Ki gondolt volna arra, hogy az újságosoknál maradt és bezúzásra ítélt remittendáknak is jár egy második esély a második életre? Pedig jár! És igenis, nekik is joguk van hozzá! Hosszú ideig keresték, míg végre sikerült rábukkanniuk, aztán gyorsan szövetségre is lépni Nick Georgiou, Queens-ben élő művésszel, azaz a „Teremtővel”, aki talán egyedüliként a bolygón tudta ezt és érzelmekkel teli installációiban megadta nekik azt amire mindig vágytak...
Ropogós grafikák után jól esik egy kis desszert, azon belül is a nyár -számomra- egyik sztárgyümölcse, a dinnye...no, persze ez is egy kicsit másképp, Vid Nikolic horvát séf tálalásában egy gyorsított videó formájában. Hogyan lesz a dinnyéből rózsa, kiderül a végére...
Janine Loohuis nem csak kovácsoltvas bútorokat tervez, de portfóliójának részét képezik kézzel festett kerámiái, valamint textil és divattervező is egyben. A Hollandiában született designer az arnhemi Képzőművészeti Egyetemen végzett. Miután munkái először Párizshoz, majd egyre inkább Olaszországhoz kötötték, a sok utazgatás kiküszöbölése érdekében gyorsan ki is nézett magának egy vidéki kúriát Firenze és Siena között Santa Lucia városkában.
Ma speciel japán nemzeti napot is tarthatnánk, mert a cuki gombalámpaság után ismét egy szigetországi „japánikummal” folytatjuk. Mint ismeretes ebben a távol-keleti országban, valószínűleg történelmi és kulturális örökségük miatt hatványozottabban és érzékenyebben reagálnak le mindent az emberek. Szigorúan tradicionális ugyanakkor meglepően kreatív és a (főleg amerikából érkező) újdonságokat, szinte hisztérikusan másoló és befogadó az ottani közeg.
Tomáš Gabzdil Libertiny egy szlovák születésű, Hollandiában élő és dolgozó designer, aki különös fétissel rendelkezik a méhekkel kapcsolatban. Tulajdonképpen társtervezőként/építészként alkalmazza őket, hiszen az egyes alkotásokat ők öltöztetik, díszítik fel végleges formájukba. A Design Academy Eindhoven-en végzett művész saját cégének, a Studio Libertiny-nek a keretein belül alkotta meg a képeken látható keresztre feszített Jézust ábrázoló szobrot, amit méhsejtráccsal vont be, majd üveglapok és 40.000 méh közé zárt. Az installáció lenyűgöző, ám a megtermelt méz utólagos felhasználásával kapcsolatban nincsenek információk…
Erre nincs is más szó…lámpaság…csak hogy őrületbe kergessük azokat, akik nem szeretik a hasonló nyelvújító szándékot. Ez az egyik legaranyosabb lámpa, amit valaha láttam, és ami természetesen Japánból származik. A fából, üvegből és LED-fényekből készített Gombalámpát a Design Festa-n mutatták be és azt hiszem az egész lakásomat teleraknám velük!
Néhány évvel ezelőtt a kaliforniai Davis város önkormányzatának egyik képviselője harcos kampányt indított az ellen az útfelújítási program ellen, aminek része lett volna a történelmi sikátorok macskaköves és sok helyen meglehetősen hiányos burkolatának a városrész addigi lágy, romantikus hangulatát végképp kivégző unalmas, egyenszürke aszfaltra való kicserélése.
A kezdeményezés mögé a lokálpatrióta szimpatizánsok egyre nagyobb tömege állt be, azonban még a média hathatós támogatásával kifejtett nyomás is kevés volt ahhoz, hogy keresztülvigyék akaratukat a városházán.
A fenti képet a Terra műhold MODIS-rendszerével készítették múlt szombaton június 19-én. A nagy felbontású fotón jól látszik a kiindulópont, ahonnan még mindig jön az utánpótlás és ahogy az olaj terjedt északkeletre a Mexikói-öbölben. Ezen az oldalon letöltheted a 10 mb-os képet okulásképpen…
Nézd Apu! Szöknek a bútorok! No nem maguktól, csak a gazdi által meguntak vannak kivágva a friscó-i 6. utca és a Howard St. sarkán álló négy emeletes épület ablakain keresztül. A renitens street installációban 100 önkéntes és 23 kissé ütött-kopott, a külső homlokzatra ragasztott bútordarab a főszereplő.
