...csettintett II. József, amikor háziorvosa, Dr. Zwack gyógyszerként ajánlotta őfelségének a különleges nedűt, legalábbis így szól a családi fáma. A császár ezzel mindjárt nevet is adott a titkos receptek alapján, hozzávetőleg 40 gyógynövényből készülő gyomorkeserűnek, amit mind a mai napig Unicumként ismer a világ, és ami idén 225 éves...
E jeles alkalomból szervezett a BUPAP (Lénárd Anna képzőművész egyszemélyes projektként indította 2011-ben a BUPAP-ot, amely ma már kollektív alkotóműhely. 20+ sétavezető, 30+ séta, 40+ hazai és 10+ nemzetközi partner - ez a Sétaműhely. A szerk.) egy túrát, amelyen rendhagyó alkalommal a családi firmát ma irányító Zwack Izabella és bátyja Sándor, valamint édesanyjuk, Zwack Péter özvegye, Anne társaságában tehettünk egy minden túlzás nélkül lebilincselően érdekes időutazást. És bár a további alkalmakon a BUPAP idegenvezetője már a családtagok nélkül kalauzolja végig a résztvevőket, higgyétek el, így is megéri megismerni a Zwack-sztorit.
Péntek délelőtt kilenc órakor a Mátyás-templommal szemközt, a Szentháromság utcai Ruszwurm cukrászdában – ami megérne egy másik mesét – bloggerekkel (najó, voltak ott újságírók is ;) ), kávéval és helyben készült álompogácsák, rétesek bemajszolásával kezdődött a szeánsz. Nem véletlenül ott, hiszen komoly családi vonatkozás, hogy Zwack Péter gyerekkorában a suli mellett gyakran lógott be a patinás budavári cukrászda falai közé.
Az 1827-ben megnyitott Ruszwurm egyik legnagyobb vonzóereje a helyben készülő krémes, amit anno az édesszájú komcsik is imádtak, kár, hogy egy hamis receptből készülővel kenték össze a mozgalmi zubbonyt meg a husánkát, mert hogy az eredetit a család elrejtette jól az elvtársak elől...
Visszatérve a sétához, a cukiból első utunk a szomszédos Úri utca 45-be vezetett, ami 1927- 45 között volt a család főhadiszállása. A kommunizmus uralomra jutásakor a házat természetesen elvették – ma ismét aktuális szlengben – államosították, éppúgy, mint a Zwack likőrgyárat. A rendszerváltás (?) után a kilencvenes évek elején aztán mindezekért együttesen összesen 755.000 Forint kárpótlási jegyet kaptak.
A Ruszwurm családhoz hasonlóan a Zwack família is féltve őrizte a titkos receptúrát. Az „Unicum Szíve” helyett így az államosítók mindössze az „epére” tudták rátenni a kezüket, amiből egészen a kilencvenes évek elejéig, abban a hitben hogy... bőszen kotyvasztották a pártgyűlések repipiáját, ami persze csak nevében viselte az eredetiét, több köze kábé nem hozzá. Ahova el tudták adni, onnan mondjuk cserébe dőlt a zseton, a rubel...
Az épületbe érve a belső udvarra kivezető szárnyas ajtó előtt néhány perc erejéig ismét megálltunk, hiszen az egykori családi fészek minden négyzetméteréhez fűződik valami anekdota, emlék, ezekről pedig Izabella és Sándor élményszámba menően tudott sztorizgatni.
Meséltek arról, hogy édesapjuk a Hunyadi János utca 6-ban született, közvetlenül a Várhegy alatt, a család azonban nagyon rövid időn belül felköltözött a Várba, az Úri utcába. A nagypapa, Zwack János a Zwack Likőrgyár tulajdonosi család harmadik generációját képviselte, édesanyja Wahl Vera volt, aki a Weiss Manfréd Acél- és Fémművek (a köznyelvben Csepel Művek) alapító tulajdonosának, Weiss Manfrédnak volt az unokahúga. Mai ésszel felfoghatatlan, ám akkoriban szinte magától értetődő szokások és/vagy illemszabályok is szóba kerültek. Például hogy Izabella és Sándor nagymamájának szobája az első emeleten balra volt, édesapjáé jobbra, a kis Péter a középső szobában aludt. Az ehhez a társadalmi osztályhoz tartozó házaspárok ugyanis nem aludtak közös hálószobában. Formális módon szólították meg egymást, nem tegeződtek, hanem magázódtak.
Mákunkra, mi tapadtunk a végig szuperari túravezetőre, így a külön buszig vezető úton, nekünk elárulta azt is, hogy balra, a Dísz-tér 14-es számú házban amúgy egy elég híres ember élt. Egy bizonyos „kártyié”...
Haló: ez az a...? Igen, ő az a "bizsus", akinek a felesége Széchenyi grófnő volt, fiuk, Claude, Péter legjobb barátja volt kiskorában...
A Szabadság -szobor alatt meghúzódó egymás melletti két villa, illetve az egyik inkább már vadászkastély fontos állomás a család életében. Mici néni, akit Péter MACKÓ néninek hívott, Zwack János kedvenc húga, és Péter kedvenc nagynénije volt. Amikor a zsidóüldözés felerősödött, a Zwack család az ő pincéjében talált menedéket, itt rejtőzködtek el.
