A legendás Louvre-nál keringtünk legutóbb, ahol a kiadós nézelődés után mindig jól esik egy kis pihenés. Van is egy tippem: azt hiszem, nem mondok sok újat azzal, hogy Franciaország híres a péksüteményeiről és a sajtjairól, úgyhogy a Louvre utáni megpihenés helyszínéül jó szívvel ajánlom a saját kis kedvenc pékségem, ami Paul névre hallgat (77 Rue de Seine). 1889 óta teszik boldoggá az emberek gyomrát a legkülönbözőbb finomságokkal, mára már az ország több különböző pontján is. Kicsit ugyan drágább kategóriát képvisel, de az az ízharmónia, az az omlós tészta, a gyümölcsök ízorgiája a szánkban, amit ott találhatunk...hááát, felejthetetlen! Ha pedig a sajtok jelentenek nagyobb csábítást, mondjuk egy frissen sült bagettben, az sem akadály, egy másik pultban számtalan variációban kacsintgatnak ránk hívogatóan. Hozzá mondjuk egy kis friss narancslé, egy überfinom kávé és máris újult erővel vághatunk neki a fény és szerelem városának. Az ember úgysem minden nap megy Franciaországba, ha már ott vagyunk, engedjünk a csábításnak és élvezzük ki, amit csak megkívánunk!
Következő állomásunk akár lehet a híres-neves Notre-Dame, melyet 1163-ban kezdtek el építeni és 1345-re fejeztek be. Ezt a műremeket az idő pusztítása, valamint számos tragikus háború miatt félő volt, hogy lebontják 1793-ban, majd 1871-ben majdnem elpusztult egy tűzvészben. A legszembetűnőbb az épületen a monumentális és lenyűgöző rózsaablak (melynek két oldalán 1220-1225-ből származó csúcsíves ablak található. Az épület nem kevesebb, mint 130 m hosszú, 50 m széles, és 35 m magas és 9000 ember befogadására képes), no, és a vízköpők, melyek elképesztően félelmetesek. Persze a Notre-Dame nem csak kívülről érdekes. Szemet gyönyörködtető a déli rózsaablak, ami 1226-ban készült és 84 érméből áll. Apostolok, angyalok, bibliai jelenetek lelhetők fel rajtuk...és persze az sem véletlen, hogy Victor Hugo-t olyan furcsa, groteszk szerelmi mesterműre ihlette ez a hely...
A dóm környékén rengeteg áruson kell átküzdenünk magunkat. Időről időre királyi rendeletekkel tiltották be működésüket, mígnem 1891-ben engedélyezték az ottlétüket azzal a feltétellel, hogy nem zavarják a sétálókat a nyugodt nézelődésben. Ha szerencsések vagyunk, itt akár belefuthatunk igazi régi újságokba, könyvekbe is, önjelölt művészek festményeibe.
Nos, ha kicsit beleuntunk a történelembe, az illatok, parfümök, szappanok szerelmeseinek ajánlom a Fragonard boltot és múzeumot egyben, ahol megismerkedhetünk az illatok előállításával, azok hatásaival. Persze vásárolhatunk is, ha kedvünk tartja. Ezek luxus termékek ugyan, de az embert képes annyira elbódítani az illatfelhő, hogy legalább egy darab klasszikus szappant vagy egy hangulatra szabott parfümöt a magáénak akar tudni. A Notre-Dame-tól pedig nem is kell olyan messzire gyalogolnunk, itt (51 Rue des Francs Bourgeois) meg is található egyik kirendeltségük, itt pedig az internetes elérhetőségük tájékozódás szempontjából.
Párizs szívében járva-kelve szuvenír iránti igényeinket is kielégíthetjük. Jó tanács következik: Az elmaradhatatlan Eiffel-torony kulcstartó kollekciót az utcán ácsorgó, kedvesen mosolygó, valószínűleg menekültektől olcsón beszerezhetjük, 5 euróért akár 10-et is (csak, hogy a családtagok, barátok közül mindenkinek jusson legalább egy apró ajándék). De ha poháralátétre vagy műemlékek másolataiért epekednénk, akkor sem kell kétségbe esni, hisz minden megtalálható Párizs utcáin. Ez a város a turistákból él.
