A Roslyn Street Bar and Restaurant Sydney-ben található a Roslyn Street 5-9 közötti kevesebb mint 200 négyzetmétert magába foglaló háromszög alakú telkén, nyilván emiatt kapta mára már jellegzetes ék alakját. Az ausztrál Durbach Block Architects stúdió keze nyomát dicséri ez a különleges, 4 emeletes épület, melynek földszintjén étterem, első emeletén egy bár, a többi két emeleten pedig egyéb kereskedelmi egységek foglalnak helyet. A 2009-ben elkészült épület homlokzatát kétfajta, fényes és matt csempe díszíti mozaikszerűen, ha formája nem lenne ezen kívül is eléggé egyedi. A legfelső emeleten egy részben fedetlen, ugyancsak háromszög alakú tetőkert helyezkedik el az íves falak és a fekete, acél ablakkeretek között. Az egzotikus kertben a szezonális növények mellett Frangipani fák csalogatják az étkezésben, shoppingolásban megfáradt odalátogatókat, és természetesen az egész komplexum megfelel a legfontosabb környezetvédelmi szempontoknak. Tökéletes épület! Ha valaki arra jár, ne hagyja ki ezt a különleges látványt és fogyasszon el helyettünk is egy jó hideg jegeskávét az étteremben!

Mán kúszik befelé megint a hőség a lakásba, de nem panaszkodom az elmúlt hetek (hónapok) téli időjárása után legalább kezd beállni a rend a nyárban. Ehhez az igazi nyári hangulathoz pedig kifejezetten ajánlott beszerezni a Royal Botania forgalmazásában megvásárolható, Erik Nyberg és Gustav Strom által tervezett WAVE függőágyat. A hatalmas levelet formázó árnyékoló alatt hűsölni és hemperegni a biztonságot nyújtó tojás alakú képződményben például azon a helyen, ahol a képen látható modellek teszik ezt, igazán kellemes gondolatnak tűnik! Gondolj csak bele, milyen volna egy fárasztó nap után belefetrengeni a saját teraszodon egy ilyenbe? Na, ugye…

A Nerdworking két művészeti vezetője, Deniz Kader és Candaş Şişman, illetve a zenéért felelős Görkem Şen jóvoltából az isztambuli Haydarpaşa Pályaudvar épületén nem is olyan régen megelevenedett a város 8.500 éves múltra visszatekintő történelme Yekpare címmel. Fénnyel festették az épületre a pogányok, a Római Birodalom, a Bizánci Birodalom, a Latin császárság, az Oszmán Birodalom és végül napjaink Isztambuljának szimbólumait, melyről egy zseniális videó is készült. Igaz, hogy közel 16 percet vesz igénybe, de megéri ebéd közben köretként, vagy utána inspirációs desszertként elropogtatni!

via: dangerous minds

Kell! Ezzel az egy szóval is elég bemutatni a holland Michiel van der Kley designer által tervezett Swamp Chair kollekciót, melyet a Artifort számára készített. Annyira pihe, annyira puha a látvány, hogy legszívesebben csak belehuppannék és ülnék benne óraszám…

Valahogy képtelenek vagyunk mi elszakadni ettől a városállamtól, Szingapúrtól. Időről időre, vissza kell térnünk ide, most éppen harmadszor, hogy befészkeljük magunkat egy-egy izgalmasan új elképzelések alapján felépült építmény falai közé, és csak csodálkozzunk a kreativitás és szépérzék összefonódásának ilyen szintű megnyilvánulásai előtt. Tehát, akkor most tanyázzunk le ismét ebben a trópusi paradicsomban és csavarogjunk egyet a Guz Architect egyik mostanában befejezett projektje, a Hal-ház (The Fish House) körül.

Valamiért nehezen indul a nap a blog életében, valószínűleg a mától induló, kánikulává fokozódó nyári melegtől, ezért folytatásnak, valamint önmagunk és mindenki felpörgetésére fogadjátok szeretettel a két londoni diák, Tom Wrigglesworth és Matt Robinson HP szponzorálta kreatív videóját, melynek elkészítése állítólag csak 1 hetet vett igénybe. A zenéért missdavinalee a felelős.