Micinek három férje volt. Először nagyon fiatalon ment férjhez, és tizennyolc éves korára már két gyereke született. A két szülés meggyengítette egészségét és az orvosok egy Gráz melletti szanatóriumba küldték gyógykezelésre. Itt találkozott Ady Endrével, akit szintén itt gyógykezeltek. A költő beleszeretett a fiatalasszonyba és egy egész kötetnyi verset írt múzsájának, akit Mylittának nevezett el.
Szemben vele a Minerva utca 3/a-b korábban egy másik híres személy rezidenciája volt. Az 1906-ban Hoepfner Guido és Györgyi Géza tervei szerint épült villa bizonyos Bayer Dezső tulajdona volt...
ő meg az aszpirinos...
...Raoul Wallenberg és társai 1944–45 között ennek az épületnek a pincéjében rejtegették a zsidó üldözötteket. A svéd diplomata, aki a Zwack család jó barátja volt, megszámlálhatatlanul sok zsidó embernek állított ki Schutzpass-t, de svéd útlevelet csak harmincnak, abból hármat Péternek és szüleinek.
Péter és a tábla csoki ide vonatkozó története
Sándor elmondása szerint Zwack János számára az emigráció elfogadása jóval nehezebb volt. Amikor megérkezett Amerikába, az Ellis Island-en (a bevándorlók gyűjtőszigetén) fiával együtt egy óriási százszemélyes hálóteremben hetekig vártak arra, hogy megkapják az engedélyt az Egyesült Államokba való belépésre. Zwack János korábbi életvitele, amikor befolyásos és kiváltságokkal rendelkező ember volt, a háború után véget ért, és erre nagyon drasztikusan kellett rádöbbennie, amikor minden nélkül, ismeretlenül megérkezett az Egyesült Államokba, csak az eredeti Unicum recepttel a zsebében.
A II. Világháborúban a gyárat a bombázások gyakorlatilag a földdel tették egyenlővé. Az itt tárolt közel egymillió liter piát a Vörös Hadsereg katonái – kölni és vodka híján – az utolsó cseppig megitták, a csontszárazra kivedelt hordókból meg ponton-hidakat építettek a Dunán.
A rövid buszos intermezzó alatt megtudhattuk, hogy édesapjuk Zwack Péter az amerikai emigráció első időszakában porszívó ügynökként házalt. Majd a túra talán legcukibb pillanata következett, mikor Anna asszony passzív magyar nyelvtudásával így szólt közbe
"he don't turn on the machine"
A Zwack család újkori történelme 1987-ben kezdődött, mikor Demján Sándor hívására úgy döntöttek hazaköltöznek. Bár zsidó származásúak, a Zwack család minden tagját katolikusnak keresztelték meg, és Pétert minden vasárnap elvitték a Mátyás-templomba nagymisére. A Demján Sándorral történt találkozás másnapján Péter elment a templomba nagymisére, ahogy még a régi időkben, és végtelenül meghatotta, ahogyan a hívők – közöttük sok idősnek és megtörtnek látszó ember – milyen erővel, átéléssel és büszkén énekelték a Magyar Himnuszt. Ekkor és itt határozta el, hogy véglegesen hazatér Magyarországra, és visszavásárolja a családi italgyárat.
Napjainkban a Zwack gyárat Péter gyermekei, Sándor és Izabella vezetik, akik egymást nagyszerűen kiegészítve felelnek a Zwack társaság mindennapi tevékenységének más más területéért. Sándor a gyártási folyamatokat felügyeli, míg Izabella az Unicum globális márka nagyköveteként a nemzetközi piacokért felelős.
"Hazamentem négykézláb"
A soroksári úti gyárba érve bevezettek minket az „Unicum Szívének” nevezett szentélybe, ahol a titkos receptúra összetevőit tárolják, majd egy meredek lépcsőn leérve megérkeztünk a közel 2000 négyzetméteres csakrához, azaz a hatalmas tölgyfa hordók végeláthatatlan labirintusába.
Lent Izabella és Sándor az egyik emeletnyi hordót csapra verve egyenként nyomta kezünkbe az első stampó még érlelési fázisban lévő Unicumot. Az első kupica „nyers” keserű elég gyorsan beütött, így a társaság még felszabadultabb hangulatban fordult rá a következő folyosóra, ahol a kóstolóra az Unicum Szilva tette fel a koronát.
"nem szilvapor..."
Miután a pincéből – két pohárka után, nem is annyira egyszerű –, felküzdöttük magunkat a gyárudvarra, dobtunk egy kacsintást a „vizesember” felé, aki 1905 óta örül a vízből felbukkanó emblematikus gömbölyű üvegnek.
Az expedíció zárásaként Izabella és Sándor társaságában végigjártuk a cég történetét bemutató múzeumot. A vitrinekben kiállított relikviák sorfala között Izabellától hallhattuk, hogyan festették ki a nyomasztóan szürke washingtoni nagykövetséget, ahol Zwack Péter volt a rendszerváltás utáni első számú diplomatánk.
Az érdekesebbnél érdekesebb sztorikat pedig sorolhatnánk kábé napestig, de persze nem fogjuk! Akit érdekel e fantasztikus család, évszázadokat átívelő lebilincselő története, fogja magát és menjen el egy ilyen túrára, életre szóló élményben lesz része! Jelentkezni a http://unicum.hu/zwack-seta/ oldalon lehet!