Ha pedig romantikára vágyunk, semmiképpen se hagyjuk ki a Művészetek hídját, ahol megannyi lakat jelzi a szerelmesek esküjét, egymás iránti hűségét. Sajnos nem bukkantam rá, hogy honnan ered a ma már hagyomány, hogy megkarcolt, festett lakatokat tesznek a szerelmesek a hídra, de a látvány valahogy visszaadja az ember kapcsolatokba vetett hitét. Kész csoda, hogy a híd még áll és nem szakadt le a ráaggatott vasak súlya alatt. Még egy valószínűleg magyar darabot is felfedeztem a tumultusban.
Képtelenség Párizs végére jutni... A jó, sétára tervezett cipő elengedhetetlen, lányoknak üzenem, meg ne próbáljatok balerina típusú cipőben nyakatokba venni a várost! Ha úgy éreznénk nyugalomra vágyunk, a Palais du Luxemburg kapui mindig nyitva állnak előttünk. Ezt a palotát és a hozzá tartozó kertet Medici Máriának köszönhetjük, aki szülővárosát, Firenzét próbálta elhozni ide, hogy otthonosabban érezze magát. A kertben a pálmafák és virágok mellett rengeteg szék várja a megpihenni vágyókat. A vízpart körül talán nem számíthatunk akkora nyugalomra, de bőven akad hely mindenki számára valahol ebben a kis olasz szigetben, ahonnan pont rálátni a híres toronyra. Órákat is képes itt eltölteni az ember.
Ha pedig mozgalmasságra vágyunk, csak üljünk fel egy metróra, mindegy melyikre. Az utazást a zenészek teszik hangulatossá. Hol egy harmonikás játszik szívszaggatóan, hol egy fuvolás játssza el a Rigolettót. Közben némán lehet szemlélni a kiállítások stílusos plakátjait, felvenni az emberek ritmusát, és ha eltévedtünk és vagyunk olyan szerencsések, hogy egy lengyel barátnőt vittünk magunkkal az útra, nyugodtan bevethetjük. Mert időnként eltűnnek a japán turisták, ki tudja, hová, de lengyelek mindig mindenhol lesznek, bármi is történjék. Ez is csak afféle jó tanácsként hagyta most el a billentyűzetemet, nyilván nincs mindenkinek pont lengyel barátnője, a lényeg ebben inkább az, hogy jó, ha van egy több nyelven is beszélő társ mellettünk, mert az ember készüljön fel lehetőleg mindenre, ugye, vagy majdnem mindenre.
Beszámolómba nem fért bele minden, például az Operaház sem, tudom, de tálán tekintsünk erre a kétrészes etűdre úgy, mint kedvcsinálóra. Mert én azt vallom, hogy Párizst látni és beleszeretni; Párizst látni és legközelebb is visszatérni. Párizsi fiúkban gyönyörködni és közben croissant majszolni, elképzelni, hogyan mondanánk ki, hogy Ja t'ime...
Legközelebb Tenerifére kalauzollak el benneteket a téli hidegből az örök nyárba.
Szeretném kihangsúlyozni, hogy a posztban/posztokban szereplő oldalakat az olcsóbb beszerezhetőség miatt ajánlom, nem reklám célzattal kerültek ide, csak támpontként. Nálam ők váltak be, ha viszont ti tudjátok, hogy hol lehet még kedvezőbb áron hozzájutni valamihez vagy valami még szükséges lehet egy-egy utazáshoz, írjátok le kommentben. Ugyanez igaz a bemutatott helyszínekre is: ha van tippetek szebb, jobb, élvezetesebb, érdekesebb, látványosabb dolgokra az adott helyen, írjátok meg ezt is az olvasóknak. Legyen ez egy interaktív kezdeményezés, amiben bárki megoszthatja a gondolatait, tanácsot adhat az érdeklődőknek!
Ha tetszett a poszt vagy szereted a hasonló témákat, csatlakozz hozzánk a Facebookon!