Annyira szükség van az olyan apróságokra, amit például a Volkswagen – Fast Lane kampányában művelnek, mint az éhezőnek egy falat kenyérre. Hogyan dobjuk fel a búskomor reggeli munkába sietést vagy úgy általában a szürke hétköznapokat? A megoldás: építs csúszdát a metrólejáróba, mert a szüttyögésnél jobb a sebesség :)! Have fun!
Hogy milyen lesz a jövő fürdőszobája? Egyelőre nagyon úgy néz ki, hogy jellemzően a környezettudatos hozzáállás befolyásolja a koncepciók többségét, ezek közül pedig Jun Yasumoto tervei keltették fel leginkább a figyelmem. Mindamellett, hogy a szennyvíz újrahasznosítása már alapból integrálva van a rendszerbe, ezt olyan módon kamatoztatja a Phyto-Purification Bathroom, ami igazolja azt a felvetést is, miszerint a városlakók a természetbe való kiköltözés helyett, inkább a természetet költöztetik be életterükbe. Ha belegondolsz, mi lehetne természetesebb, szebb, elegánsabb, és kifinomultabb annál, hogy bambusz, sás és gyönyörű vízinövények takarják hab testedet a zuhanyfüggöny helyett?
Végre ismét egy olyan alulról jövő kezdeményezés, ami mellé teljes vállszélességgel oda tudunk állni, és a magunk egyszerű módján, egy bejegyzés erejéig megtámogatni, hogy még több emberhez eljuthasson a híre. Ha te is egyetértesz azzal, hogy az idei tűzijátékra (tűzijátékokra) szánt összeget fordítsák inkább az árvízkárosultak megsegítésére, akkor itt csatlakozhatsz a facebookos csoporthoz. Mi már megtettük, támogassátok ti is, hátha elérhetünk vele valamit!
Akár sikerrel is vehettük volna ezt az akadályt, de a Shanghai Expó, amit több alkalommal mi is figyelemmel kísértük, ismét tipikusan, tragikusan és szánalmasan magyarra sikerült!
"Remek ez a világkiállítás, sikerült mindent kihozni a Nagy Eseményből: kamu közbeszerzésre alapított kft, D24-es ügynök elvtárs, 3.5 milliárd közpénz, offshore cégek, egy keljfeljancsi meg egy sci-fi kisfilm.
Egy szocialista módra elkúrt ziccer szomorú krónikája következik:
Út Sanghajba - de még Budapesten
A Gyurcsány-kormány 2006. áprilisában döntött arról, hogy Magyarország részt vesz a 2010-es Sanghaji Világkiállításon. A Világkiállításon való részvétel teljes költségkerete 3,3 milliárd forint: ebből finanszírozza a kormány az építési és működtetési feladatokat. A magyar részvételi megállapodást 2007 szeptemberében, a Kínai Magyar Évad nyitórendezvényeinek keretében – Gyurcsány Ferenc jelenlétében – írta alá Huszty András, a Magyar-Kínai Gazdasági Kapcsolatok Fejlesztéséért, valamint a 2010. évi Sanghaji Világkiállításon való részvétel koordinálásáért felelős miniszterelnöki megbízott.(Huszty amúgy sem angolul, sem kínaiul nem beszél.)
A MeH azt tervezte, hogy 2008. szeptemberében írja ki a közbeszerzést a magyar pavilon építésére és működtetésére. De a közbeszerzést végül csak 2009. márciusában írták ki, mivel az egyik induló cégnek nem voltak meg a papírjai. Ugyanis csak 2008 októberében alakult meg 5 millió forint törzstőkével az a Genexpo 2010 Kft, amely - nem árulok el nagy titkot - megnyerte végül a "közbeszerzést"..."
A minden apró részletre kiterjedő oknyomozás a Vastagbőr blogon olvasható tovább!
