Miután születésünktől kezdve mindenki megmondja, hogy mi a jó nekünk, elég nehéz megtalálni a saját válaszainkat a kérdéseinkre. Sok-sok-sok-sok, brutálisan sok munkával persze kifejleszthető, hogy ne mások véleménye alapján próbáljuk meghatározni magunkat, de ehhez tényleg iszonyatos mennyiségű munka kell, amit nem lehet elégszer és eléggé hangsúlyozni, viszont legalább megéri a belefektetett energia...
Én például a mai napig küzdök és dolgozok azzal a gyerekkorból fakadó problémával, hogy nem annyira szeretek strandra járni, mert (túl) sokakhoz hasonlóan többször, több helyen megkaptam a lefitymáló tekinteteket, megjegyzéseket a „csiniktől”, teljesen mindegy, hogy hány éves voltam. Amikor kisebb voltam, a makulátlanul csodálatos külsejű embertársaink média általi túltolása miatt eltorzult elvárásokkal rendelkező átlag túlsúlyosnak látott, amikor felnőttem, a túlsúly mellé még a túl sok szőr is betársult, a lényeg, hogy sosem tudtam megfelelni a szépségideálnak.
Ahová nézek a szűkebb és tágabb környezetemben hozzám hasonlóan sokan végig szorongjuk az életüket kisebb-nagyobb mértékben, a legkülönfélébb témákban, de mindig abból fakadóan, hogy másokhoz viszonyítjuk magunkat. A Superdrug Online Doctor nevű internetes orvosi oldal is természetesen abból indul ki, hogy elvárásai vannak az örökké elégedetlen embereknek az ideális testalkattal kapcsolatban, de ezt legalább jó dolog a szemünk elé tárni, hátha okulunk belőle.
Tavaly a nőideállal kapcsolatban kérték meg különböző országok grafikusait, hogy photoshopolják át országuk szépségideálja szerint az átlagos modell képét – amely projekt anno letarolta a netet –, idén pedig a férfiak kerültek a középpontba. Számomra a legszembetűnőbb, hogy az egyébként szintén totál átlagos, mackós/aputestű New York-i fotós a 19 országból egyikben sem tartozik az ideál kategóriájába, ráadásul nem is kicsit, hanem nagyon nem, hiszen bár mindenki változtatott rajta, de volt olyan grafikus is, aki körülbelül semmit nem hagyott érintetlenül a külsején.
Talán az ilyen, valóságtól teljesen elrugaszkodott elvárások adják meg a totális elengedés lehetőségét, és persze adalékot ahhoz, hogy számunkra egészségesebb formára gyúrjuk az önértékelésünket, hiszen képtelenség megfelelni mindenkinek, mert hozzávetőlegesen annyi embernek kellene, ahányan élünk a Földön. Végül úgyis csak az fog számítani, hogy mi hogyan érezzük jól, boldogan és egészségesen magunkat a saját testünkben.
via: mymodernmet
