Édesapám egészen aprócska gyerekként ugyan, de átélte a 2.világháború borzalmait, ami mélyen beleégett a lelkébe. Azóta is lázasan próbálja értelmezni a történéseket, ami azt jelenti, hogy minden információt magába szív, ami ezzel a témával kapcsolatos, legyen szó előzményekről, a történtekről, vagy éppen az utóéletről. A minden információ szó szerint azt jelenti, hogy minden információt, így a szülői otthon tele van például könyvekkel.
Én már gyerekként ezek között a könyvek között és édesapám markáns véleményének légkörében, a 2.világháború borzalmas történéseinek tudatában nőttem fel. Olyan könyvekre is rálátás nyílt, amelyek a diktátorok világról alkotott torz fogalmait közölték, amelyek az emberi élet tiszteletének hiányával, a felsőbbrendűség hirdetésével, előítéletességgel és felfoghatatlan velejáróival kapcsolatban az értetlenséget és a döbbenetet váltották ki belőlem.
Felnőttként én is sokat foglalkozom ezzel a témával, én is érteni akarom a miérteket és a hogyanokat, és amikor csak tehetem, az empátia fontosságáról beszélek, mert ennek hiányában búcsút mondhatunk az emberiségnek. Számos döbbenetesen jó kiadvány létezik, amely segít érzékenyebbé tenni az emberekkel és a világgal kapcsolatban, ennek pedig az egyik legizgalmasabb válfaja számomra a történelmi tényfeltáró könyvek sokasága, amelyek a valóság precíz és kíméletlen bemutatásával rengeteg pofont kiosztanak az olvasónak, ugyanakkor azt a határozott véleményt formálják, hogy nem szabad újra elkövetnünk a múlt hibáit.
Ha nem olvastál még semmit diktátoroktól (amit egyébként nagyon jól tettél, mert nem sorvasztottad az agyadat), akkor azért, ha pedig igen, akkor azért érdemes elolvasnod Daniel Kalder A pokoli könyvtár című könyvét. A szerző időt és energiát nem spórolva olvasta és elemezte a diktátorok szövegeit mindenki helyett, keresett, kutatott és talált magyarázatokat arra is, hogy miért követtek el olyan bűntetteket az emberiség ellen, amilyeneket, és miért osztották meg az emberi életre káros eszméiket a nagyvilággal.
A meg nem értettség és a mások hibáztatása saját maguk helyett a nyomorúságuk és sikertelenségük miatt, megfűszerezve a torz bizonyítási vággyal, miszerint akkor is érvényt szereznek a saját véleményüknek és akaratuknak, ha ezzel másoknak kárt okoznak, döntően befolyásolta a tetteiket és a véres 20.századot. Csak margóra írva jegyzem meg, hogy gyakorlatilag minden hasonló gondolkodású/viselkedésű ember potenciális minidiktátor, nézzetek csak körbe az életetekben, és megdöbbentek majd, hogy mennyien vannak, de ez most más téma...
A könyv megismertet bennünket a 20.század legismertebb diktátorainak felemelkedésével, mérget okádó közléskényszerükkel, ezek emberéletek tömegeit megbélyegző és kioltó részleteivel, és tetteiket követő önigazolásuk szomorúságával. Számomra felfoghatatlan, hogyan lehetséges az, hogy ezeknek az embereknek a gondolataihoz és tetteihez a nép asszisztál, sőt, sokan csillogó szemmel teszik ezt, és erre ez a könyv sem felel, bár következtetéseket könnyen levonhatunk az olvasottakból. De persze Daniel Kalder nem is ezt tűzte ki célul.
Inkább rengeteg szégyenletes részlettel, érdekes és sokszor arcpirító információval, valamint itt-ott fanyar humorral érzékenyíti az olvasót, hogy a múlt példáin kiképezve magunkat kik azok az emberek, akikre élénkebben kell figyelni a jelenben, és mik azok az apró jelek, amelyeket mindenképpen észre kell venni már az első pillanatokban, amelyekre nem szabad legyinteni. A megoldás, hogy ezt a hasznos tudást felhasználva olyan védőhálót alakítson ki a nép, amelyen semmilyen bolond nem hatolhat át. Muszáj erre törekednünk, mert a helyzet fokozódik, elég csak szétnézni a világban, akárhová tekintünk, intő példákat láthatunk.
Daniel Kalder - A pokoli könyvtár - Diktátorokról, a műveikről és a betűvetés egyéb katasztrófáiról
Keservesen szórakoztató utazás a huszadik század diktátorirodalmába, melyből kiderül, hogy a könyvek néha ártani is tudnak az emberiségnek. A diktátorok már a Római Birodalom idején is írogattak, a huszadik században azonban soha nem látott mennyiségben és példányszámban robbant ki belőlük az üres szóáradat a (néha szó szerint) rabul ejtett közönségre. A műfaj titánjai - többek között Hitler, Sztálin, Mussolini, Homeini és Mao - elméleti munkákat, eszmei kiáltványokat, verseket, emlékiratokat, sőt, esetenként romantikus regényeket írtak, megalkotva ezzel a diktátorirodalom agyzsibbasztó hagyományát. Hogyan vált az irodalomtermelés a rezsimek működtetésének fontos részévé? Mit árulnak el ezen alkotások a diktátorok lelkivilágáról? És hogyan okozhat az írás és az olvasás maradandó károkat? Ha van könyvtár a pokolban, annak tömött polcai az elmúlt évszázad leghírhedtebb alakjainak műveitől roskadoznak. A szerzők több millió ember halálát okozták szavaikkal, saját gondolataik fontosságába vetett hitük mégsem ingott meg egy pillanatra sem. Talán nem csoda, hogy - mint azt Kalder bemutatja - több diktátor is íróként kezdte pályafutását.
A könyvet az alábbi könyvesboltokban vásárolhatod meg:
A recenziós példányokat a kiadók bocsátották a rendelkezésemre, amelyért hálás köszönet!
