen előtt, akkor olyan tapasztalatokat szereznek, amelyek elveszik a megkülönböztetés "játékszert", amely odáig kitöltötte a mindennapokat és a lelkül minden zugát. Nem tudják elfogadni tudat alatt vagy sajnos tudatosan annak lehetőségét, hogy a gyűlölet helyét odabent és idekint átvegye valami pozitívabb érzelem...legalább annyi, hogy "ők is csak emberek". Szépek, élnek és virulnak, boldogok akarnak lenni, nem mások kárán, hanem mindenkivel együtt.
Pajtim Statovci 1990-ben Koszovóban született, Finnországban élő szerző szóban forgó, huszonnégy évesen írt első regénye 2014-ben elnyerte a rangos Helsingin Sanomat irodalmi díjat a legjobb első regény kategóriában, és azóta tizenkét nyelvre fordították le. A siker nem véletlen! Jó szívvel ajánlom a figyelmetekbe.
A recenziós példányt a kiadó bocsátotta a rendelkezésemre, amiért hálás köszönet!
A könyv az alábbi könyvesboltokban vásárolható meg:
