Tudom, hogy ordítóan borzalmas közhely, de az élhetőbb környezetért mi magunk is tehetünk valamit. Egyre többször tapasztalom a kommentelők részéről, hogy az igény idehaza is megvan a szépre és a jóra, megvan a rácsodálkozás is, hogy külföldön micsoda dolgokat (legyen szó apróságokról) csinálnak önerőből az emberek, azért hogy jobban érezzék magukat, mégis döbbenetes, hogy amikor egyszerű virágos balkonokról írunk, meglepően magas számban ütközünk elutasításba, mert drága, mert nem olyan a klímánk, mert vonzza a bogarakat és egyéb kibúvónak szánt nyalánkságok. Mi azért rendületlenül próbálunk külföldről átvett példával szolgálni, hátha elindul valami, itt van például két tipp, az egyik Anna Garforth az angol ökoművész festett tejesflakonjai, amik városi vagy otthoni virágtartóként is tökéletesen funkcionálnak. Az ő műveiben van egy kis újrahasznosítás, környezetvédelem, egy kevés kézügyesség, egy egyszerű ötlet és némi szociális érzékenység. A másik pedig egy ismeretlen szerző műve, melyet a Boing Boing cikke szerint Brüsszelben fotózta egy járókelő, és ami egy régi videokazettákból készült madáretetőről szól. Egyszerűek, ötletesek, némelyik még színes is és a bennük rejlő mosolyfaktor is igen erős! Nem kell több, legyünk kreatívak!
És végül az a bizonyos brüsszeli videokazetta-madáretető:
