Sohasem csináltunk titkot abból Lacival, hogy laikusként fogtunk bele a művészettel és designnal kapcsolatos témák megjelenítésébe, hiszen legelső blogposztunk is egy „mikérünkelnézést, hogy olyan témákról beszélünk, amihez nem értünk” volt.
Külön kiemeltük, hogy szerintünk nem lehet elégszer kiállni az emberek elé, és odafordítani a befogadó, téma iránt érdeklődő emberek tekintetét egy-egy merész, meglepő és kreatív vagy éppen példaértékű és innovatív ötlet, tárgy, épület vagy alkotás felé, ehhez pedig nem szakképesítés kell, hanem elhivatottság. Műkedvelő átlagemberként egyfajta hidat próbáltunk mindig is képezni a szakma és a hétköznapi emberek között, mert úgy érezzük, hogy a nyelv, amit a két oldal beszél, ugyanaz, csak tolmács kell hozzá.
Közelíthető egymáshoz a szakma és az átlag felhasználó, hiszen a szakma a felhasználóknak tervez, és minden, ami körülvesz minket, formatervezés eredménye. Hiába tartalmazza a lényeg minden árnyalatát a szakma szofisztikált kommunikációja a fogpiszkálóról, az sajnos az átlag számára az esetek 99%-ban úgy hangzik mint egy egyetemi székfoglaló, és az bizony egyáltalán nem szexi. Ha viszont pusztán csak azt mondjuk, hogy a fogpiszkáló az ételmaradék kiszedésére való, és egyébként meg érdemes észrevenni benne a tervezőt, merthogy bizony az ilyen egyszerű használati tárgyak is a formatervezés eredményei, lehet, hogy sokak számára izgalmasabb lesz a téma. Lehet, de persze nem biztos, azonban egy próbát megér.
Minden olyan kezdeményezést támogatunk, amely hasonlóan próbál egyszerűsíteni, emberközelibbé tenni, és megmutatni mindenkinek, hogy az alkotó és a kreativitás eredményeként megszülető alkotás nem valami érthetetlen és misztikus izé, hanem a maga komplexitásában is végtelenül egyszerű és szerethető megnyilvánulások.
Amikor a kezembe fogtam, átlapoztam, beleolvastam a „formaMO” című könyvbe, a prekoncepcióm, miszerint ismét egy olyan kiadványon kell átrágnom magam, amit a szakma írt a szakmának, tehát a földi halandóknak kiszera méra bávatag, azonnal elillantak. Még úgy is, hogy a design szakma által összeállított és a design szakma részére kiküldött kérdőívre beérkezett válaszokból kialakuló tanulmány-és interjúkötetről van szó. Hogy ez miért lehet vérpezsdítő az átlag számára? A közérthető nyelvezet mellett azért, mert a hazai designerek emberi válaszokat adtak az emberi kérdésekre. Abba nyerhetünk betekintést, hogy a tervezők mit csinálnak, miért csinálják és miért éri meg nekik ezt csinálni, úgyhogy bár tulajdonképpen a hazai formatervezői szakma látleletét tartja kezében az olvasó, mégis emberi történetek bontakoznak ki előttünk, a designer és a tárgyakká formált gondolatok közelebb kerülnek hozzánk.
A könyv alapjául szolgáló kérdőívet egyébként a 250 megkérdezett 23%-a küldte vissza kitöltve a szerkesztőknek, akik első lépésnek szánják ezt a kiadványt, amelyet a jövőben mindenképpen bővíteni szeretnének, hogy még teljesebb képet kaphassunk a designszakma jelenlegi/aktuális helyzetéről. Hasonló dokumentumkötet több mint 20 évvel ezelőtt született a témában, úgyhogy időszerű volt ez a vérfrissítés, hiszen az eltelt évtizedekben egy új tervezőgeneráció jelent meg és a szakma szerkezete is átalakult, reflektálva az állandóan változó igényekre. A könyv mellett az interneten is elérhetővé teszik majd a tervezői adatbázist és szakmai információkat, hogy a tárgytervező szakma önértékelése folyamatosan erősödhessen, elősegítve a saját és a megbízóik munkáját.
Jó, tudom, ez így elolvasva nem tűnik, egy habkönnyű téli romantikus regénynek, de ahogy korábban írtam, általa közelebb kerülhet bárkihez a design, könnyebben megértheted, hogy micsoda munka, mennyi türelem, kitartás, lemondás, öröm és bánat van például a különböző vásárokon kézbe vett tárgyak mögött. Mert bizony mindegyiknek megvan a maga története! Ezt a tudást adta számomra ez a kiadvány...
A formaMO könyv kereskedelmi forgalomban nem kapható, de az alábbi emailcímen korlátozott példányszámban elérhető, megrendelhető 5.800 forintos áron. Ha szeretnél vásárolni ide írj →
„formahu.mail@gmail.com”
A recenziós példányt a szerző bocsátotta a rendelkezésemre, amiért hálás köszönet!
Az előző könyvajánlót itt olvashatjátok el.