Nagy dolgok vannak készülőben ismét a Microsoft háza táján! A redmonti boszorkánykonyha mesterkuktáinak legújabb ötlete, ha valósággá válik, akkor belátható időn belül már nem csak a pattanásainkat nyomogathatjuk majd magunkon...

Emlékeztek a csattogós lepkére? Én még arra is, hogy csorgó nyállal tologattam pár évesen az utcán, annyira élveztem, hogy mozog a szárny, minél gyorsabban szaladok, ő annál hevesebben hangoskodik és sosem érem utol. Na, ez valami hasonló, igaz kevésbé zajos, de annál aranyosabb! Esős, de már száradó időben a vízbe be, majd onnan kitolva smile-jeleket hagy maga után mindenki legnagyobb örömére. Hogy mennyire válthatja föl lepketársát, nem tudom, mindenesetre a gyerekek pocsolyamániájával kombinálva legalább annyira jópofa találmány. Sajnos egyelőre még csak koncepció a The Wheel Umbrella, tervezői Lin Cheng-Han, Chung Yu-Hsun, Cheng Yu-Ting és Chen Shaw-Chen.

Sokan, és főleg nálam lényegesen magasabb spirituális szinteken lévő barátok állítása szerint az idő, mint egzakt fogalom, igazából nem is létezik. Mivel egy alapvetően nyitott és saját meghatározásom szerint konzervatív-liberális beállítottságú jellem lennék, ezért meg van bennem az a képesség, hogy a meggyőző érvek előtt hajlandó vagyok alkalmanként meghajolni...legalábbis egy ideig, viszont konok kos ösztöneimből adódóan azért szeretek vitát generálni ebben - na meg más kérdésben - is...

Kedves ismerősöm osztotta meg üzenőfalán azt a linket, amiről a poszt szól. Annyira zseniális, annyira átívelő, annyira globális, annyira egyszerű, annyira emberi ötlet, hogy muszáj írni róla. A producer Ridley Scott, illetve a rendező Kevin Macdonald arra kéri a föld teljes lakosságát (vagy akikhez eljut az információ), hogy július 24-én vegyék kezükbe a kamerájukat és örökítsék meg az azon a napon fontosnak vagy érdekesnek gondolt pillanataikat, majd töltsék fel július 31-e előtt ide a videóikat. Macdonald fog válogatni belőlük és a 2011 januárjában megrendezésre kerülő Sundance fesztiválra a számára legérdekesebbnek vélt felvételekből Life in a Day címmel dokumentumfilmet vág majd össze. A legjobb 20 alkotó társrendezőként fog szerepelni a stáblistán, illetve a premierre is hivatalosak lesznek. Akiknek nem kerül be a felvétele a végleges filmbe, azoknak sem kell aggódniuk, mert youtubeos csatornájukon (ahol részletes leírást is kapsz az egyszerű feltételekről) mint egy időkapszulában, mindenki videója ott fog szerepelni a későbbi generációk számára 2010. július 24-ről. Úgyhogy kamerát a kézbe, rögzítésre fel, hátha közülünk is bekerül valaki a 20 legjobb közé!

Mai főzősulink témája: mélygarázs transzformáció.

Elsa Mora Kubában született multimédia művész. A 39 éves hölgy 15 évesen hagyta el szülőfaluját és egy barátnője segítségével hamar Havannában találta magát, ahol nekifoghatott álma megvalósításának, ő teljes időben a művészetekkel akart foglalatoskodni. A művészeti diploma megszerzése után 19 évesen már gyerekeket oktatott a témában. Havannában lelt rá első, majd egy könnyed válás után második férjére, aki mellett a boldogságot is felfedezhette. Bill filmproducer, így nem csoda, hogy végül Los Angelesben kötöttek ki, majd hamarosan 2 újabb családtaggal bővült a família Bill előző házasságából származó kisfia mellé. Mindeközben persze az álom nem csitult Elsita-ban -ahogy ő nevezi önmagát- és szépen lassan utat tört magának. Csak tette a dolgát, gyönyörűségeket alkotott a festészet, kerámia, rajz, fénykép, illusztráció területén, majd 2008-ban ismerkedett meg a papírvágás varázslatos világával, amiről a mi bejegyzésünk is szól valójában. Mára már sikeres ember, hihetetlen érdeklődés övezi munkáit a galériák, múzeumok részéről világszerte. Hogy akkor minek a különlegesnek nem nevezhető előtörténet bemutatása? Eredetileg egy egészen egyszerű és közhelynek tekintett mondatot szerettem volna csak írni, de valószínűleg nem lett volna elég: Teljesen mindegy, hogy honnan jössz, ki vagy, ha tudod, hogy mit szeretnél az élettől, csak tedd csendben a dolgodat és végül megérkezel oda, ahová mindig is akartál!