Az milyen vagány lenne már, ha egy házibuli alkalmával egy zöld kocsonyás trutymóágyból kihámozott jéghideg Baileys-szel tudnánk elkápráztatni a jelenlévő partyarcokat?! Erre a trükkre egyébként minden esélyünk meglehet, feltéve persze, ha a fehérorosz Jurij Dmitriev, a 2010-es Electrolux's Design Lab versenyére készült futurisztikus zselé-hűtő koncepcióját, a versenyt kiíró svéd cég egyszer átemeli a sorozatgyártásra ítélt ötletek mappájába.
Akkor most mesélek! Ebben az esős, szutyok időben úgy gondolom ránk fér egy lélekmelegítő mese!
Történt, hogy Londonban, 1974-ben született egy gyermek, aki olyan volt mint a többi, átlagos kisfiú. Egy különbséggel! Nem beszélt. Mindene megvolt hozzá, mégsem tette. Nem focizott a többi hasonló korú sráccal, nem lógott a haverjaival a londoni utcákon, nem teremtett kapcsolatokat, nem voltak barátai, nem beszélgetett senkivel. Semmi olyat nem csinált, amit a vele egykorú „normális” kölykök. Csak ült a szobájában saját kis dimenziójából figyelve ezt a számára furcsa és értelmezhetetlen világot. Három évesen diagnosztizálták nála az autizmust.
Loftmánia szágánk mai kiadásának főszereplője a Brooklyn híd és a New York-i kikötő tőszomszédságában 1915-ben felépített ClockTower, ami egy ideig az Egyesült Államok legnagyobb öntött beton építménye is volt. Az épületben eredetileg egy kartondoboz gyár működött, majd a terület ingatlanfejlesztője David Walentas, a DUMBO (Down Under the Manhattan Bridge Overpass) atyja a munkaügyi Minisztérium hivatalait költöztette ide, 1998 óta viszont már egy 124 lakásos társasházként funkcionál.
Az izraeli származású new yorki Dror Benshetrit és az általa vezetett Studio Dror, a képek, valamint az oldalukon elérhető making of videók alapján egyértelműen a design/designerek azon szűk körű elitjéhez tartozik, akik kisujjból, a legkisebb megerőltetés nélkül rázzák ki magukból eredetibbnél eredetibb ötletek alapján megvalósuló projektjeiket.
Manapság nem egyszerű vásárlókat szerezni a különböző boltoknak…nem mindig elég az óriási leárazás, így nem csoda, ha jobbnál jobb vásárlócsalogató ötlettel rukkolnak elő, hogy a bevételi szintet tartani tudják. Így tett a párizsi 180g is, ami társaitól eltérően eddig nem látott módon kívánja a rendszeres visszalátogatók számát növelni. A 180g részben üzlet, részben művészeti galéria, részben festőműhely, ahová ha betérsz és választasz magadnak mondjuk egy sálat, felsőt, cipőt, egyéb kiegészítőt, az utad nem egyenesen a pénztárhoz vezet, hanem először színt is kell választanod a több mint 100 árnyalatból és meg kell várni, amíg befestik neked. Gondolom ez persze nem kötelező jellegű, de az ötlet kiváló!
Az Oooms a rókatetemszőnyeg után ismét segített rájönni, hogy mi is hiányzik az életemből, amiért hálás köszönettel tartozom nekik. Hosszú irodista éveim alatt éppen elégszer találkoztam az irodarendelés diszkrét bájával ahhoz, hogy tudjam, nem mindegy, hogy milyen tűzőkapoccsal applikáljuk egybe a papírlapokat, de ennek részletezését most inkább elhagynám, mert egy sokkal fontosabb dolgot kell bejelentenem: megszületett a fenti cég gondozásában a 14 karátos aranyból készült változat, amit épp csak arra nem érdemes használni, amire kellene, de legalább lehet vele sznobkodni, ruhára tűzni, bevállalósaknak testékszerként alkalmazni…egyéb ötletem nincs, viszont 59 euróba kerül…
A Mugo az első limitált kiadású design MP3 lejátszó és USB egyben. Az „Artist Series 1” mintáit manapság top városi művészek, köztük Julie West, Shin Tanaka, Tougui és Yup tervezték. A designer Aaron Atchison a Feed the Beast egyik alapítója, aki a Mugo-val egy olyan gyűjthető „játékot” alkotott, ami ráadásul tiszta, egyszerű és elegáns is. A bábuk Mac-en és PC-n egyaránt működnek, a flash memória meghajtóra akár 500 MP3 dal is felfér, de 2GB-ig kedvenc képeinket, videóinkat vagy egyéb adatainkat is tárolhatjuk rajta. A legjobb rész állítólag a navigáció, zenehallgatáshoz a figura „arcát” kell hüvelykujjunkkal masszírozni. Jópofa :)! Az Artist Series 1 közel 60 dollárba kerül.
