Látáskor a tárgyakról mindkét szemünk ideghártyáján keletkezik kép. A két képet azonban csak akkor látjuk egynek, ha azok a két szem ideghártyán egymásnak megfelelő pontokra esnek. A kancsalság (strabismus) a kétszemes együttlátás hiányát jelenti. Hogy miért fontos ez most? Mert a mai poszt Pakayla Rae Biehn amerikai művésznőről szól, aki történetesen kancsal. Dupla expozíciós fotóknak tűnő, fényképek alapján készülő lenyűgöző fotorealisztikus festményei azonban soha nem jöhettek volna létre a kancsalság hiányában. Felhasználva, előnyt kovácsolva ebből az állapotból, a lehető legtöbbet tudja kihozni önmagából. Segítségével ráadásul szó szerint vehetjük (és megérthetjük a lényegét): „azt látjuk, amilyennek a művész látja a világot”.

via: mymodernmet