Kicsi a világ és én ennek most nagyon örülök, mert ha nem így lenne és nem kutakodnék folyamatosan jobbnál jobb témák után, valószínűleg felfedezetlen maradt volna számomra Major Ákos és az ő lélegzetelállító fotói. Azon természetesen már nem lepődöm meg, hogy külföldön nagyobb publicitást kap, mint itthon, de hát ez van, mi próbáljuk törni azt a jeget. Délutáni lazításhoz nézegessünk pár fotót tőle…

Múltkor humorizáltunk egy kényes ügy kapcsán a Facebookon, hogy valaki már előre legyártott pár kellemetlen mondattal ellátott kártyát, amit csak át kell nyújtani az illetőnek, ha valami sérelem ér minket. És lőn valóság, a You and me the royal we valóban elkészített belőlük párt, első körben a „fuck you”, a „thank you” és a „sorry” felirattal (egy csomagban 33 darab található mindegyikből). A stílusos érzelemkártyák segítségével már beszédre sincs szükségünk, amit persze legyárthatunk magunktól is, de ha valaki kényelmes szeretne maradni, itt megvásárolhatja a pakkot 36 dollárért. A tervezők humoros ajánlása szerint, ha megveszed „köszönik”, ha nem, akkor „bammeg”, ha pedig ezt túl sértőnek találod, akkor „bocsánat”…

Csatlakozva a tegnapi sikeresnek nevezhető poszthoz, ma megtoldjuk a témát két hasonlóan elmés, formatervezett, színes konyhai kiegészítővel:

A két amerikai srác, Rhett McLaughlin és Link Neal, bár az óceán túlpartján már intézménynek számítanak, itthon még kevésbé ismertek. Észak Karolinából a Buies Creek Általános Iskolából indultak, mint egy stand up duó, ma már a Facebookon 30.000, a You Tube-on közel 300.000 követőjük van (A poszt 210-ben íródott. A szerk.). Terepük a televízió-film-zene-média, de az interneten is aktívan garázdálkodnak Rhett&Link nicknév alatt.

Az alábbi videó megnézéséhez kifejezetten ajánlott egy jól behűtött ital és egy olyan ülőalkalmatosság, amiben viszonylag kényelmesen el tudunk helyezkedni és hagyni, hogy Marc Esteban, Jordi Matosas és Oriol Rello (Home de Caramel) által rendezett, Chet Baker – Alone Together című fülledt, keserédes, ám kellemes hangulatú jazz zenéje inspirálta rövidfilm jól lelazítson minket. A folyamatosan forgó kamera, a zene, illetve annak miliőjéhez pontosan illő bárjelenet néhol humoros, néhol elgondolkodtató neonfeliratai úgy húznak le spirálban alfába, hogy az is zen állapotba kerül tőle, aki most vesztette el a vagyonát a tőzsdén.

A történelem ismétli önmagát…. Emlékeim szerint ugyanis aprótalpúként engem is úgy kellett vésővel lefaragni a bonbonmeggyes dobozról, és bár drága őseim próbálták titokban tartani, ha valamilyen szüli vagy névnap alkalmával ránk borította a rokonság ezt az akkoriban a macskanyelvvel kiegészülő kötelező desszertpakkot, bennem mindig volt annyi rafinéria és leleményesség, hogy jóval a rendszerváltás előtt, én már privatizáljak, és néhányat a jólbeváltdugihelyeimre exportáljak ezekből az alkoholos csemegékből.

