Városból hazafelé tartva, a kapu előtti betonlépcsőn baktattam felfelé, mikor észrevettem. Szerencséje volt, mert legendásan bamba tekintetemnek az utolsó pillanatban tűnt csak fel, hogy ott van. Fittyet hányva az őt körülvevő betontengerre, úgy döntött, márpedig élni fog. Nem máshol, ott! Hirtelen nagyon bölcs, ám halálosan unalmas kérdés villant: mi is képesek lennénk hasonló..., bármilyen szituban így alkalmazkodni?
A kérdés válaszra várva a levegőben, helyette inkább egy történet.
Két barát megy mezítláb a szavannán, kezükben a cipőjük, amikor egyszer csak egy oroszlán kezd futni a távolból feléjük. Az egyik azonnal lehajol és a cipőjét kezdi felhúzni, a másik pedig rákiált: Észnél vagy? Az oroszlánnál úgy sem lehetsz gyorsabb, minek húzod azt a cipőt? Mire a másik nagy nyugodtan feleli: Az oroszlánnál nem, de nálad igen...! :)
fotó: Gyarmati László
