A héten írtunk az esztergomi Piknik Fesztiválról, majd a tegnapi napon el is látogattunk ide, hogy saját szemünkkel is megbizonyosodhassunk az ott található alkotások milyenségéről. Jelentjük, érdemes volt egy kis időt eltölteni a lebontásra váró épületben és a különlegessé változtatott belső hangulatban. Mikor délelőtt odaértünk, épp' csak lézengtek az emberek, üres üvegek éreztették az előző esti megnyitó hangulatát. A szervezők csíkká szűkült szemmel próbálták rendbe tenni amit lehet, egy pár mondat erejéig azonban sikerült beszélni az egyikükkel, aki elmondta, hogy a délelőtti állapot csalóka, az előző este folyamán hihetetlenül sok érdeklődő volt a helyszínen, ami még őket is meglepte.
A harmadik alkalommal megrendezésre kerülő esemény alapötlete néhány helyi fiatal fejéből pattant ki még 2008 kora tavaszán, akik megelégelték az esztergomi művészeti élet állóvizét. Kis szerencsével, jó adag bátorsággal és a Visegrad Fund pályázatán elnyert támogatással felvértezve ősszel meg is rendezték az első Pikniket az évtizedek óta üresen álló Granvisus Szemüvegkeretgyárban, az előzetes elképzeléseket messze meghaladó sikerrel. Egy évvel később a város szívében található, frissen kiürített és bontásra ítélt Bajor Ágost Művelődési Ház és Kultúrmozgó (közismertebb nevén “Zöldház”) lett a fesztivál helyszíne, a fellépők és a látogatók száma pedig megduplázódott. Idén újfent ez a helyszín adott otthont a Pikniknek, mely fesztivál egyébként a Zöldház hattyúdalának is tekinthető, hiszen hosszas huzavona után úgy tűnik, hogy végre tényleg lebontják ezt a jobb sorsra érdemes épületet.
Ezt láttuk és fotóztuk:
