Biztos vagyok abban, hogy hozzám hasonlóan sok ember számára a zene mellett a filmművészet az, amely igazi kikapcsolódást nyújt a hétköznapok fárasztó taposómalmából. Nagyon hamar magába tudnak szippantani az egyedi és/vagy drámai hangvételű alkotások, és persze a jó popcornmozit vagy a könnyesreröhögős vígjátékok is.
Jellemző rám, hogy egy-egy számomra igazán érdekes és/vagy sokatmondó filmet képes vagyok több százszor is megnézni, valamint az, hogy mélységeiben is érdekel ezek létrejötte, az alkotók, szereplők élettörténete. Ha tehetem és van rá lehetőség az adott film eredeti regényváltozatát is beszerzem, plusz információkkal bővítve a tudásomat, illetve olyan kiadványokat is lázasan gyűjtök, amelyek a kedvenc szereplők, rendezők élettörténetével foglalkoznak.
A mai posztban két remek kiadványt mutatok nektek, amelyek elkényeztetik a filmek rajongóit. Ráadásul mindkét könyv olyan emberekkel foglalkozik, akik meghatározó szerepet töltöttek/töltenek be a személyiségem, lelkem, gondolataim és érzelmeim felfedezésében, az emberekhez, a világhoz és a kreativitáshoz való hozzáállásomban, a múlthoz, jelenhez és a jövőhöz fűződő viszonyomban.
Turay Ida, Tolnai Klári, Kiss Manyi, Vaszary Piri, Latabár Kálmán, Kabos Gyula, Jávor Pál, Páger Antal és sokan mások, gyerekkorom fontos szereplői voltak, betegecske és koravén gyerekként ugyanis az ő filmjeikkel vészeltem át a kisebb nagyobb tüdő-és torokgyulladásokat, egyéb betegségeket. Turay Idáért például annyira rajongtam, hogy egy kis korabeli kutatómunka és a szüleim segítségével írtam is neki a rajongásomról és autogramot kértem tőle, amit kisvártatva meg is kaptam.
A réi magyar filmeken megjelenő békés, egyszerű elvek mentén működő, gyakran naiv és idealisztikus világ mély nyomot hagyott a lelkemben, a személyiségem fontos építőelemévé vált. A lelkesedés mind a mai napig tart a színészek és filmjeik iránt, bármikor játsszák bármelyik csatornán a habkönnyed szerelmi történeteiket, örömmel nézem újra és újra, akár 200. alkalommal is.
Ugyanennyire érdekel a színészek sorsa, ami sajnos sokkal kevésbé szép, mint amennyire a filmjeikben megteremtett világban látható. A rút valóság, a hányattatott, gyakran túlságosan is rövid életük, a szégyenteljes történelmi tények, különleges és szomorú árnyalattal színezik a ránk hagyott alkotásaikat.
Az interneten itt-ott-amott fellelhető információk a legtöbb esetben jók ugyan, de sosem nyújtanak teljes, minden részletre kiterjedő tudást, ezt csak az életrajzi könyvek, regények biztosítják az érdeklődők, rajongók számára. Egy kis kutatómunkával fellelhető néhány (de korántsem elegendő), híres magyar színészek életét bemutató kiadvány, és mindig nagy öröm számomra, amikor új legenda kapja meg a hozzá méltó megemlékezést. Ezúttal Vajda Pierre jóvoltából Jávor Pál sorsára láthatunk rá.
Jávor Pál, minden idők egyik legismertebb és legkedveltebb magyar színésze, a kor férfiideálja 80 filmet hagyott ránk, a legváltozatosabb szerepekben varázsolta el a nézőket. Azt gondolhatnánk, hogy ismerjük, legalábbis az a generáció, aki élőben is láthatta, de Vajda Pierre könyvéből bizony az derül ki, hogy idáig mennyire keveset tudtunk valójában Jávor Pál sorsáról, ami minden volt, csak nem annyira idealisztikus, mint a filmjeiben, minden siker ellenére.
A szerző kérlelhetetlen pontossággal rajzolja meg Jávor Pál életútját Aradról, gyerekkorától Budapestig, a csillogó színészkarrieren át a koncentrációs táboron keresztül a keserédes Amerikáig, onnan a honvágy vezérelte hazatérésig, és az utolsó évekig. Felkavaró szembesülni a valósággal, de ezen keresztül olyan szemszögből nézhetjük a filmjeit, ahonnan előtte sosem. A legapróbb mosoly is mélységesen mély tartalmat kap.
Vajda Pierre - Ripityom / Jávor Pál, aki kétszer halt meg
Jávor Pál a huszadik század legismertebb és legnépszerűbb magyar férfi színésze, nyolcvan film főhőse. Ahány film, annyi Jávor Pál! Volt egy korszak, amikor Jávor Pál, a színész testesítette meg az összes magyar társadalmi toposzt a szerepein keresztül. Nincstelen, jóképű törtető, lángoló hazafi, reformer mérnök, nyalka huszártiszt, eladósodott földesúr, reménytelen, öngyilkosságra hajlamos bússzerelmes, városi polgár, krakéler párbajhős, kedélyes úri huncut, zsidó és keresztény, de mindenekelőtt mindig mosolygós férfiideál, aki képes meghódítani a közönséget, nemre és korra való tekintet nélkül. Az idő tájt mindenki a szíve mélyén egy kicsit Jávor szeretett volna lenni. De ki is volt valójában Jávor, amikor nem a filmvászonról vagy a színpadról küldte csábos mosolyát? Trianon áldozata, a torz vágyakban élő magyar virtus megtestesítője, irigyelt filmsztár, női szívek elrablója, csélcsap nőcsábász, példás férj, nemzeti hős, aki helytállásával a vészkorszakban kiemelkedett az átlagos magyar sorstörténetből? Aki csak itt, ezen a tájon, a magyar nyelvbe zárt zsigeri tehetségével volt képes életben maradni, kiteljesíteni színészi képességeit. Nincsen számára más hely, legyen az éppen roncsolt demokrácia, tomboló fasizmus vagy kommunista önkényuralom, csakis itt. Magyarországon, magyarok között.
A könyvet az alábbi könyvesboltokban vásárolhatod meg kedvezményesen:
Imádom időről időre nem tudni, hogy mi az isten történik a képernyőn, de ezt az imádatot nagyon kevesen tudják elérni nálam az értetlenséggel. Egyik ilyen rendező David Lynch, akinek munkássága a Twin Peaks című kultikus sorozattal kezdte meg a hódító útját a lelkemben úgy, hogy kis gyerekként nem is nézhettem a sorozatot, csak alvást színlelve a paplan alól hallgathattam a furcsa dialógusokat, vérfagyasztó hanghatásokat, sikolyokat, hipnotikus zenéket.
Amikor először társíthattam képeket is a jól ismert hangokhoz, a hatás katartikus volt, és mélységesen meghatározták a misztikumhoz, kíváncsisághoz és a félelemhez kötődő viszonyomat. Azóta sem rettegtem annyira gonosztól, mint anno Bob-tól, és furcsa módon azóta rajongom Amerikáért. Az én lelkem hullámain szólalnak meg az első taktusok a főcím alatt.
David Lynch filmjei csak később következtek a sorban, és gyakorlatilag egyikkel kapcsolatban sem tudom megfogalmazni, hogy szerintem miről szólnak, csak a sötétben tapogatózom bármilyen teóriával, de jól van ez így, hiszen bármikor kerül elém bármelyik alkotás, újra és újra mást mond számomra, máshová visz el, a személyiségem újabb elemeinek felfedezésében segítenek.
Egy ilyen felvezetés után talán nem annyira meglepő, hogy az idei ősz egyik kedvenc könyve számomra az Amiről álmodom, ami David Lynch-ről szól, az ő fejébe, külső szemlélő számára kuszának és értelmezhetetlennek tűnő, de mégis végtelenül precíz, lekövethető és világos gondolatfolyamába enged betekintést.
Ráadásul a meglehetősen vaskos kiadványt izgalmasan építették fel a szerzők. Míg Kristine McKenna a külvilágot képviseli a volt szerelmekkel, családtagokkal, közeli és távoli barátokkal, kollégákkal készített interjúkkal, addig David Lynch természetesen a belső világába enged betekintést, gyakorlatilag reflektál az elhangzottakra, kiegészíti és színesíti azokat. Párbeszédet folytat a saját életével, ami abszolút illik a rendező szürreális világába. Sajnálom, hogy csak 550 oldal a könyv, egy villanásnak tűnik, csak a felszínnek. Ez persze nem azt jelenti, hogy felszínes, sőt. Inkább azt, hogy 10 hasonló méretű és tartalmú kötet sem lenne elég ahhoz, hogy minden részletében megismerjük David Lynch-et.
Egy meglehetősen hosszú és végtelenül élvezetes kimerevített pillanat volt csupán végigolvasni, miközben néhány filmjét is megnéztem az olvasási szünetekben, hogy még összetettebb legyen az élmény. Mindenkinek ajánlom figyelmébe, aki imádja a rendezőt, és valami különleges könyvcsemegére vágyik.
David Lynch, Kristine McKenna - Aminek álmodom
Az Aminek álmodom teljesen egyedi könyv, amely betekintést nyújt David Lynch életébe és alkotásaiba a szerző saját szavain, vallomásain, filmes nyelvén, valamint a legközelebbi munkatársai, barátai és családtagjai nyilatkozatain keresztül. Ez a könyv egyszerre életrajz és memoár: David Lynch először nyílik meg, hogy elbeszélje életét, amelynek során mindig az volt a legfontosabb számára, hogy kifejezésre juttassa látomásait; és amelynek során szívfájdalmak és vívódások közepette vitte sikerre váratlan és beskatulyázhatatlan művészeti projektjeit. Lynch lírai, közvetlenül és kötetlenül megfogalmazott bekezdésekben tárja fel élményeit, amelyek életrajzi szakaszokkal váltakoznak - ez utóbbiakat a filmrendező közeli munkatársa, Kristine McKenna írta, miután száznál is több új interjút készített: alanyai a megdöbbentően nyílt exfeleségek, rokonok, színészek, ügynökök, zenészek és más munkatársak voltak, akik saját nézőpontjukból mesélték el, hogyan látták az eseményeket.
A könyvet az alábbi könyvesboltokban vásárolhatod meg kedvezményesen:
A recenziós példányokat a kiadó bocsátotta a rendelkezésemre, amiért hálás köszönet!