Kedves mindenki, rendszeres olvasók, idetévedők! Van egy nagy dilemmánk…bár igaz, hogy blogunk még javában tipegős korszakát éli, hiszen még csak most leszünk 6 hónaposak, mégis szeretnénk megmérettetni a Goldenblogon. Nem igazán tudtuk eldönteni, hogy melyik kategóriába érdemes neveznünk, mert a leírások alapján talán belefér a „kult-szórakozás” kategóriába éppúgy, mint a komplex blogok közé. Míg az egyikhez (kult-szórakozás) nincs szükség egynél több nevezésre, a komplex kategóriában az olvasók jószívűségén és szavazatuk mennyiségén múlik a bejutás!!! Első körben már megtettük az ajánlást a kultnál, de a bizonytalanság miatt most a komplex kategóriába is beneveznénk a Manzárd Cafét, nehogy lemaradjunk valami nagyon fontos dologról :)...
...Éppen ezért elhelyeztünk az oldalsávon egy gyönyörű widget-et, ahol mostantól augusztus 23-ig, e-mail címed-címeid :) bepötyögtetésével és a mehet gomb folyamatos trenírozásával tudsz ránk szavazni. Arra kérnénk benneteket, hogy ha tetszik a blogunk, voksoljatok megállás nélkül, amit előre és utólag is nagyon-nagyon köszönünk, bárkitől jöjjön.
Az Akatre egy francia design stúdió, melyet Valentin Abad, Julien Dhivert és Sebastien Riveron alapított. 2002-ben találkozott egymással a három diák művészeti tanulmányaik során. Az iskolai projektek, a sok közös munka és az összehangoltság felfedezése után döntöttek úgy, hogy együtt kell dolgozniuk. Munkáik többek között nagyon cool plakátokból és nyomdai munkákból állnak, de nekik köszönhetjük a képeken látható funkció nélküli, meglepően elmebajos fej-és arcfedő installációkat is.
Az ember életének egyharmadát a hálóban tölti, ez a terület az egyetlen igazán privát része a lakásnak, jobb esetben a nyugalom és az intimitás szigete, ahová visszavonulhatunk egy nehéz nap után. Továbbá ez az a terület ahová -ha a lehetőségeink adottak és megfelelő méretű lakásunk van, külön nyíló hálószobával- a látogatónak elvileg nem illik belépni, hiszen a privát életünk színtere; persze a lakásavató bulin azért érdemes eldicsekedni vele, ha igazán szépre tudtuk berendezni. Ahhoz, hogy a hétköznapokon megfelelően tudjunk teljesíteni a taposómalomban és kiegyensúlyozottak legyünk, minőségi pihenésre van szükségünk, így a kialakítása, bútorzata, színei kiemelt fontossággal bírnak és mint talán mindenki számára ismeretes, hatással vannak a mindennapjainkra. A harsány, vibráló színek helyett inkább a meleg, lágy, nem hivalkodó színek alkalmazása a célravezető, ezek elősegítik a pihenést, feltöltődést. A Feng Shui mesterek szerint is az egészség alapja a jó alvás, hálónk, ágyunk helyének megválasztásával sokat lendíthetünk egészségünkön és párkapcsolatunkon (ha érdekel, erről bővebben itt olvashatsz). És most következzen egy pár fotó tippekkel, hátha el tudsz csenni egy-két ötletet a babakék, a retro, a minimál, a női, a férfi energiákkal teli, a nagymamásan kuckós, illetve a meseszerűen habkönnyű hálószobatitkokból. Nektek melyik tetszik a leginkább?