Nem mintha Benedict Campbell nem érne meg egy komolyabb elemzést, de gondolom van ő annyira ismert itthon is, hogy a felesleges kőröket emiatt, na meg a tompa nyári hangulatom miatt most kihagyjam. Kérem nézze ezt el mindenki nekem!

Hamarosan vacsoraidő és mi szeretnénk megadni ehhez a fontos eseményhez a megfelelő design hozzávalókat. Kis gyűjteményes könyvünket pár konyhai kiegészítő képével frissítjük, melyek közül lányoknak, fiúknak egyaránt jut a jóból, és a legtöbb designtárgyhoz képest még be is lehet szerezni őket, ha valaki ellenállhatatlan vágyat érez arra, hogy virág, szív, illetve pisztoly alakú tükörtojást süssön a kedvesének. Az i-re a pontot a retro érzést hordozó lábosalátét teszi fel, mert ugye nem csak ebédhez szólhat az a nóta. Képek és árak a hajtás után.

Hogyan képzelik el az evolúciót a graffiti és a street art jeles képviselői? Délutáni levezetésnek érdemes megnézni BLU elképesztően munkás és sok időt felemésztő stop motion videóját, a Big Bang Big Boom-ot. Lehet, hogy hosszúnak tűnik az a 10 percet, de higgyétek el, megéri!

"...Az első, ami szembeötlik, hogy mindenütt a sárga szín dominál: New York a sárga bizbaszok városa. Taxik, iskolabuszok, közlekedési lámpák, útjelzések sárgítják mindenütt. Kellemes színfoltokat adnak a világ amúgy is egyik legszínesebb városának. Nagyon tipikus még a kék-fehér-piros is, a buszok, a sugárutakon felhúzott zászlók a gőzölgő csatornák, a limuzinok, a sikátorokban felfelé nézve a tűzlépcsők furcsa ritmusa összejátszik az égbenyúló, összehajló falakkal..."

sunnymuffin

Az igazi Amerikába több út vezet, de az egyik mindenképpen a tűzlétrákon át...

Stefan Sagmeister a június közepén tartott Design Miami keretén belül mutatta be legújabb designszékét, ami az egyszerű, de annál ötletesebb megoldásnak, a Droog hol retro, hol extravagáns és geometrikus, hol letisztult és egyszerű mintakollekciójának, illetve a holland Grenswerk keze munkájának köszönhetően változtathatja meg a székekről alkotott maradi elképzeléseinket. A felhasználó igényeihez teljesen idomuló, 200 darab választható mintával készített szék legfelső, elhasználódott -természetesen bőr- huzatát a perforáció mentén akár el is távolíthatjuk, de ezt persze nem muszáj, pláne hogy minél többet lapoz hátra a tulajdonos, annál vastagabbá válik a másik, fejtámla funkció. Íme az iskolapéldája a mai rohanó világ gyorsan változó hangulatainak. Kell!

A 27. kreatív hetet egy tanulságos videóval indítjuk, melyet Musclebeaver a német Green City Energy felkérésére készített el. Animációja a pénz elképzelt és valóságos működési elvéről, valamint annak értelmesebb felhasználásáról szól. Miért fontos, hogy zöld energiába fektessük a pénzünket? Kiderül a videóból.

Olyan lassú, olyan tömény a mai nap, hogy leginkább valami cuppogós, ragadós cukormázhoz tudnám hasonlítani, ehhez a hangulathoz pedig most pont passzol Liz Haycock zseléinstallációja. A művésznő pár lelkes közreműködő segítségével valószínűleg egy hasonlóan geil napon öntötte zselébe San Francisco városának tökéletes mását. Kár, hogy nem készítettek földrengés szimulációt, szívesen megnéztem volna egy vicces videót...Arról sajnos nem szólnak a hírek, hogy meddig falatoztak a munka után Jelly Francisco-ból. A hajtás után további étvágyfokozó képek következnek...